adozona.hu
AVI 2007.6.61
AVI 2007.6.61
Előfordulhat, hogy a kiállított okmány hiteles, azonban az áru mégsem minősül származónak (1995. évi C. tv. 17. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal a felperes részére - kérelmének megfelelően - egy db Opel Astra típusú személygépkocsit vámkezelt a belföldi forgalom számára a csatolt adásvételi szerződésen feltüntetett vételár alapulvételével, kedvezményes, 0%-os vámtétel alkalmazásával, A felperes a vámáru származó helyzetét számlanyilatkozattal igazolta.
A vámhivatal megkereste a külföldi vámhatóságot a származást igazoló okirat utólagos megerősítése céljából. Az első fokon eljárt vámhatóság - a német vámigazgatóság megker...
A vámhivatal megkereste a külföldi vámhatóságot a származást igazoló okirat utólagos megerősítése céljából. Az első fokon eljárt vámhatóság - a német vámigazgatóság megkeresésre figyelemmel kiadott okiratára alapítottan - 53%-os vámtétel alkalmazásával kötelezte a felperest 659 275 Ft vám, 164 819 Ft általános forgalmi adó megfizetésére.
A határozat ellen a felperes fellebbezett. Kérte annak visszavonását, a kiszabott vámteher törlését. Hivatkozott arra, hogy EUR1 szállítási bizonyítvány kiállításáért folyamodott, ezért kérte, hogy annak megérkezéséig fellebbezését ne bírálják e1.
Az alperes határozatában a fellebbezést elutasította. A vámteher összegét 824 094 Ft-ra leszállította, az elsőfokú határozatot egyebekben helybenhagyta. Döntését az 1995. évi C. törvény (továbbiakban: Vtv.) 17. § (1) bekezdés a) és d) pontjába, a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (továbbiakban: Vhr.) 32. § (2) bekezdésébe, 3. sz. melléklet A. rész 1. és 4. pontjába, a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek tagállamai között megkötött, 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 4. sz. Jegyzőkönyv (továbbiakban: Jegyzőkönyv) VI. Cím 32. cikk 1., 2. pontjába foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a magyar vámhatóság a külföldi vámhatóság vizsgálati eredménye alapján járt el.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Rögzítette, hogy az alperes helyesen állapította meg, hogy a személygépkocsi nem minősül származó terméknek. Ez a döntése közokiraton alapult, ezért jogszerűen járt akkor is, amikor a felperes bizonyítási indítványát mellőzve hozta meg érdemi döntését. A német vámhatóság által a vizsgálat eredményéről kibocsátott okirat tartalma azonban hiányos, nem felel meg a Jegyzőkönyv 32. cikk 5. pontjába foglaltaknak. Ezt az alperesnek hivatalból észlelnie kellett volna, és az ellentmondást a német vámigazgatással tisztáznia kellett volna. Az új eljárás során ezért az alperesnek meg kell keresnie az exportáló ország vámhatóságát a vizsgálati eredmény kiegészítése céljából. Fel kell tárnia a visszamenőleges hatályú EUR1 szállítási bizonyítványra is figyelemmel a gépjármű származó helyzetét, és a német vámhatóság vizsgálat eredményétől függően kell az újabb érdemi határozatot meghoznia.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet ellentmondásos, téves jogértelmezésen alapul, nem felel meg a Jegyzőkönyv 32. cikk 5. és 6. pontjába, a Vtv. 137. § (1) bekezdés c) pontjába foglaltaknak. A kedvezményes elbánás alkalmazására nem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság tévesen minősítette tartalmilag hiányosnak a német vámigazgatóság megkeresését. Határozata nem megalapozatlan, és nem jogszabálysértő.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hivatkozott a fellebbezésében előadottakra és azzal érvelt, hogy a gépjármű származó árunak minősül.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
A Vtv. 17. § c) és d) pontja, 19. § (1) és (2) bekezdése, a Vhr. 32. §-a értelmében a származás igazolására, a kedvezményes elbánás igénye esetén alkalmazandó származási előírásokra a nemzetközi szerződés, a Jegyzőkönyv rendelkezési az irányadóak.
A Jegyzőkönyv 16. cikk 1. pontja értelmében a Közösségből származó termékek Magyarországra történő importálásuk esetén a megállapodásban rögzített előnyöket élvezik, amennyiben EUR1 szállítási bizonyítvánnyal, vagy - a 21. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben - az exportőr által adott nyilatkozattal, számlanyilatkozattal igazolják az áruk származását. A származást igazoló okmány megerősítésével kapcsolatos eljárást az exportáló ország vámhatósága folytatja le. A 32. cikk 5. pontja kimondja, hogy a megerősítést kérő vámhatóságot haladéktalanul tájékoztatni kell a megerősítés eredményéről. Az eredményeknek egyértelműen jelezniük kell, hogy az okmányok hitelesek-e, és hogy a szóban forgó termékek a Közösség, Magyarország, vagy a 3. és 4. cikkben meghatározott más országok valamelyikéből származó terméknek tekinthetők-e és teljesítik-e a Jegyzőkönyv egyéb követelményeit. A 32. cikk 6. pontja értelmében az alapos kételyre okot adó esetben, ha a megerősítésre vonatkozó kérés keltétől számított 10 hónapon belül nem érkezik válasz, vagy ha a válasz nem tartalmaz kielégítő információt a kérdéses okmány hitelességének vagy a termékek tényleges származásának megállapításához, a kérést előterjesztő hatóságok - a kivételes körülmények esetétől eltekintve - a kedvezményes elbánás jogosultságát visszautasítják.
A német vámigazgatóság által kibocsátott közokiratból - az elsőfokú bíróság álláspontjával ellentétben - pontosan megállapítható, hogy a származást igazoló okmányokon feltüntetett gépjármű nem származó áru az EU-Magyarország közötti megállapodás értelmében. Az a körülmény, hogy a kiállított okmány hiteles-e vagy sem, a jogvita eldöntése szempontjából nem releváns, mivel a termék a megkeresésre adott válasz szerint nem tekinthető Közösségből származónak, ezért a kedvező vámtétel alkalmazására nem volt lehetőség a vámkezeléskor bemutatott, származás igazolására csatolt okirat alapján.
Rámutat egyebekben a Legfelsőbb Bíróság, előfordulhat, hogy a kiállított okmány hiteles, azonban az áru mégsem minősül származónak, mint ahogy az ellenkezője is, mely szerint a származási okmányok nem hitelesek, de a termék a Közösségből származik. Mindkét esetben ugyanaz a jogkövetkezmény, a kedvezményes elbírálás iránti kérelmet el kell utasítani, mivel mind az okmányok hitelessége, mind a származó helyzet fennállta szükséges a megállapodás alapján a kedvezményes vámtétel igénybevételéhez. Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy a Jegyzőkönyv 32. cikk 6. pontja alapján a kedvezményes elbánásra való jogosultságot vissza kellett utasítania. A jogvita eldöntésére irányadó szabályozás nem ír elő az alperes számára olyan kötelezettséget, amit elmulasztott volna. Helytállóan hivatkozott arra is, hogy e tekintetben az ítélet indokolása ellentmondásos, mivel egyszerre állapítja meg az alperesi határozat megalapozottságát és a bizonyítási indítvány mellőzésének helyességét.
A felperes számlanyilatkozat benyújtásával kérte a kedvezményes vámtétel alkalmazását. Ezért az általa utólag benyújtott EUR1 szállítási bizonyítvány nem minősítheti jogszabálysértővé a számlanyilatkozatra és a német vámhatóság közokiratára alapítottan hozott alperesi határozatot. Az alperes helytállóan hivatkozott arra is, hogy a felperes által utóbb becsatolt szállítási bizonyítvány - amennyiben annak jogszabályban rögzített feltételei is fennállnak - esetlegesen a Vtv. 137. § (1) bekezdés c) pontja szerinti vám-visszatérítési eljárást alapozhatta volna meg, de nem alkalmas - a kifejtettekből következően - a perben felülvizsgálni kért közigazgatási határozat jogszabálysértő voltának igazolására.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.243/2005.)