adozona.hu
AVI 2007.6.57
AVI 2007.6.57
Az adóigazgatási eljárásban az adóhatóságot tényállás-tisztázási, az adózót pedig együttműködési kötelezettség terheli [2003. évi XCII. tv. 1. § (5) bek., 97. § (1) bek., 99. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999 évekre átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként elsőfokú határozatban a felperes terhére 5 689 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amiből 4 925 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest adóhiány, 2 462 000 Ft adóbírság, 3 239 000 Ft késedelmi pótlék, 250 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a személyi jövedelemad...
AVI 2007.6.57 Az adóigazgatási eljárásban az adóhatóságot tényállás-tisztázási, az adózót pedig együttműködési kötelezettség terheli [2003. évi XCII. tv. 1. § (5) bek., 97. § (1) bek., 99. §]
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999 évekre átfogó ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként elsőfokú határozatban a felperes terhére 5 689 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amiből 4 925 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest adóhiány, 2 462 000 Ft adóbírság, 3 239 000 Ft késedelmi pótlék, 250 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.), egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapokat megillető bevételek adónemben 1998. III-XI. hónapra megállapított 533 000 Ft adókülönbözetet és 362 000 Ft adóhiányt elévülés címén törölte, az adóbírságot 2 282 000 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 2 901 000 Ft-ra leszállította, az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok megváltoztatását, az adókülönbözet, adóhiány és a jogkövetkezmények törlését, másodlagosan a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az alperes - kereset által perben vitatott döntése - a következőket tartalmazza:
A felperes üzletkötőként foglalkoztatta F. L., V. G., N. Z., S. A. egyéni vállalkozókat. A felek között ténylegesen munkajogviszony jött létre, ezért az egyéni vállalkozók számlái alapján a felperes által eszközölt adólevonás jogosulatlan, a kifizetett összeg munkabérnek minősül, amelynek kapcsán a felperes nem tett eleget az egészségbiztosítási, nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulékok, munkaadói, munkavállalói járulék, egészségügyi hozzájárulás és szja. előleg levonási kötelezettségének.
Az ügyvezető által a házipénztárból elszámolási előleg címén rendszeresen felvett összegeket az alperes szja. fizetése nélküli kölcsönfolyósításnak, természetbeni juttatásnak minősítette, amit adó- és járulékfizetési kötelezettség terhel.
Az ügyvezető tulajdonában lévő földterület felperes számára történő bérbeadása kapcsán pedig - szerződéstől eltérő számlázásra tekintettel - a társaság adóalapját megnövelte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy az alperes nem sértett jogszabályt akkor, amikor az ügyvezető által elszámolásra felvett előlegek tekintetében adó- és járulékfizetési kötelezettséget állapított meg. Ezt meghaladó körben azonban a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát megváltoztatva a felperes terhére megállapított adókülönbözetet 1 164 000 Ft-ra, az adóbírságot 582 000 Ftra, a késedelmi pótlékot 555 000 Ft-ra mérsékelte, az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes és az üzletkötők közötti szerződések nem vállalkozási szerződések, a felek között nem munkajogviszony, hanem megbízási jogviszony jött létre. Mivel a felperes és az ügyvezető közötti ingatlan bérbeadására vonatkozó szerződésmódosításra került, a szerződéstől eltérő számlázás, vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe nem hozható költség, bérleti díj nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a keresetnek helyt adó ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, és e körben is a felperes keresetének elutasítását. Azzal érvelt, hogy a bíróság a bizonyítékok értékelése során helytelen következtetésre jutott, az ítélet nem felel meg a Ptk. 474. § (1) bekezdésében, az 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 1. § (1) bekezdésében, az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, avagy a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, okszerűtlen, téves következtetéseket rögzít. Nem állapítható továbbá jogszabálysértés akkor sem, ha a felek valamelyikének álláspontja egy bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval. Ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyíték felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH 2002/29., BH 1999/44., BH 1998/401., BH 1994/639.].
Az adóigazgatási eljárásban az adóhatóságot a tényállás tisztázási, az adózót pedig az együttműködési kötelezettség terheli [2003. évi XCII. törvény 1. § (5) bekezdése, 97. § (1) bekezdése, 99. §]. Az alperes határozatának meghozatalakor nyilvánvalóan csak azokat az adatokat, tényeket, bizonyítékokat értékelheti, amelyeket saját maga beszerzett, illetve amelyeket az adózó elétárt. Az adózó azonban a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében jogosult arra, hogy a perben tárja fel azokat a bizonyítékait, amelyek alkalmasak annak igazolására, hogy az adójogszabályok szerinti adókötelezettségének eleget tett. A bíróságnak pedig a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján eljárva a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésnek megfelelően kell meghoznia ítéletét. Az elsőfokú bíróságnak tehát a perben foganatosítania kellett a felperes által kért bizonyítást, az elé tárt bizonyítékokat az egyéb bizonyítékokkal egybevetve értékelnie kellett. A perbeli bizonyítás eredményeként a jogvita eldöntése szempontjából releváns tények köre pedig kibővült a rendkívüli jogorvoslati kérelemmel érintett körben.
A Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontja szerint az adózás előtti eredményt az a költség növeli, amely nincs összefüggésben a vállalkozási tevékenységgel. Mivel a felperes a perben okirattal és tanúvallomásokkal bizonyította a bérleti szerződés módosítását, a szerződés és számlázás között eltérés nem állapítható meg. Ezért érdekkörén kívül eső költséget a felperes nem számolt el, társasági adóalapjának megnövelésére nincs jogszabályi lehetőség.
Az elsőfokú bíróság az Art. 1. § (7) bekezdése alapján eljárva helyesen minősítette a felperes és az egyéni vállalkozók közötti jogviszonyt annak tartalmi elemeire figyelemmel, amelyeket ítéletének indokolásában részletesen ismertetett is. Az abban kifejtett jogi álláspontot - érdemét tekintve - a Legfelsőbb Bíróság is osztja. Annak egy elemét, a garantált bért érintő téves megállapítás nem ad alapot az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi álláspont kialakítására, amely a szerződés tartalmi elemeinek egyenkénti, és a perben feltárt adatokra figyelemmel összességében is történő értékelésén és elemzésén alapul.
Kiemeli e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes határozata értelmében a jogviszonyt maga is a felek előadásában foglaltakra figyelemmel minősítette. Ugyanakkor csak az ellenőrzés ideje alatt tett előadásokra hagyatkozott a peres eljárás során.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.190/2005.)