adozona.hu
AVI 2007.6.55
AVI 2007.6.55
Az Áfa. tv. nem taxatív felsorolást tartalmaz, és nem határozza meg az "más, ezekhez hasonló jogok" fogalmát sem (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999. évek vonatkozásában költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 40 890 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 6 133 000 Ft adóbírságot, 27 340 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az ügy érdemét nem érintő kijavításokkal - helybenhagyta.
Az alperes a játékjog értékesítése é...
AVI 2007.6.55 Az Áfa. tv. nem taxatív felsorolást tartalmaz, és nem határozza meg az "más, ezekhez hasonló jogok" fogalmát sem (1992. évi LXXIV. tv. 15. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999. évek vonatkozásában költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatát végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 40 890 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 6 133 000 Ft adóbírságot, 27 340 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot - az ügy érdemét nem érintő kijavításokkal - helybenhagyta.
Az alperes a játékjog értékesítése és a játékosok kölcsönadása kapcsán hozott döntéseit az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (2) bekezdés a) pontjában, 15. § (1) bekezdésében, és 28. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. E körben a felperes terhére összesen 34 045 000 Ft általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adókülönbözetet írt elő, bírsággal sújtotta és késedelmi pótlékot számított fel. Az volt a jogi álláspontja, hogy e tevékenységek olyan szolgáltatásnyújtásnak minősülnek, amelyek tekintetében a teljesítés helye belföld, a felszámítandó adó mértéke pedig 25%.
A felperes által kifizetett lakásbérleti díjakat az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 69. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel természetbeni juttatásnak minősítette. Ezért a felperes terhére személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.), egészségügyi hozzájárulás (továbbiakban: hozzájárulás) adónemekben összesen 6 845 000 Ft adókülönbözetet írt elő, bírsággal sújtotta, és késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte.
A felperes keresetében a határozatoknak a játékjog külföldre történő értékesítésével, a játékosok külföldre történő kölcsönadásával, és a lakásbérleti díjak természetbeni juttatáskénti adóztatásával kapcsolatos érdemi döntéseit és ezek jogkövetkezményeit vitatta. E körben kérte az alperesi határozatok megváltoztatását, a határozatok szerinti fizetési kötelezettség alóli mentesítését.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy játékjog értékesítése, illetve játékosok külföldre történő kölcsönadása az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés b) pontjában írt jog átengedésének minősül, ezért az áfa-körön kívül esik. A játékosok külföldre történő kölcsönadása az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés g) pontjában írt szabály alá is besorolható. A sportszerződésekben megállapított juttatások és a bérelt lakások díja együtt képezte azt az ellenértéket, ami a sportolókat a sportszerződés alapján megillette. Az Szja. tv. 69. § (2) bekezdése értelmében pedig a sportolók önálló tevékenységének ellenértéke nem minősíthető természetbeni juttatásnak.
A megyei bíróság a felperes keresetét részben, a perben vitatott áfa adókülönbözet tekintetében találta alaposnak. Ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően részben és akként változtatta meg, hogy a felperes terhére áfa adónemben megállapított 34 045 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, az ehhez kapcsolódó 22 597 157 Ft késedelmi pótlékot és 15%-os mértékű bírságot törölte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 15. § szerinti rendelkezések 1993. január 1-je óta változatlan formában, az Európai Közösség Tanácsa 1977. május 17-i 77/388/EGK számú 6. számú Irányelvének (továbbiakban: Irányelv) szellemével összhangban változatlan normaszöveggel képezik az Áfa. tv. részét. Az Irányelv 9. Cikk (2) bekezdés e) pontjának első francia bekezdése az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés b) pontjában foglaltaknak felel meg. Az Európai Unió Hozzáadottérték-adó Bizottságában (továbbiakban: Bizottság) kialakított álláspont szerint a labdarúgó játékjoga átengedésének teljesítési helyét ennek alapján kell megítélni. Ezért a szolgáltatásnyújtás teljesítés helyének külföldet kell tekinteni.
Egyebekben az volt a jogi álláspontja, hogy a sportszerződések a felperes és a sportolók, mint magánszemélyek között jöttek létre. Ezek munkaviszony elemeivel vegyes vállalkozási szerződések, amelyekben a felperes a labdarúgóknak, mint természetes személyeknek biztosította a lakhatást. Ezért az alperes a lakásbérleti díjakat jogszerűen minősítette természetbeni juttatásnak és helytállóan vonta le az ezzel kapcsolatos jogkövetkeztéseket is az Szja. tv. 69. § (1) bekezdésére alapítottan.
A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a keresetet részben elutasító ítéleti rendelkezések megváltoztatását, e körben is kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát kérte. Az Szja. tv. 16. § (1) bekezdésére és a 69. § (2) bekezdésére hivatkozva azzal érvelt, hogy az egyéni vállalkozó, illetve a betéti társaság személyes közreműködésre kötelezett beltagja részére történő lakásjuttatás önálló tevékenység ellenértéke, ezért nem minősíthető természetbeni juttatásnak. A sportszerződések és lakásbérleti szerződések együttesen rendezték a sportolói jogviszonyt, ezeket egymástól elkülönítve értékelni nem lehet.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében és ellenkérelmében a keresetnek helyt adó ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését és e körben is a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság "okszerűtlenül alkalmazta" a tételes hazai joggal szemben a közösségi jogot és a Bizottság állásfoglalását. A határozatokkal érintett időszakban a labdarúgók játékjogának értékesítése esetén a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdése alapján kellett megítélni. Ezért az ügyletek áfakötelesek voltak, határozata e körben sem volt jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 18. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A rendkívüli jogorvoslati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes vállalkozási, ún. sportszerződéseket és bérleti szerződéseket kötött. Az előbbieket egyéni vállalkozókkal és betéti társaságokkal, az utóbbiakat más személyekkel.
A sportszerződések tartalmazzák, hogy a felperes lakást bérel a vállalkozó részére, és ennek bérleti díját is fizeti, az összegszerűséget azonban nem rögzítik. A bérleti szerződések a bérleti jog jogosultját nem nevesítik.
A sportszerződések alapján kapott ellenértéket a vállalkozó és a betéti társaság kiszámlázta a felperes felé, e számlák azonban a bérleti díjak összegét nem tartalmazzák.
A lakásokat nem a sportszerződés szerinti felek, hanem sportolók, játékosok és családtagjaik használták.
Tekintettel arra, hogy a sportszerződések és a bérleti szerződések alanyai nem azonosak, és hogy a bérleti jog jogosultja, illetve a bérleti díj összege a szerződésekben, illetve a számlákban nem szerepel, a bérleti szerződés nem tekinthető a sportszerződés mellékletének, és a bérleti díj sem minősíthető a sportszerződés szerinti tevékenység ellenértékének.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy lakhatás csupán magánszemély, természetes személy részére biztosítható, egyéni vállalkozás és betéti társaság számára nem. Az egyéni vállalkozó az Szja. tv. szempontjából - a 16. § (1) bekezdése értelmében - magánszemélynek minősül, de a perbeli esetben bérleti díjat nem számlázott, a betéti társaság tekintetében azért is kizárt az Szja. tv. 69. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazhatósága, mivel mint gazdasági szervezet Szja. tv. szerinti önálló tevékenységet nem végezhet.
Mivel nem a sportszerződések alanyai, hanem magánszemélyek használták a lakásokat a részükre történő lakhatás biztosítás, ennek folytán a bérleti díj az Szja. tv. 69. § (1) bekezdése szerinti természetbeni juttatásnak minősül, amely tekintetében a felperest - az irányadó tényállásból következően - kifizetőnek kell tekinteni. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az Szja. tv. 69. § (1) bekezdése nem tesz különbséget a magánszemélyek között a tekintetben, hogy tagjai-e vagy sem valamely társaságnak, munkaviszonyban állnak-e a kifizetővel vagy sem. A magánszemélynek megjelenési formájától függetlenül adott olyan vagyoni értéket minősít természetbeni juttatásnak, amit a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. Ezért az szja. és a hozzájárulás adónemeket érintő döntések kapcsán - a felperes érvelésével szemben - jogszabálysértés nem állapítható meg.
Az elsőfokú ítélet a perben vitatott áfa adókülönbözet és jogkövetkezményei kapcsán is érdemben jogszerű döntést tartalmaz.
A játékjog személyhez fűződő jog, olyan speciális jogosultság, amely a sportoló személyi képességeinek összessége. Vagyoni értékű jog, amely önállóan forgalomképes, és értékesítése az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdés a) pontja szerinti szolgáltatásnyújtásnak minősül.
Az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdése a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyére vonatkozó általános szabályt rögzít, amely alóli kivételeket, "eltéréseket" a (2)-(5) bekezdés tartalmazza. Az (5) bekezdés b) pontja értelmében a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, telephelye, ezek hiányában állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg a szerzői alkotáshoz, találmányhoz, szabadalomhoz, védjegyhez, ipari mintához és kereskedői névhez fűződő jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok átengedésénél.
Az adóhatóság által kiadott állásfoglalások, iránymutatások - amelyek az 1987. évi XI. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében nem jogszabályok - egy lehetséges, egyik fél által képviselt jogértelmezést tartalmaznak a teljesítés helyére vonatkozóan, és ugyanez mondható el a hasonló jogok fogalmára vonatkozó alperesi érvelés tekintetében is.
A felek között nem volt vita a tekintetben, hogy az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés b) pontja megegyezik az Irányelv 9. Cikk (2) bekezdés e) pont első franciabekezdésével, és az ezzel kapcsolatos Bizottsági álláspontnak felel meg a felperes jogértelmezése.
Az Áfa tv. nem taxatív felsorolást tartalmaz, és nem határozza meg a 15. § (5) bekezdés b) pontja szerinti "más, ezekhez hasonló jogok" fogalmát sem. Ennél fogva - figyelemmel a játékjog előzőekben részletezett jellemzőire - a Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal a jogi állásponttal, mely szerint a perben vitatott szolgáltatásnyújtás a jellegére figyelemmel nem az általános, hanem inkább a speciális szabályozást igénylő Áfa. tv. szerinti "eltérések" közé sorolható, nevezetesen a "hasonló jogok" körébe. Miután a megrendelő székhelye külföldön volt - a szolgáltatásnyújtáskor hatályos Áfa. tv. szerinti rendelkezések értelmében - a jogügylet áfa körön kívüli volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján -hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.174/2005.)