adozona.hu
AVI 2007.5.51
AVI 2007.5.51
A Vtv. 22. § (2) bekezdése megszabja, hogy a vámérték meghatározása az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanezen kereskedelmi feltétellel és ugyanilyen mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat [1995. évi C. tv. 22. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. április 24-én kérte egy 2003-as évjáratú Mitsubishi típusú gépkocsi vámkezelését, mely kérelméhez becsatolta a gépkocsi adásvételéről kibocsátott számlát. A vámhatóság a vámkezelési kérelmet elfogadta, a bevallott vámértéket azonban ideiglenesnek tekintette, figyelemmel arra, hogy a nyilvántartásukban szereplő összehasonlító értéknél a számla értéke 16%-ot meghaladóan alacsonyabb volt. A vámhivatal a vámértéket az okiratok becsatolása mellett vizsgálta, majd 2003. május 19-én...
AVI 2007.5.51 A Vtv. 22. § (2) bekezdése megszabja, hogy a vámérték meghatározása az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanezen kereskedelmi feltétellel és ugyanilyen mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat [1995. évi C. tv. 22. § (2) bek.]
A felperes 2003. április 24-én kérte egy 2003-as évjáratú Mitsubishi típusú gépkocsi vámkezelését, mely kérelméhez becsatolta a gépkocsi adásvételéről kibocsátott számlát. A vámhatóság a vámkezelési kérelmet elfogadta, a bevallott vámértéket azonban ideiglenesnek tekintette, figyelemmel arra, hogy a nyilvántartásukban szereplő összehasonlító értéknél a számla értéke 16%-ot meghaladóan alacsonyabb volt. A vámhivatal a vámértéket az okiratok becsatolása mellett vizsgálta, majd 2003. május 19-én kelt határozatával a bevallott 7410 EUR számlaértéket ügyleti értékként elfogadta, és a vizsgálatot lezárta.2003. október 25-én a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága célvizsgálatot tartott az elsőfokú vámszervnél, melynek indoka az volt, hogy nem látta kellően bizonyítottnak az előzőekben írt vámérték valóságát. Ezt követően ismételt vizsgálatra került sor, amelynek eredményeképpen a vámhatóság korábbi vám határozatát visszavonta, és 2004. április 8-án kelt határozatával a felperest további 1 377 416 forint vámteher megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2004. július 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat indokolása megállapította, hogy a korábbi elsőfokú eljárás során a vámhatósága kétsége megalapozott volt, mivel több, mint ötven százalékkal tért el a bevallott vámérték a vámhatóság által nyilvántartott értéktől.
A felperes nyilatkozata szerint ezt a személygépkocsit nem továbbértékesítési céllal, hanem úgynevezett bemutató autóként hozták be. A felperes a felhívásra azonban ezen különleges cél értékét nem tudta meghatározni, Ezért a vámhatóság Magyarországra az áruval egy időben beérkezett exportáru ügyleti értékét vette alapul.
Az alperes határozata tartalmazta, hogy a perbeli gépkocsi végül is eladásra került 4 300 000 forintért, amely ár a bevallott érték kétszerese volt.
Az alperes ezen jogerős határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, kérte a határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 7. számú ítéletében az alperes keresetét elutasította, megállapította, hogy a perbeli jogvitára a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) rendelkezései az irányadóak.
A vámáru vámértékének meghatározására idézi az elsőfokú bíróság ítélete a Vtv. 20. § (1) bekezdését, 29. § (1) bekezdését, 21. § (1) bekezdését, 20. § (3) bekezdését 22. § (1) és (2) bekezdését, valamint a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 35. §, 37. § (1) bekezdését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Ezen túl kérte az eljárás felfüggesztését és előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Bíróság előtt. Ez utóbbi kérelméről a Legfelsőbb Bíróság külön végzésben döntött és a felperes kérelmét elutasította.
A felperes megismételte azt a jogi álláspontját, hogy miután a másodfokú eljárásra 2004. május 1-je után került sor, ezért az eljárás szabályainál mindenképpen a 2913/92/EGK rendelettel kihirdetett Vámkódex rendelkezései voltak alkalmazandók.
A felperes ismételten hangsúlyozta, hogy tévedett az alperes, - és így az elsőfokú bíróság - is a vámérték meghatározásánál. A vámhatóság által figyelembe vett másik gépkocsi értéke nem lehetett volna az összehasonlítás alapja, tekintettel arra, hogy a perbeli gépkocsi behozatala nem továbbértékesítési céllal történt. A továbbértékesítés végül is a behozatalt követően az eredeti feladat elvégzése után nyolc hónappal történt meg, használt gépkocsiként került eladásra.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Fenntartotta a korábbi álláspontját, továbbá hangsúlyozta, hogy a felperes nem jelölte meg, milyen eljárási szabálysértéseket követett el, és milyen újabb jogszabályi rendelkezéseket hagyott figyelmen kívül.
A felperes az ellenkérelemre tett észrevételében hangsúlyozza, hogy a Vámkódex hatályba lépésével különböző alapelvek, garanciális, és eljárási szabályok léptek életbe, ezért az eljárás ezek figyelembe vételével mindenképpen megismétlendő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen fejtette ki ítéletében, hogy a vámtörvényt hatályon kívül helyező 2003. évi CXXVI. törvény 75. § (1) bekezdése szerint az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőző időszakra vonatkozóan végzett ellenőrzéseknél, - ideértve az utólagos ellenőrzést is, - a törvénnyel hatályon kívül helyezett vámjogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni, a vámterhet, kamatot, késedelmi pótlékot, bírságot és elévülést illetően. Ez azt jelenti, hogy a perbeli esetben is a Vtv. rendelkezései irányadók a vámáru vámértékének meghatározásánál. Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a Vámkódex vonatkozó szabályai mindenben megegyeznek a korábbi vámtörvény erre vonatkozó rendelkezéseivel.
Az elsőfokú bíróság által helyesen idézett Vtv. 29. § (1) és (2) bekezdése szerint a vámáru vámértékként bevallott összegét a vámhatóság köteles vizsgálni. Nem köteles az importált vámáru bevallott vámértékét elfogadni, ha kétség merül fel, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen fizetett, vagy fizetendő áron alapul. Ez a kétség különösen megalapozott akkor, hogyha a vámárura vonatkozó vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéktől való eltérés több mint ötven százalékos. Ebben az esetben a vámhivatal a vámértéket a Vtv. 22-27. §-ok alapján állapítja meg.
A perbeli esetben a vámhatóság alappal nem fogadta el az importált vámáru bevallott vámértékét, hiszen egyrészt a rendelkezésre álló Eurótax Katalógus szerint a felperes által bevallott 7410 EUR érték helyett az ott szereplő érték 16 313 EUR volt. Másrészt az ugyanezen időszakban 11 nappal később vámkezelni kért, ugyanilyen típusú és ugyanezen eladótól importált gépkocsi bevallott vámértéke is több mint ötven százalékos eltérést mutatott a perbeli gépkocsi bevallott vámértékétől.
Az alperes és az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor nem fogadta el a felperes azon érvelését, miszerint az összehasonlító gépkocsi egy úgynevezett "normál" fizetős számla alapján került behozatalra. A Vtv. 22. § (2) bekezdése ugyanis azt szabja meg, hogy a vámérték meghatározása azoknak az azonos áruknak az ügyleti értékén alapul, amelyeket ugyanezen kereskedelmi feltétellel, és lényegében ugyanilyen mennyiségben adtak el, mint az értékelendő árukat.
A Legfelsőbb Bíróság az "ugyanazon kereskedelmi feltétel" kitételt akként értelmezte, hogy mindként gépkocsit azonos adásvételi szerződéssel szereztek meg. Önmagában az adásvétel tárgyát képező gépjármű felhasználási célja nem minősül más jellegű kereskedelmi feltételnek. Erre vonatkozóan egyébként a meghallgatott felperesi ügyvezető igazgató sem tudott nyilatkozni. Így helyesen járt el az alperes akkor, amikor a behozott gépjármű felhasználási céljának figyelmen kívül hagyásával az azonos szerződés alapján megszerzett gépjármű bevallott ügyleti értékét vette alapul. Amely egyébként összhangban állt az egyéb európai piac árait meghatározó Eurótax Katalógus vonatkozó árával is.
Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával a Legfelsőbb Bíróság az eljárási szabálysértések vonatkozásában is. Kétségtelen, hogy a másodfokú eljárás Lefolytatásakor, illetőleg a másodfokú határozat meghozatalakor már az Európai Unió tagjai voltunk, így valóban hatályba lépett az európai uniós Vámkódex. A felperes azonban nem jelölte meg azokat az eljárási jogszabálysértéseket, amelyeket az alperes a másodfokú eljárás lefolytatásakor - álláspontja szerint - elkövetett, így nem volt indoka annak, hogy ezt a másodfokú eljárást a bíróság megismételtesse.
A bíróság jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálatát a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között végezheti el. Konkrét kereseti kérelem hiányában nem kerülhet sor hivatalból eljárási jogszabálysértés észlelésére, kivéve a törvény által előírt pontosan megjelölt eljárási szabályok vizsgálatára. Ilyen törvényben megjelölt lényeges eljárási jogszabálysértést azonban a bíróság és a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt, így az erre vonatkozó felperesi kérelem is alaptalan volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.098/2005.)