adozona.hu
AVI 2007.5.50
AVI 2007.5.50
Az exportáló külföldi cég könyvelésében szereplő számlaérték az az üzleti érték, amelyet Magyarországra irányuló export eladás során ténylegesen fizettek (1995. évi C. tv. 21., 28. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. és 1990-es években különböző gyümölcs és zöldségáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte.
A vámhatóság a vámkezeléseket a kérelemnek megfelelően elvégezte, a bevallott vámértéket azonban nem fogadta el, azt ideiglenesnek tekintette, mivel a nyilvántartásában szereplő összehasonlító értékektől 5%-ot meghaladó mértékben eltértek. A vámhatóság elrendelte a vámérték vizsgálatát, ennek során beszerezte a felperestől a külkereskedelmi szerződéseit, a vételár kifize...
AVI 2007.5.50 Az exportáló külföldi cég könyvelésében szereplő számlaérték az az üzleti érték, amelyet Magyarországra irányuló export eladás során ténylegesen fizettek (1995. évi C. tv. 21., 28. §)
A felperes 1998. és 1990-es években különböző gyümölcs és zöldségáru belföldi forgalom számára történő vámkezelését kérte.A vámhatóság a vámkezeléseket a kérelemnek megfelelően elvégezte, a bevallott vámértéket azonban nem fogadta el, azt ideiglenesnek tekintette, mivel a nyilvántartásában szereplő összehasonlító értékektől 5%-ot meghaladó mértékben eltértek. A vámhatóság elrendelte a vámérték vizsgálatát, ennek során beszerezte a felperestől a külkereskedelmi szerződéseit, a vételár kifizetését igazoló deviza átutalási megbízás benyújtására vonatkozó okmányokat, majd megkereste az exportőr cég telephelye szerinti olasz vámigazgatást. Az olasz vámhatóság az eladónál ellenőrzést folytatott le, és 1999. november 9-én arról értesítette a magyar vámhatóságot, hogy az olasz cégnél kettős számlázás történt, az első számla a valós értékét mutatta az árunak, ez a könyvelésben volt megtalálható, a második számla a kivitel során került benyújtásra az olasz és magyar vámhatóságnak. Az olasz vámhatóság a vizsgált számlák másolatait megküldte.
A vámhatóság ezen adatok alapján nem fogadta el a felperes által megjelölt vámértéket, és a vámértéket az olasz vámhatóság által megküldött magasabb számlákon szereplő ügyleti érték alapján állapította meg, és így szabta ki a vámterheket.
Az elsőfokú vámhatóság határozatával a felperest 89 424 635 forint pótlólagos vámteher fizetésre kötelezte, valamint 44 712 335 forint vámigazgatási bírságot is a terhére rótt.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2001. április 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy egy elírást javított.
A felperes keresetében kérte ezen határozatok hatályon kívül helyezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A bíróság 31. számú ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és a vámhatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 29. §-a alapján megállapította, hogy a vámáru vámértékként bevallott összeget a vámhatóság köteles vizsgálni. A Vtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 44/A. § (2) bekezdésbe foglaltak szerint a vámhivatal nem köteles a Vtv. 21. §-ában foglaltak szerint kimunkált vámértéket elfogadni, ha kétsége merül fel arra vonatkozóan, hogy a bevallott vámérték nem a ténylegesen kifizetett, vagy fizetendő árat tartalmazza.
A hosszasan elhúzódó elsőfokú bírósági eljárás alatt a bíróság maga is megkísérelte az olasz vámhatóság ismételt megkeresését, illetőleg az alperest is kötelezte ezen bizonyítás újabb elvégzésére. A bizonyítási kísérlet eredményeként az olasz vámhatóság közölte, hogy a korábbi vizsgálati adatain kívül egyebek nem állnak rendelkezésre.
Az elsőfokú bíróság mindezekre figyelemmel azt állapította meg, hogy az alperes az olasz vámigazgatási vizsgálati eredményből téves következtetéseket vont le, amikor minden további adat nélkül a magasabb számla értéket tekintette a vámérték alapjául szolgáló ügyleti értéknek. A bizonyítási eljárás adatai ugyanis nem támasztották alá azt a tényt, hogy ezt a magasabb értéket bárki is megfizette volna, ezért az elsőfokú bíróság a keresettel támadott határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra azt írta elő, hogy az alperes ismételt bizonyítást folytathat le arra vonatkozóan, hogy az olasz vámigazgatás által közölt magasabb összegű számlákban foglalt összeget megfizették-e. Amennyiben pedig újabb tények, bizonyítékok erre nem merülnek fel, úgy a Utv. 21. § és 27. §-ában írtak alapján kell a vámértéket megállapítani.
Az új eljárásra az elsőfokú bíróság ezen túl előírta, figyelemmel kell lenni arra is, hogy az M. Szakmai Szervezet és Terméktanács adott összehasonlított értékek csak az első osztályú termékekre vonatkoztak, a felperes által behozott termékek viszont túlnyomó többségben másodosztályú áruk voltak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú jogerős ítélet súlyosan sértette a Vtv. 29. § és a Vhr. 44/A. § (2) bekezdését. Állította, hogy a vámhatóság az ügy elbírálásához szükséges ügydöntő körülményeket tisztázta, nincsen ugyanis olyan jogszabályi előírás, amely szerint csak akkor állapítható meg ügyleti értékkén e magasabb számla értéke, amennyiben bizonyításra kerül, hogy ezt az összeget megfizették.
Sérelmezte az alperes, hogy a bíróság hivatalból kereste meg az olasz vámhatóságot. Szükségtelennek tartotta az M. Terméktanácstól származó adatok beszerzését is. Így jogsértő az is, hogy ezekre az adatokra az új eljárásban is figyelemmel kellene lennie.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperes hangsúlyozta, hogy 82 határozatot vizsgált felül a vámhatóság, ezekben egy kivételével másodosztályú áruk behozatala történt. Ezeket a gyümölcs és zöldségeket elsősorban a szombati zárás előtt leértékelt áron vásárolták az olasz piacon. A másodosztályú árukra az M. Terméktanácsnak nem volt nyilvántartásuk. A felperes önmagában a magasabb értékű számla létét az olasz iratok között nem találta elegendőnek arra, hogy ezt valós ügyleti értékként el lehetett volna fogadni. Az így kiszámított vételár ugyanis olyan irreális összeg lenne, amely a magyar piacokon eladhatatlan.
A felperes állította, hogy az alperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének.
A Legfelsőbb Bíróság a bíróság 31. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes által megadott ügyleti érték 5%-ot meghaladóan tért el a vámigazgatási nyilvántartásban szereplő adatoktól, ezért helyesen járt el a vámhatóság akkor, amikor a megadott vámértéket ideiglenesnek tekintette, és a Vtv. 29. § alapján elrendelte a vámérték vizsgálta. Ennek keretében a Vtv. 167. §-a szerint megkereste a külföldi vámhatóságot, adatok beszerzésére, ellenőrzés lefolytatására.
A felperes ezen jogerős ítéleti megállapítások ellen sem felülvizsgálati, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, így ezek a megállapítások már nem képezték a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
A peres eljárás során a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a felperesnek kellett bizonyítania, hogy az alperesi megállapítások, melyek a határozatban szerepeltek, nem valósak. Helyesen utalt az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság a külföldi vámszervek megkeresését hivatalból kezdeményezte, a felek ezt nem kérték. Így a bíróság ezen tevékenysége eljárási jogszabálysértésnek minősült.
Az olasz vámhatóság válaszában leszögezte, hogy az exportáló gazdasági társaság okiratait, könyvelését ellenőrizték, így derült fény arra a tényre, hogy az ügyben kettős számlázás történt. A magasabb árat tartalmazó számla az olasz társaság könyvelésében szerepelt. Arra nézve nem közöltek adatot, hogy a lekönyvelt számla értéke, mint bevétel, kifizetésre került-e. Ez a tény azonban nem is tartozott a vámeljárásban tisztázandó tényállási elemek közé.
Az olasz vámhatóság közlése közokiratnak minősül, ellene a Pp. 195. § (5) bekezdése alapján bizonyításnak lehet helye. A bizonyítási teher azonban azon van, aki a közokirattal szemben mást állít, illetőleg azt kívánja bizonyítani, hogy a közokiratban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak.
A felperes a bizonyítási teher ellenére nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének. Állítását meg sem kísérelte bizonyítani.
A Vtv. 21. §-a alapján a vámáru vámértékét elsősorban az ügyleti érték alapján kell meghatározni. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a Magyarországra irányuló export eladás során az árukért a 28. § rendelkezéseinek megfelelő kiigazítások után - ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak, eleget téve az egyéb felsorolt feltételeknek. A rendelkezés alapján az alperes helytállóan állapította meg, hogy az exportáló külföldi cég könyvelésében szereplő számlaérték az az ügyleti érték, amelyet a Magyarországra irányuló export eladás során ténylegesen fizettek, vagy fizetni fognak. E megállapítás helytelenségét az azt állító felperesnek kellett volna bizonyítani, a felperes azonban ezt sem a közigazgatási eljárás során, sem a peres eljárás során nem bizonyította.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabálynak megfelel. Ezért az ezzel ellentétes jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.126/2005.)