adozona.hu
AVI 2007.5.48
AVI 2007.5.48
A kivételes méltányosság alkalmazása nem azonos az utóbb, a jogerősen megállapított fizetési kötelezettségnek egyéb - szociális, vagy más körülmények folytán - alkalmazandó ún. méltányossági eljárással [1990. évi XCI. tv. 171. § (1) bek., 165. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. január 1-jétől 1999. október 31-éig terjedő adóbevallásában olyan gázolaj jövedéki adóját is visszaigényelte, amelynek beszerzése 1998. évben történt.
A felperes saját nyilatkozata szerint is az 1998. évben vásárolt gázolajat az 1998-as évben teljes egészében felhasználta, az év végére gázolaj készlete nem maradt.
Az adóhatóság a gázolaj visszaigénylés vizsgálata során megállapította, hogy a felperes gázolaj visszaigénylése nem volt jogszerű, ezért az elsőfokú határozattal ...
AVI 2007.5.48 A kivételes méltányosság alkalmazása nem azonos az utóbb, a jogerősen megállapított fizetési kötelezettségnek egyéb - szociális, vagy más körülmények folytán - alkalmazandó ún. méltányossági eljárással [2003. évi XCII. tv. 171. § (1) bek., 165. § (3) bek.]
A felperes 1999. január 1-jétől 1999. október 31-éig terjedő adóbevallásában olyan gázolaj jövedéki adóját is visszaigényelte, amelynek beszerzése 1998. évben történt.A felperes saját nyilatkozata szerint is az 1998. évben vásárolt gázolajat az 1998-as évben teljes egészében felhasználta, az év végére gázolaj készlete nem maradt.
Az adóhatóság a gázolaj visszaigénylés vizsgálata során megállapította, hogy a felperes gázolaj visszaigénylése nem volt jogszerű, ezért az elsőfokú határozattal a felperest 61 000 forint jövedéki adó visszafizetésére kötelezte, 30 500 forint bírságot és 38 071 forint késedelmi pótlékot is kiszabott.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, és megállapította, hogy a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 216/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 2. § (1) és (2) bekezdése, valamint 4. § (2) bekezdése, és 6. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperes adóbevallásában feltüntetett mennyiségből 1381,6 liter jogosulatlannak minősült. Az 1998. évben felhasznált üzemanyag jövedéki adójának visszaigénylését 1999. évben a rendelet kizárta.
E határozatok hatályon kívül helyezése iránt a felperes keresetet nyújtott be a bírósághoz.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság által megtartott tárgyaláson a felperes a keresetét fenntartotta, azon túl előadta azt is, hogy méltánytalannak találja az adóbírság és a késedelmi pótlék megfizetésére való kötelezését, mivel nem szándékosan járt el, csak jogszabály értelmezési különbség eredményezte az adóhiányt, amelynek megtérítésére kötelezték.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét részben találta megalapozottnak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen járt el akkor, amikor az 1999. évre megállapított és az adott évre vonatkozó gázolaj mennyiség utáni jövedéki adó visszatérítésén túlmenően a felperes által visszaigényelt 1998. évre vonatkozó jövedéki adó visszaigénylést jogosulatlan visszaigénylésnek tekintette, és a felperest erre vonatkozóan jövedéki adó visszafizetésére kötelezte.
Ezen túl azonban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdés alapján adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, melynek mértéke ha a törvény másként nem rendelkezik, az adóhiány 50%-a. Az Art. 171. § (1) bekezdése szerint azonban az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból, vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzheti, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének, vagy mulasztásának súlyát, gyakoriságát.
Az Art. 165. § (3) bekezdése lehetőséget ad a kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén a késedelmi pótlék kezdő napjaként későbbi időpont megállapításának is.
Az elsőfokú bíróság e jogszabályi rendelkezések alapján azt állapította meg, hogy az adóhatóság nem mérlegelte e rendelkezések szerint az adóhiány megállapítását követően az adóhiány keletkezésének körülményeit és az adózó jogellenes magatartásának okát, ezért a megismételt eljárás során elrendelte, hogy az adóhatóság mérlegelje e körülményeket, és ennek megfelelően indokolja meg, hogy lát-e lehetőséget az adóhiány után kiszabandó bírság összegének mérséklésére.
Az elsőfokú ítélet keresetet elutasító rendelkezése ellen a felek nem terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmét, ezért e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet nem bírálta felül.
A felperes keresetének részben helyt adó ítéleti rendelkezés ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte e vonatkozásban az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes egészében való elutasítását.
Az alperes álláspontja szerint jogszabálysértően adott helyt az elsőfokú bíróság a felperes bírság és késedelmi pótlékra vonatkozó kérelmének. A jogszabálysértés oka elsődlegesen az, hogy a felperes e kérelmét a keresetében nem fejtette ki, így utóbb erre már nem volt módja hivatkozni az elsőfokú bíróság tehát ítéleti rendelkezésével túlterjeszkedett a kereseti kérelmen. Ezen túl az alperes arra is rámutatott, hogy az eljárás során a pénzügyőrök sem a saját megállapításaik, sem az adózó nyilatkozatai alapján nem észleltek olyan körülményt, amely kivételes méltánylást érdemelt volna. Hivatalból ennek megállapítására mód nincs, a felperes azonban nem volt elzárva attól, hogy az eljárást követően bármikor méltányossági kérelmet terjesszen elő.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletének felülvizsgálattal nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálattal érintett részét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a felperes sem vitatta, hogy jogszerű volt a jövedéki hatóság azon rendelkezése, amelyik jogosulatlan adó-visszaigénylés miatt adó visszafizetésére kötelezte a felperest. Ennek következtében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag azt kellett eldönteni, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett-e ítéletében arról, hogy a kiszabott bírság és késedelmi pótlék vonatkozásában az adóhatóságnak mérlegelnie kell a kivételes méltánylást érdemlő körülmények fennálltát.
A Legfelsőbb Bíróság már korábban több esetben rámutatott arra, hogy a "többen a kevesebb" elmélete szerint álláspontja az, hogy amennyiben a felperes keresetében az alperes felülvizsgálni kért határozata teljes körű hatályon kívül helyezését kéri, úgy e keresetben a kötelező határozat valamennyi rendelkezésére irányul a felülvizsgálati kérelem. Így mind az adó, mind a hozzáfűződő szankció, a bírság, a késedelmi pótlék bírósági felülvizsgálatára is kiterjed a kereseti kérelem.
Ezért nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett azon okfejtését, hogy a felperes külön írásbeli, kereseti előadás nélkül ne hivatkozhatna a megtartott bírósági tárgyaláson arra, hogy méltánytalannak érzi a vele szemben kiszabott bírságot és késedelmi pótlékot.
Ezen túl rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Art. 171. § (1) bekezdése, illetőleg 165. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy az adóhatóságnak az eljárás során módja van a kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén akár hivatalból, akár kérelemre mérlegelni az adózó eljárását és annak összes körülményét. Ez a kivételes méltányosság alkalmazása nem azonos az utóbb, a jogerősen megállapított fizetési kötelezettségnek egyéb - szociális, vagy más körülmények folytán - alkalmazandó úgynevezett méltányossági eljárással.
Az elsőfokú bíróság az eset összes körülményeit úgy mérlegelte, hogy az Art. 171. § (1) illetőleg 165. § (3) bekezdésben írt körülményeket az adóhatóságnak figyelembe kell vennie. A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak e mérlegeléssel megállapított rendelkezésével egyetért, az a jogszabályoknak megfelelt, a felülvizsgálati eljárás során pedig a bizonyítékok felülmérlegelésére a Pp. 275. § (1) bekezdés alapján lehetőség nincsen.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.181/2005.)