adozona.hu
AVI 2007.5.47
AVI 2007.5.47
A gazdasági életben elvárhatónak tekinthető az üzleti partner felöli tájékozódás [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 2000. I. negyedévi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti, általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemet érintő vizsgálatot végzett a felperesnél. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban 4 371 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amiből 560 000 forintot jogosulatlan igénylésnek minősített, kiutalását elutasította. Kötelezte a felperest 3 811 000 forint adóhiánynak, 1 837 000 forint adóbírságnak, 816 000 forint késedelmi pótléknak a m...
AVI 2007.5.47 A gazdasági életben elvárhatónak tekinthető az üzleti partner felöli tájékozódás [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az adóhatóság 2000. I. negyedévi bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, kiutalás előtti, általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemet érintő vizsgálatot végzett a felperesnél. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban 4 371 000 forint adókülönbözetet állapított meg, amiből 560 000 forintot jogosulatlan igénylésnek minősített, kiutalását elutasította. Kötelezte a felperest 3 811 000 forint adóhiánynak, 1 837 000 forint adóbírságnak, 816 000 forint késedelmi pótléknak a megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatban az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 8. § (3) bekezdésében, 13. § (1) bekezdés 16., 17., 20. pontjában, 16. § (1)-(3) bekezdésében, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 36. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 11. § (2) és (3) bekezdés d) pontjában foglaltakra alapította.
Határozatát azzal indokolta, hogy az M. Kft., B. Kft., B. K. és Zs. Gy. egyéni vállalkozók által kibocsátott számlák formailag és tartalmilag nem hiteles dokumentumok, ezért ezek alapján a felperes adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, első fokon eljárt közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a határozat szerinti tényállást, sérelmezte a javára szóló tények figyelmen kívül hagyását, hivatkozott az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés téves értelmezésére is.
A megyei bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozatában részletesen kifejtett indokok miatt a perben vitatott számlák alakilag és tartalmilag nem hitelesek, ezért nem képezhették adólevonási jog alapját.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte ennek és az adóhatósági határozatoknak a hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy a határozatok az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdése szerinti rendelkezés téves értelmezésén alapulnak. Az alperes megalapozatlan tényekre alapította, hogy nem tanúsított kellő körültekintést, mivel a terhére rótta a számlakibocsátó mulasztásait, és túlzott, teljesíthetetlen elvárásokat támasztott.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 15. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg. Az ugyanis iratellenes, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, téves ténybeli megállapításokat, következtetéseket nem tartalmaz. A felperes felülvizsgálati kérelmében csupán hivatkozott megalapozatlan tényekre, ezeket azonban konkrétan nem jelölte meg, és a perben nem élt a Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti ellenbizonyítás lehetőségével az iratszerű, dokumentumokkal, bizonylatokkal, okiratokkal, nyilatkozatokkal igazolt tények tekintetében.
Az irányadó tényállásra figyelemmel a perrel érintett számlák formailag, és tartalmilag nem hiteles dokumentumok. Egy bizonylat, számla csak akkor szolgálhat adólevonási jog alapjául, ha a számla szerinti gazdasági esemény a számla szerinti felek között és a számla szerinti módon és időben ment végbe, és az ellenérték is megfizetésre került. Önmagában az a tény, hogy a számla szerinti gazdasági esemény bekövetkezett, még nem elégséges a számla hitelességének megállapításához, az adólevonási jog gyakorlásához, az Áfa. tv. 16. § (1)-(3) bekezdése, 32. § (1) bekezdésének a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 15. § (3) bekezdése, 84. § (3) bekezdése, Art. 11. § (2) és (3) bekezdés d) pontja értelmében.
Az Áfa tv. 2003. január 1-jétől hatályos 44. § (5) bekezdése szerint a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó felelős, a bizonylaton vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai azonban nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés illetve szolgáltatásnyújtás követelményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott ítéletében a Kfv. III. 27.470/1998. számú határozatra. Az ugyanis egyrészt az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés hatályba lépése előtti, tehát e perbelitől eltérő jogszabályi környezeten alapult, másrészt a bizonylatok formai és tartalmi hitelességének ellenőrzésén túl nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a hiteltelen bizonylatok kapcsán az adózó, azaz a felperes kellő körültekintéssel jár el vagy sem. Amennyiben ugyanis az adózó (felperes) bizonyítottan kellő körültekintéssel, gondossággal jár el, a hiteltelen bizonylatra is alapítható adólevonási jogosultság.
A perrel érintett számlák tekintetében azok a körülmények, hogy a számlát tartalmazó számlatömböt nem a számlakibocsátó vásárolta, illetve, hogy a vásárló nem rendelkezik a 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletben meghatározott adattartalmú számlával, továbbá az, hogy a számlakibocsátó adóbevallást nem nyújtott be, adóbefizetési kötelezettségének nem tett eleget, a számlabefogadónak nem róható fel.
Tévesen hivatkozott azonban a felperes arra, hogy vele szemben a bíróság túlzott elvárást támasztott az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti tényállás vizsgálatánál. Termékértékesítés, szolgáltatás igénybevétele esetén ugyanis a vevőtől, a számlabefogadótól elvárható magatartás, hogy ellenőrizze a vele szerződő fél adóalanyiságát, képviseletre való jogosultságát illetve azt, hogy ténylegesen végzi-e a bejelentett gazdasági tevékenységét.
Nem tekinthető a kellő körültekintés megvalósulásának az, ha ennek érdekében az adóalany nem tesz semmit, vagy szerződő partnerétől kér információt, hiszen az adott esetben éppoly valótlan lehet, mint a kibocsátott számla. A gazdasági életben elvárhatónak tekinthető az üzleti partner felőli tájékozódás. Az adózónak is érdeke, hogy az ügylet kapcsán tevékenysége ne csak egy formailag megfelelő számla befogadására korlátozódjon. A közhiteles cégnyilvántartás adataiból egyértelműen és kifejezetten megállapítható, hogy indult-e vagy sem törlési eljárás az adott gazdasági társasággal szemben, illetve, hogy kik a cég képviseletére jogosultak. Az az adózó, aki vállalkozóiról, alvállalkozóiról, azok tevékenységi köréről, üzletkötésre, számlakibocsátásra jogosult személyről, székhelyéről, tevékenységi köréről, képviseletre jogosultakról semmilyen információval nem rendelkezik, kellő körültekintésre nem hivatkozhat. Ennek megállapítására ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak tudomása nem volt, azt fel nem ismerhette, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett.
A számlabefogadó adóalanynak is ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit, és abban az esetben, ha minden alapos ok nélkül bízik ezek meglétében, vagy a hiteltelenséget azért nem ismeri fel, mert a tőle elvárható figyelmet elmulasztotta, akkor ez nem gondosságára, kellő körültekintésére, hanem gondatlanságára, és a kellő körültekintés hiányára utal.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy nyilvánvalóan alaptalan a kellő körültekintésre való hivatkozás abban az esetben, ha a számlakibocsátó által is tudottan a számlán szereplő dátum nem azonos a gazdasági esemény megtörténtének időpontjával, illetve ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jön létre, vagy ha az adózó úgy köt megállapodást, hogy a cég képviseletéről, székhelyének valódiságáról, tényleges gazdasági tevékenységéről nem győződik meg, azokról adatokkal nem rendelkezik.
Az elsőfokú bíróság tehát érdemben helyesen állapította meg, hogy a felperes az alperesi határozat szerinti adóköteles tényállások kapcsán nem tanúsított kellő körültekintést, esetében az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés nem alkalmazható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás kiegészítésével, illetve részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.158/2005.)