adozona.hu
AVI 2007.5.44
AVI 2007.5.44
Az adózatlan vagyonból juttatott jövedelem összevonás alá tartozó jövedelemnek minősül és szja. köteles [1995. évi CXVII. tv. 29. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek tulajdonát képezte az S. Kft. A felperesek 1999. február 12-én az S. 2000 Kft.-be apportként bevitték tárgyi eszközként nyilvántartott vagyonukat, az apport értéke 62 170 000 Ft volt.
A felperesek 1999. március 1-jén megvásárolták az S. Kft. üzletrészét névértéken. A 30 330 000, illetve a 31 840 000 Ft értékű üzletrész vételárát úgy fizették meg, hogy az általuk fele-fele arányban nyújtott 44 400 000 Ft tagi kölcsön visszafizetésétől eltekintettek.
1999. december 31-én az S. Kf...
AVI 2007.5.44 Az adózatlan vagyonból juttatott jövedelem összevonás alá tartozó jövedelemnek minősül és szja. köteles [1995. évi CXVII. tv. 29. § (1) bek.]
A felperesek tulajdonát képezte az S. Kft. A felperesek 1999. február 12-én az S. 2000 Kft.-be apportként bevitték tárgyi eszközként nyilvántartott vagyonukat, az apport értéke 62 170 000 Ft volt.A felperesek 1999. március 1-jén megvásárolták az S. Kft. üzletrészét névértéken. A 30 330 000, illetve a 31 840 000 Ft értékű üzletrész vételárát úgy fizették meg, hogy az általuk fele-fele arányban nyújtott 44 400 000 Ft tagi kölcsön visszafizetésétől eltekintettek.
1999. december 31-én az S. Kft. a felpereseknek 16 440 000 Ft-ot fizetett ki tagi kölcsön címén. Az S. 2000 Kft.-nek a tulajdonosa is az I. és II. r. felperes volt.
Az adóhatóság a felpereseknél személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) adónemben, 1998-2000 évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban az I. r. felperes terhére 6 560 541 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte 6 489 878 Ft adóhiány, 648 978 Ft adóbírság, 550 142 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes a 2004. augusztus 10. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A II. r. felperes terhére az elsőfokú adóhatóság 7 196 567 Ft adókülönbözetet írt elő. Kötelezte 7 135 763 Ft adóhiány, 713 576 Ft adóbírság, 600 400 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A II. r. felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. augusztus 10. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes mindkét felperessel szemben hozott határozatait az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (3) bekezdésében, 3. § (9) bekezdésében, 28. § (8) és (9) bekezdésében, 69. § (1) bekezdésében, az 1997. évi CXLIV. törvény 12. § (4) bekezdésében foglaltakra alapította. Az 1999. március 1-jén kötött megállapodást adásvételi szerződésnek minősítette. Ennek kapcsán megállapította, hogy az I. r. felperes 8 130 000 Ft-tal, a II. r. felperes 9 640 000 Ft-tal gazdagodott. Ezeket az összegeket egyéb jövedelemnek minősítette azzal az indokolással, hogy ennyivel haladta meg az üzletrész szokásos piaci értékét a megszerzése ellenében kifizetett összeg. Az volt a jogi álláspontja, hogy mivel a felperesek által nyújtott kölcsönösszeg az üzletrész megvásárlásakor vételár címén már megfizetésre került, ezt követően nem létező követelés címén az S. Kft. kifizetést nem teljesíthetett. Így az I. és II. r. felperesek 8 220 000-8 220 000 Ft adóköteles egyéb jövedelemre tettek szert.
A felperesek keresetükben a határozatok hatályon kívül helyezését kérték. Vitatták azok jogalapját és összegszerűségét is.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének eleget tett. Határozatai megalapozottak és jogszerű döntést tartalmaznak az üzletrészek értékére, a jogügyletek minősítésére, az adójogi konzekvenciák levonására vonatkozóan. Jogi álláspontja szerint a megállapodások nem független felek között kerültek megkötésre, ezért a zárt személyi kör okán az Szja. tv. 28. § (8) és (9) bekezdése szerinti rendelkezés nem alkalmazható. A felek akarata adásvételi szerződés megkötésére terjedt ki, így a felperesek természetbeni juttatásra vonatkozó érvelése sem alapos.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérték annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát. Érvelésük szerint az ítéleti tényállás jogszabálysértő, az abba foglalt érdemi döntés nem felel meg az Szja. tv. 28. § (6), (8) és (9)-(10) bekezdéseiben, 69. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkoztak arra is, hogy a két felperes által benyújtott kereset alapján indult ügyek egyesítésére nem jogszerűen került sor.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A tényállás megállapítása során jogszabálysértés nem állapítható meg. Az a felperesi érvelés, mely szerint az 1999. március 1-jén kötött szerződés nem érvényes, nem alapos. A megállapodás ugyanis - amely a felek akaratának megfelelő volt - a későbbiekben módosításra, megtámadásra nem került, és az ilyen szerződésekre irányadó alaki és tartalmi követelményeknek is megfelelt. A cégnyilvántartáson és a gazdasági társaságok könyvelésében átvezetésre került, ténylegesen is realizálódott. A szerződések tartalmát, így az ellenértéket is az alperes és az elsőfokú bíróság is dokumentumokra alapítottan rögzítette, és jogszerűen minősítette.
A felperes - az alperes által közigazgatási eljárás során beszerzett - szakvéleményt vitató érvelését nem támasztotta alá, azzal szemben ellenbizonyítással nem élt. Ugyanakkor a szakvélemény dokumentumokra, igazolt, ellenőrzött adatokra alapított. Ezért az alperes és az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg az 1999. március 1-jén az S. Kft., mint eladó és a felperesek, mint vevők közötti adásvétel tárgyának az S. Kft.-ben lévő 62 170 000 Ft üzletrésznek az akkor szokásos piaci értékét az apport értékével azonosan. A gazdasági társaságok összetételére, a tagi kölcsönre vonatkozó ítéleti megállapítások is okirati bizonyítékokon alapulnak, amelyekkel szemben a felperes ellenbizonyítással szintén nem élt.
A helyesen megállapított tényállásból következően a felperesek rendelkezésére álló egyenleg (általuk nyújtott kölcsön hitelösszeg) csak részben nyújtott fedezetet a megvásárolt üzletrész ellenértékére. A vásárolt üzletrész és a vételár különbözetből okszerűen következik az I. és II. r. felperesek gazdagodása. Ez a különbözet ingyenesen, adózatlanul juttatott egyéb jövedelemnek minősül [Szja. tv. 28. § (8) bekezdése].
Az Szja. tv. 28. § (8) bekezdése szerinti rendelkezésből eredően akkor nem keletkezik jövedelem, ha a jog megszerzése bárki számára azonos feltételek mellett megvalósuló ügyletben történik. Ez pedig a jelenlegi esetben nem áll fenn, mivel az ügylet nem független felek között ment végbe. (Az üzletrész eladója az S. Kft., tagjai az I. és II. r. felperes, ügyvezetője a II. r. felperes. A vevők az I. és II. r. felperes, akik egyben az S. Kft. tagjai és ügyvezetői. Az ügyletek ellenértéke az I. és II. r. felperes által az S. Kft. részére nyújtott tagi kölcsön. Az I. és a II. r. felperes nemcsak cégtársak voltak, hanem házastársak is.)
Az elsőfokú bíróság jogszerűen rögzítette, hogy az Szja. tv. 28. § (10) bekezdése szerinti feltétel sem állapítható meg, mivel nem értékpapír formájában, természetbeni juttatásként adott vagyoni értékről van szó, hiszen a felek akarata a megállapodásokból és dokumentumokból, a realizálásból következően is nem ingyenességre irányult, hanem üzletrész megszerzésére vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére.
Az 1999. december 31-ig felperesek részére kifizetett 8 220 000-8 220 000 Ft az Szja. tv. 4. § (1) bekezdése értelmében ugyancsak jövedelemnek minősül. A gazdasági társaság könyveléséből, számlájából, a felperesi nyilatkozatokból megállapíthatóan az üzletrész ellenértékének tagi kölcsönnel történő kiegyenlítése folytán a gazdasági társaság kölcsönszámlájának egyenlege 0 volt. Ebből következően az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés d) pontja szerinti adómentes visszafizetés nem merülhet fel a forrás jogcímének meghatározásánál. A felperesek részére kifizetett összeg adózatlan vagyonból juttatott jövedelem, mely szja. köteles, összevonás alá tartozó jövedelem [Szja. tv. 29. § (1) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság a Pp. 149. § (2) bekezdése alapján jogszerűen rendelte el az előtte folyamatban lévő perek egyesítését, mivel azok tárgya a tényállásból, a felek személyéből következően egymással összefügg.
A felperesek érvelésével ellentétben a jogerős ítélet megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdésében, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A jogerős ítélet a 7. oldalon rögzíti annak indokát, hogy a felperesek érvelését mely okoknál fogva nem fogadja el. Ebből következően az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértés az ítélet kapcsán nem állapítható meg, az abban foglalt érdemi döntés pedig megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi rendelkezéseknek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.137/2005.)