adozona.hu
AVI 2007.4.41
AVI 2007.4.41
Az elháríthatatlan külső ok, a vis maior körébe nem tartozik a lopással, rablással okozott kár [2003. évi XCII. tv. 110. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során felhívta a felperest arra, hogy hiányzó dokumentumait, bizonylatait, és iratanyagát bocsássa a revízió rendelkezésére.
A felperes bejelentette, hogy az iratait a Vám- és Pénzügyőrség Bűnüldözési Parancsnoksága b.-i székhelyéről szállította 2003. július 18-án Gy. városán keresztül, gépkocsiját feltörték, és az iratok eltűntek. Az adóhatóság a bejelentés nyom...
AVI 2007.4.41 Az elháríthatatlan külső ok, a vis maior körébe nem tartozik a lopással, rablással okozott kár [2003. évi XCII. tv. 110. §].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során felhívta a felperest arra, hogy hiányzó dokumentumait, bizonylatait, és iratanyagát bocsássa a revízió rendelkezésére.A felperes bejelentette, hogy az iratait a Vám- és Pénzügyőrség Bűnüldözési Parancsnoksága b.-i székhelyéről szállította 2003. július 18-án Gy. városán keresztül, gépkocsiját feltörték, és az iratok eltűntek. Az adóhatóság a bejelentés nyomán a felperes részére az iratok pótlására határidőt biztosított. A felperes részben teljesítette az iratok pótlását. Az iratok alapján elvégzett vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2004. augusztus 31én kelt határozatával a felperes terhére 41 128 000 Ft, javára 5 298 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből adóhiánynak minősült 41 128 000 Ft, továbbá kötelezte 20 564 000 Ft bírság és 18 464 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú hatóságként 2004. október 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában az elsőfokú hatósággal egyezően megállapította, hogy az adott esetben az általános forgalmi adónemben a becslés feltételei nem álltak fenn. A bizonylatok hiánya ugyanis nem elháríthatatlan külső okra volt visszavezethető.
A felperes keresetében e határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte oly módon, hogy az új eljárásban az adóhatóság köteles legyen az általános forgalmi adót becslés alkalmazásával megállapítani.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat. Továbbra is állította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. január 1jétől hatályba lépett 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 66/I. § b) pontjában foglaltakból következően nem álltak fenn a becslés alkalmazásának feltételei.
A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az Art. 66/G. § (1), (2), (3) bekezdés c) pontja alapján, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az adóhatóság helyesen járt el, amikor becslés nem alkalmazott. Megfelelő hiteles számla hiányában pedig az adólevonási jog gyakorlásának feltételei nem álltak fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát.
A felperesnek továbbra is az volt az álláspontja, hogy az adóhatóságnak becslési eljárást kellett volna alkalmaznia. Hangsúlyozta, hogy jóhiszeműen járt el, ezért rajta kívül lévő körülmény miatt tűntek el a számlák.
Az adóhatóságnak méltányosan kellett volna eljárnia.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes a perbeli esetben általános forgalmi adó levonási jogával kívánt élni, azonban az ehhez szükséges, az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésében írt, az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumok egy részét nem tudta az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján ezért a levonási jogosultságát nem lehetett megállapítani. Az általános forgalmi adó törvény szigorú feltételekhez köti az előzetesen felszámított adólevonási jog alkalmazását, e feltételek hiánya esetén a jogosultságot nem lehet megállapítani, függetlenül attól, hogy ez az adózónak felróható-e vagy sem.
A felperes azt sérelmezte felülvizsgálati kérelmében, hogy az adóhatóság előzetes határozatában írtakkal ellentétesen nem alkalmazta a becslést.
E körben a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az alperes és az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. Az Art. 66/G. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alkalmazásának feltételei fennállnak, és az alkalmazott módszer az adó alapját valószínűsíti. Az Art. 66/G. § (3) bekezdés c) pontja szerint a becslés akkor alkalmazható, ha az adóhatóság rendelkezésére álló iratok - azok száma, vagy tartalma miatt - jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására.
Az általános forgalmi adó becslésének elrendelésére az Art. további speciális rendelkezéseket is előír, így a levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapíthatja meg, ha a bizonylatok hiánya elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. Az elháríthatatlanság akkor állapítható meg, ha a technika adott fejlettségi szintjére és a gazdaság teherbíró képességére is figyelemmel objektíve nem áll fenn a védekezés lehetősége. A töretlen és egységes bírói gyakorlat, valamint a jogszabály is számos esetben kifejtette, hogy az elháríthatatlan külső ok, a vis maior körébe nem tartozik a lopással, rablással okozott kár. Ekként rendelkezett az alperesi határozat meghozatalakor hatályos adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: új Art.) 110. § b) pontja is.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes állításával ellentétben nem volt kellően körültekintő magatartása, hiszen a Gy. Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának igazolása szerint az ismeretlen tettes 2003. július 18-án 20 óra, és 2003. július 19-én 12 óra 50 perc közötti időben nyitotta fel V. K. gépkocsiját erőszakra utaló nyom nélkül, egy parkolóban, amelyből az iratokat eltulajdonította, így a gépkocsi a felperesi állítással ellentétben nem pár percre, hanem egy egész éjszakára és fél napra volt őrizetlenül.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság közbeeső határozata, amely az irat beterjesztési határidő eredménytelen eltelte esetére a becslést kilátásba helyezte, nem minősül jogerős határozati döntésnek. Az adóhatóság ugyanis köteles a határozat hozatala előtt megvizsgálni, hogy a becslés jogszabályi feltételei fennállottak-e. A perbeli esetben helytállóan állapította meg azt, hogy a jogszabály a becslés alkalmazását perbeli esetben nem engedi, ezért helyesen járt el akkor, amikor az adott számlák összesítése alapján döntött az általános forgalmi adó levonási jog gyakorlásáról.
Az Art. 36. §-a szerint a felperest az iratmegőrzési kötelezettség terhelte. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az általános forgalmi adó levonás jogosultság, amellyel csak a jogszabály által előírt szigorú feltételek megléte esetén lehet élni, így az iratmegőrzés éppen a levonási joggal élni kívánó adózó érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság mulasztásos alkotmánysértést nem észlelt, és nem tartotta szükségesnek az Alkotmánybíróság megkeresését.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.204/2005.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 2007.32 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
