adozona.hu
AVI 2007.4.39
AVI 2007.4.39
A bizonyítás kiegészítés eredményéről nem módosító, hanem kiegészítő jegyzőkönyvet köteles az adóhatóság felvenni (2003. évi XCII. tv. 104. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben 1999-2002. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott 2004. október 1. napján kelt elsőfokú határozatban a felperes terhére 25 099 137 Ft adókülönbözetet, 24 899 809 Ft adóhiányt állapított meg. Kötelezte az adóhiány, 12 449 404 Ft adóbírság, 11 509 529 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. december 9...
AVI 2007.4.39 A bizonyítás kiegészítés eredményéről nem módosító, hanem kiegészítő jegyzőkönyvet köteles az adóhatóság felvenni (2003. évi XCII. tv. 104. §)
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben 1999-2002. évekre vonatkozóan ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott 2004. október 1. napján kelt elsőfokú határozatban a felperes terhére 25 099 137 Ft adókülönbözetet, 24 899 809 Ft adóhiányt állapított meg. Kötelezte az adóhiány, 12 449 404 Ft adóbírság, 11 509 529 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. december 9. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját. Hivatkozott az ellenőrzési határidő hosszabbítások jogszerűtlenségére és arra, hogy az ezt követő ellenőrzési cselekmények és az ezeken alapuló határozatok jogszabályba ütköznek, kérte szakértő kirendelését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felettes szerv a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 92. § (2) bekezdésében, 104. § (4) bekezdésében, 121. §-ában megjelölt rendelkezéseket megsértve járt e1 akkor, amikor az ellenőrzési határidőt 2004. április 21. napján további 90 nappal meghosszabbította, hogy nem kiegészítő, hanem módosító jegyzőkönyvet készített, és a jogellenesen meghosszabbított ellenőrzési eljárásban beszerzett szakértői véleményre alapította határozatát. Az eljárási szabálysértéseket az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges jogszabálysértéseknek minősítette. Utalt arra, hogy a szakértői véleménnyel kapcsolatban felhozott felperesi érvelés is helytálló, "a szakértői vélemény teljességgel megalapozatlan".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság által a határidő kapcsán kifejtett jogi álláspont téves, nem felel meg a jogvita elbírálására irányadó Art. 92. § (2) és (5) bekezdésében, 100. § (5) bekezdésében, 104. § (4) bekezdésében foglaltaknak. Az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárási jogszabálysértés nem történt, határozata az ügy érdemét tekintve sem jogszabálysértő.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az iratokból megállapítható, a felek által nem vitatott tényállás szerint az adózó megbízólevelet 2003. október 14-én vette át, ez az ellenőrzés megkezdésének időpontja. Az ellenőrzésre nyitva álló határidő 2004. január 11-én járt volna le. A határidőt a felettes szerv az Art. 92. § (2) bekezdése alapján eljárva 90 nappal, azaz 2004. április 11. napjáig - a felek és az elsőfokú bíróság által sem vitatottan - jogszerűen eljárva meghosszabbította. Az ellenőrzési jegyzőkönyv kelte 2004. március 29., azt a felperes 2004. március 29. napján vette át, és arra észrevételt terjesztett elő 2004. április 5-én, 6-án, illetve április 15-én. Kérte többek között szakértő bevonását. A felettes szerv a határidőt 2004. április 21-én hosszabbította meg további 90 nappal. Határozatában utalt az Art. 92. § (2) bekezdése és 104. § (4) bekezdése szerinti rendelkezésre. A szakvélemény 2004. június 23-án készült el, az alperes "módosító jegyzőkönyvét" 2004. július 19-én készítette el, azt július 20-án postázta a felperes részére. Az elsőfokú határozat kelte 2004. október 1. napja, a másodfokú határozaté 2004. december 9.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy 2004. évben hatályos Art.-beli rendelkezések nem korlátozták a többszöri határidő hosszabbítást. Nincs olyan tételes jogi rendelkezés, amely határidő túllépésben megnyilvánuló eljárási szabálysértéshez olyan jogkövetkezményt fűzne, hogy attól számítottan az ellenőrzési hatósági cselekmények érvénytelenek, illetve hatálytalanok, vagy hogy azokat az eljárás során a későbbiekben, avagy a határozathozatal kapcsán figyelmen kívül kell hagyni.
Az Art. 104. § (4) bekezdése - az elsőfokú bíróság érvelésével ellentétben - kifejezetten arról rendelkezik, hogy az ellenőrzés folytatására kerülhet sor, ha ezt az adózó észrevétele indokolja, vagy a határozat meghozatalához a tényállás további tisztázása, pl. szakértő bevonása válik szükségessé. Ugyanezen törvényhely kimondja azt is, hogy az ellenőrzésre hatósági eljárásban is sor kerülhet. Az Art. 121. §-a továbbá akként rendelkezik, hogy hatósági eljárásban az adóhatóság az ellenőrzés során feltárt tényállást veszi alapul, illetőleg ha ez szükséges, az ellenőrzés során alkalmazható bizonyítást folytat le. Az Art. 92. § (2) bekezdése, 104. § (4) bekezdése és 121. §-a tehát nem a tényállás tisztázási lehetőségek korlátját állítja fel, hanem éppen bővíti azokat. Az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 15. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés azért nem tartalmaz a jogvita eldöntésére irányadó rendelkezést, mivel az kifejezetten a határozat hozatalára nyitva álló határidő hosszabbítására vonatkozik, melyhez képest az Art. speciális rendelkezéseket rögzít. Az Áe. 15. § (5) bekezdése szerinti korlátozást ezek a szabályok nem tartalmaznak.
A perbeli esetben az Art. 104. § (4) bekezdése szerinti határidő hosszabbítás figyelemmel az adózó észrevételére, szakértő bevonására vonatkozó indítványára, indokolt volt és jogszerű. Ez ellen az adózó az Art. 100. § (5) bekezdése alapján eljárva kifogással nem élt. A bizonyítás kiegészítés eredményéről az Art. 104. § (4) bekezdése szerinti rendelkezésből következően valóban nem módosító, hanem kiegészítő jegyzőkönyvet kellett volna az adóhatóságnak felvennie. Önmagában azonban az a tény, hogy a jegyzőkönyv megnevezése nem felel meg a tételes jogban alkalmazott kifejezésnek, nem tekinthető az ügy érdemére is kiható, közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését megalapozó lényeges eljárási jogszabálysértésnek. Tartalma szerint ugyanis a második jegyzőkönyv a felek számára is nyilvánvalóan az alapjegyzőkönyv megállapításait módosítja az adózói észrevételben közölt bevallási hiba és az indítvány alapján beszerzett szakvéleményre tekintettel.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja az előzőekben kifejtettekre figyelemmel és azért is téres, mert noha döntését eljárási szabálysértésre alapítottan hozta meg, az ügy érdemi eldöntését is érintő szakvélemény tekintetében is állást foglalt, és az új eljárásra vonatkozóan olyan előírásokat rögzített, amelyek betartása esetén csak az adózói bizonyítási indítványt figyelmen kívül hagyó, hiányos tényálláson alapuló határozat hozható.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [Pp. 275. § (4) bekezdése]. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak - mivel az alperesi határozattal kapcsolatosan az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárásjogi jogszabálysértés nem állapítható meg - érdemben kell döntenie a felek közötti jogvitáról a kereseti kérelem és ellenkérelem keretei között. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.221/2005.)