adozona.hu
AVI 2007.4.36
AVI 2007.4.36
Az integrátori hitel és kamata nem válhat külön a többi bevételtől, az is az integrátori szolgáltatás része (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2000. szeptember 29. és 2002. december 31-e közötti időszakra.
A vizsgálati jegyzőkönyv 11. pontjában megállapította, hogy a felperes bejegyzett integrátorként a termelőkkel integrációs keret-megállapodásokat és ehhez kapcsolódóan növényfajtánkként felvásárlási szerződéseket kötött. Biztosította a termeléshez szükséges anyagokat és szolgáltatásokat, melyek ellenértékét a termelési folyamat végén a felvásárolt termékek árából vonta le, és a külö...
AVI 2007.4.36 Az integrátori hitel és kamata nem válhat külön a többi bevételtől, az is az integrátori szolgáltatás része (1992. évi LXXIV. tv. 28. §)
Az adóhatóság a felperesnél vizsgálatot tartott 2000. szeptember 29. és 2002. december 31-e közötti időszakra.A vizsgálati jegyzőkönyv 11. pontjában megállapította, hogy a felperes bejegyzett integrátorként a termelőkkel integrációs keret-megállapodásokat és ehhez kapcsolódóan növényfajtánkként felvásárlási szerződéseket kötött. Biztosította a termeléshez szükséges anyagokat és szolgáltatásokat, melyek ellenértékét a termelési folyamat végén a felvásárolt termékek árából vonta le, és a különbözetet rendezte pénzügyileg a termelőkkel. Integrátori hitel után az integrált termelők a szerződés aláírásának időpontjában érvényes jegybanki + 3% mértékű kamatot fizettek, melynek a leszámlázása negyedévenként történt. Ezt a kamatot a felperes tárgyi adómentes szolgáltatásként általános forgalmi adómentesen számlázta ki.
Az adóhatóság megállapítása szerint ez a felperesi eljárás jogszabályellenes volt, a kamat ugyanis az integrátori tevékenység részét képezte, mely a SZJ 14.14.60. jelzőszámú szolgáltatáshoz tartozóan 12%-os általános forgalmi adó kulcsos szolgáltatásnak minősült.
E jegyzőkönyvi megállapítás, és egyéb a felperes által nem vitatott megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére összesen 7 747 000 forint adókülönbözetet állapított meg; melyből 4 047 000 forint adóhiánynak minősült. Kötelezte továbbá 809 000 adóbírság és 1 658 000 forint késedelmi pótlék megfizetésére.
A határozat ellen a felperes a jegyzőkönyv 11. pontjára vonatkozóan fellebbezést jelentetett be.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte a 11. pont megállapításaival kapcsolatosan.
A megyei bíróság 11. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság több európai bírósági döntés alapján azt állapította meg, hogy a következetes európai bírósági ítélkezési gyakorlat szerint egy szolgáltatás akkor tekintendő járulékos szolgáltatásnak, ha önmagában nem képezi az ügylet elsődleges célját, hanem csupán eszköze annak, hogy a főszolgáltatást optimálisabb feltételek között lehessen igénybe venni.
Ez az értelmezés összhangban van az adóhatósági megállapítással, mely szerint az integrátori tevékenység szerves része a forgóeszközök finanszírozása. Ebből következően helyes volt az a következtetés, amely alapján a felperes általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét állapította meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes hangsúlyozta, hogy fenntartja azt az álláspontját, mely szerint az integráció keretében történő termékértékesítés és az áruhitel nyújtása két külön gazdasági eseménynek tekinthető. A kamat felszámítása időben is elválik a felperes tevékenysége során. A felperes álláspontja szerint az általa a termeléshez szükséges forgóeszköz finanszírozása kizárólag az SZJ 65221 "egyéb hitelnyújtás" keretében történhetett, amely azonban a kamattal együtt mentes az adó alól.
A felperes kiemelte, hogy az 1999/152. APEH iránymutatás, továbbá az Európai Bíróság C-281/91. számú határozata is összhangban van az álláspontjával.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jelen perben eldöntendő kérdés az integrátori szerződéssel biztosított hitelek kamatának jogi minősítése. A felperes az általa kötött integrációs szerződésekben kötelezettséget vállalt arra, hogy biztosítja a termeléshez szükséges anyagok megvásárlását a saját, vagy saját nevében felvett pénzintézeti forrásból. Értékesíti a szükséges anyagokat az integrált részére. A hitel mértéke maximum 35 000 Ft/ha, az integrátori és áruhitel együttes igénybevétele esetén pedig maximum 40 000 Ft/ha.
Az integrált kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitel igénybevételének időtartamára a szerződés aláírásának időpontjában érvényes jegybanki alapkamat + 3% kamatot fizet. E szerződés alapján, valamint az adóhatóság és az elsőfokú bíróság által helyesen idézett 2000. évi költségvetési támogatásról szóló 6/2000. (II. 26.) FVM rendelet 20. számú mellékletének integrátor fogalmi meghatározásából helytállóan jutott az adóhatóság és az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az integrátori tevékenység, mint komplex tevékenység magában foglalja a forgóeszköz finanszírozást is, így azt a számlaadás során sem lehet külön választani.
A termelő a vizsgált években egy hitelkeretet kapott.
A hitelkeret kalkulálása a 35 000 Ft/ha alapulvételével történt. Az anyag átadása folyamatos volt. Negyedévenként került sor a felperesnél vezetett integrátori nyilvántartás alapján a kamat kiszámítására, felszámítására, amely nettó összegben került a termelő felé kiszámlázásra. Az előzőekben hivatkozott 6/2000. (II. 26.) FVM rendelet 20. számú mellékletében írt meghatározás alapján az integrátori hitelt és kamatát nem lehetett volna külön választani, a kamat az integrátori komplex szolgáltatás részének minősül.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 28. § (2) bekezdése szerint az 1. számú melléklet I. részében felsorolt termékeknél és szolgáltatásoknál a felszámítandó adó mértéke az adó alapjának 12%-a. A melléklet 2/77. pontjába (mezőgazdasági termelési rendszerekkel kapcsolatos szolgáltatás SZJ 74.14.15.0 szám alá tartozik az integrátori tevékenység, ezért a hitel kamatát ennek megfelelően kellett volna 12%-os adókulccsal számlázni.
A Legfelsőbb Bíróság nem tartotta alaposnak a felperes azon hivatkozását, mely szerint a kamat felszámítása, mint utólagos tevékenység, a termékértékesítés illetve szolgáltatás megvalósulását követő pénzügyi szolgáltatásnak minősülne. A felperes által végzett tevékenység nem minősíthető úgynevezett "egyéb pénzügyi szolgáltatásnak", a felperes nem pénzintézet, pénzintézeti tevékenységet nem végezhetett, erre vonatkozó engedéllyel nem rendelkezett.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy az integrátori hitel és kamata nem válhat külön a többi bevételtől, az is az integrátori szolgáltatás része. Ezért az előbbiekben idézett Áfa. tv. 28. § (2) bekezdés 1. számú melléklet I. részében meghatározottak szerint 12%-os adófizetési kötelezettség terhelte.
Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által hivatkozott APEH irányelv az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontját értelmezte. Ugyancsak ennek a szakasznak az értelmezéséhez tartozott a felperes által hivatkozott európai bírósági döntés is. Önmagában azonban az európai bírósági gyakorlattal a felülvizsgált jogerős ítélet, illetőleg adóhatósági határozat döntése nem áll ellentétben, tekintettel arra, hogy az európai gyakorlat is azt tekinti elhatároló szempontnak, hogy mi volt a szerződés fő célja, mely a perbeli esetben a komplex integrátori tevékenység volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.230/2005.)