adozona.hu
AVI 2007.4.35
AVI 2007.4.35
Az ingyenes szolgáltatással kapcsolatos áfa akkor helyezhető levonásba, ha utána az Áfa. tv. 25. §-a szerint a forgalmi érték után áfát állapít meg az adózó (1992. évi LXXIV. tv. 25. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) adónemben 2000. szeptember, október, 2001. január, február, március, május, augusztus hónapokra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést végzett.
A felperes keresetében az ellenőrzés eredményeként hozott jogerős másodfokú alperesi határozatok 2.,3.,1.,1.,1.,3.,3. pontjai szerinti tényállásokra alapítottan előírt összesen 8 052 000 Ft áfa adókülönbözetet és az ezekhez kapcsolódó adóbírságok jogszerűségét vitatta.
A keresett...
AVI 2007.4.35 Az ingyenes szolgáltatással kapcsolatos áfa akkor helyezhető levonásba, ha utána az Áfa. tv. 25. §-a szerint a forgalmi érték után áfát állapít meg az adózó (1992. évi LXXIV. tv. 25. §)
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban áfa) adónemben 2000. szeptember, október, 2001. január, február, március, május, augusztus hónapokra vonatkozóan kiutalás előtti ellenőrzést végzett.A felperes keresetében az ellenőrzés eredményeként hozott jogerős másodfokú alperesi határozatok 2.,3.,1.,1.,1.,3.,3. pontjai szerinti tényállásokra alapítottan előírt összesen 8 052 000 Ft áfa adókülönbözetet és az ezekhez kapcsolódó adóbírságok jogszerűségét vitatta.
A keresettel támadott körben az alperesi határozatok tényállása szerint a felperes labordiagnosztikai berendezéseket bérelt, és a bérleti díjat tartalmazó számlák adótartalmára alapította adólevonási jogát. A felperes az általa bérelt eszközöket bérbe adta kapcsolt vállalkozásának, a P. Rt.-nek (továbbiakban: Rt.). A felperes 2000-2001 évben az általa teljesített bérleti szolgáltatás után a tárgyhónapokban bérleti díjat egyáltalán nem számlázott tovább. 2000. szeptember-októberben összesen 10 302 000 Ft-ot számolt el beszerzési költségként, ugyanakkor 2001. januárban összesen 437 975 Ft-ot számlázott ki megrendelőjének. 2001 évre összesen 69 912 750 Ft-ot számolt el, míg az általa bérbe adott gépek után mindössze 1 113 433 Ft-ot számított fel.
Az alperes jogi álláspontja szerint a felperes az Rt. részére folyamatosan teljesített, közvetített szolgáltatást nyújtott, amely után a tárgyidőszakokban egyáltalán nem számolt el bérleti díjat, a naptári évet követően pedig a bérleti díjhoz képest 98,4%-os veszteséggel számlázott a megrendelőjének.
A felperes által becsatolt szerződések, számlák, bérelt eszközök nem azonosíthatók be megfelelően, a bérleti díjként kiszámlázott összeg pedig olyan kismértékű, hogy nem fogadható el valós tartalmú bérleti díjként. Az eszközök a bérlet időtartama alatt végig az Rt. használatában álltak, azok nem a felperesnek, hanem kapcsolt vállalkozásának bevételszerző tevékenységét szolgálták. A felperes tevékenységi köre nem is terjedt ki az eszközök hasznosítására. Az alperes az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 8. § (4) bekezdésre, 33. § (1) bekezdés a) pontjára, 16. § (6) bekezdésére és a 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdés 1, pontjára hivatkozással azt állapította meg, hogy a felperes beszerzései után nem volt jogosult az előzetesen felszámított áfa levonására.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte az általa vitatott körben.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét alaposnak találta és a keresetekkel támadott körben az alperes határozatait hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a szerződések, számlák, berendezések beazonosíthatóak, a bérleti díjról kiállított számlák alakilag és tartalmilag hitelesek. A számlázás módja megfelel az Áfa. tv. rendelkezéseinek. A felperes az Rt.-vel az adott szakmában és közbeszerzési eljárásokban is általánosan alkalmazott feltételek mellett kötött labordiagnosztikai oldatok értékesítésére szállítási szerződést. 5 számla szerinti berendezés nem is az Rt.-nél, hanem az R. Kft.-nél, 12 számla szerinti pedig a P. S.R.L. cégnél üzemelt. A felperes a szállított oldatokkal történő méréshez bérelte, illetve biztosította az általa is bérelt eszközök használatát. Bizonyította, hogy a bérleti szolgáltatást kizárólag cégjegyzékben rögzített tevékenységi körében, adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez hasznosította, ezt ugyanis kizárólag azért vette igénybe, hogy a szállítási szerződésben vállaltaknak eleget tegyen. Így ez ingyenesség esetén sem esik az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá. Az Áfa. tv. 8. § (4) bekezdésére való alperesi hivatkozás pedig e perben nem vizsgálható.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes kereseteinek elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg az Áfa tv. 5. § (1) bekezdésébe, 8. § (4) bekezdésébe, 9. §-ába, 33. § (1) bekezdés a) pontjába, 22. § (1)-(3) bekezdéseibe, 25. § (1) bekezdésébe foglaltaknak. Jogi álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az ugyanezen felek között folyamatban volt ügyben a Legfelsőbb Bíróság által hozott 5. számú ítéletre is.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Kifejtette, hogy a Legfelsőbb Bíróság 5. számú ítélete e perre nézve irányadó döntést nem tartalmaz. Az alperes felülvizsgálati kérelme a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul és téves jogértelmezésen, a határozat 3. pontja tekintetében pedig iratellenes hivatkozásokon alapul. Nem nyújtott ingyenes szolgáltatást, mivel a saját oldataival történő mérésekhez biztosította térítésmentesen vagy alacsony díjazás mellett az általa bérelt készülékek használatát.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos:
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket vagy szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja, hasznosítja.
A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzett tevékenység [Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése].
A felperes az Rt kapcsolt vállalkozása (az Rt. a felperes alapítója, 100%-ban tulajdonosa). Az Rt. humán egészségügyi szolgáltatást végez, amely tárgyi adómentes, így nem jogosult a beszerzései utáni áfa levonására. A felperest az Rt. kereskedelmi tevékenység folytatására hozta létre, így levonhatja az előzetesen felszámított adót. A felperes tevékenységi körében nincs feltüntetve olyan tevékenység, amely értelmében saját maga használhatta volna az általa bérelt készülékeket. Nem is használta, hanem bérbe adta, tehát azokat más javára rendelte meg. A reagensek szállítását és a bérleti szolgáltatást maga a felperes sem tekintette járulékos jellegűnek. A kettőt külön számlázta továbbá a bérletről kiállított számlákban - a reagensek szállítása után alkalmazott adótól függetlenül - 25%-os adókulcsot alkalmazott. Amennyiben bérleti szolgáltatást a felperes a reagensek szállítására tekintettel nyújtotta volna, akkor az adókötelezettség teljesítése során is így kellett volna eljárnia. Az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja szerint ugyanis a főszolgáltatás adóalapjába beletartozik a járulékosan nyújtott szolgáltatás ellenértéke, és a főszolgáltatással azonos adókulccsal adózik. A bérleti szolgáltatást az elsőfokú bíróság sem tekintette járulékos jellegűnek, mégis azt a jogkövetkeztetést vonta le, hogy az a másik szolgáltatásra tekintettel még ingyenesség esetén se esne az Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá. Ezt a jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróság nem osztja a következők miatt:
A - jelen perben vizsgált - szolgáltatások nem járulékos jellegűek, két gazdasági esemény történt, amelyek adókulcsa nem azonos, ebből következően az egyik bevételszerző jellege nem igazolja a másik bevételszerző jellegét, és adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység keretében történő hasznosítását sem. Az adóköteles tevékenységeket meghatározó fogalmak objektív jellegűek, az érintett tevékenységek céljától, eredményétől függetlenül alkalmazandóak. Ha teljesítik az objektív feltételeket termékértékesítésnek és szolgáltatásnak, gazdasági tevékenységnek minősülnek. Az általános forgalmi adó rendszere arra épül, hogy az adóalany az általa beszerzett termék, szolgáltatás beszerzési értékéhez hozzáadott értékkel arányosan fizessen adót, a beszerzéseket terhelő áfa levonási jogával az adóhalmozást küszöböli ki. A perbeli esetben a hozzáadott érték a bérleti szolgáltatás "ellenértékére", az ingyenességre figyelemmel nem értelmezhető, így a beszerzést terhelő áfa sem vonható le.
Iratszerűen, a jogerős ítélet szerinti tényállásból is az állapítható meg, hogy a felperes miközben saját maga havi bérleti díjat fizetett az Rt. felé nem számlázott, hanem felé utólag 2002-ben bocsátott ki 6 számlát, a P. S.R.L, felé pedig egyáltalán nem számlázott, és levonta annak az eszköznek az áfáját is, ami az R. Kft.-nél került üzembe helyezésre. Az Rt. felé kibocsátott számlákban a bérleti időszak nem szerepelt, a díj a piaci és beszerzési ár alatt volt, mindössze annak 1,6%-a, vagyis 98,4%-os veszteséggel számlázott tovább a felperes. Ilyen tényállás mellett az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a felperes ezen tevékenysége nem tekinthető bevételszerző jelleggel végzett gazdasági tevékenységnek, ezért adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységen kívül eső szolgáltatás.
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi álláspontját a tekintetben is, hogy az ingyenes szolgáltatással kapcsolatosan nyújtott áfa akkor lenne levonásba helyezhető, amennyiben utána az Áfa. tv. 25. §-a szerint a forgalmi érték után áfát állapít meg az adózó. A felperes azonban nem így járt el, így az üzleti ajándékkal egy tekintet alá eső ingyenes szolgáltatás utáni áfa nem vonható le.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletben megállapított tényállásnak és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek az egybevetése alapján azt állapította meg, hogy az alperes határozatai a keresettel és felülvizsgálati kérelemmel támadott körben érdemben jogszerű döntéseket tartalmaznak.
Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes kereseteit elutasította. Megjegyzi egyben, hogy az e perben irányadó tényállás kapcsán nem látott indokot a Legfelsőbb Bíróság 5. számú ítéletben kifejtettektől eltérő jogi álláspont kialakítására. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.266/2005.)