adozona.hu
AVI 2006.12.135
AVI 2006.12.135
A vámtarifális felvilágosítás csak a kiadást követően kötelező, nincs visszamenőleges hatálya (1995. évi C. tv. 19/A. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jelen perújítási eljárás tárgyát képező alapügy során a felperes kérelmére 2002, január 17-én vámkezelték a C. csepp elnevezésű vámárut 300490.19.02 vámtarifaszámon, A vámkezelés során a vámhatóság mintát vett az áruból, melyet vizsgálat alá vett a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete, A vizsgálat megállapította, hogy a felperes által közölt vámtarifaszám besorolás helytelen volt, a C. csepp ugyanis nem minősül gyógyhatású készítménynek, ezért a helyes vámtarifa besorolás száma 2208, ...
A felperes a vámhatározatok bírósági felülvizsgálatát kérte, amelynek során a benyújtott keresetét a megyei bíróság 14. számú ítéletével elutasította, A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemre a Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást nem rendelte el.
A felperes a jogerős ítélet ellen perújítási kérelmet nyújtott be a megyei bírósághoz, perújítási kérelmét a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjára alapította, Kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe perújítási okként az osztrák vámhatóság által kiállított 2004, április 5-én kelt kötelező tarifális felvilágosítás, amely kimondja, hogy az általa vámkezelni kért C. csepp elnevezésű termék a 3004, vámtarifaszám alá tartozik,
Az alperes kérte a perújítási kérelem elutasítását, Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott perújítási ok nem áll fenn, Nem terjesztett elő a felperes olyan bizonyítékot, amely már az alapítélet meghozatalakor fennállt. Ezen túl az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes a perújítási kérelem előterjesztésére nyitva álló hat hónapos határidőt elkéste.
A megyei bíróság 5, számú ítéletével a perújítási kérelmet a Pp. 261. § (1) bekezdés alapján alaposnak találta. A perújítási kérelemmel támadott 14. számú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyidejűleg az alperes felülvizsgálattal támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően, valamint a vámigazgatási bírságot megállapító határozatát is hatályon kívül helyezte.
A bíróság a perújítást megengedhetőnek találta, és a pert a kérelem keretei között újból tárgyalta.
Az új tárgyalás során a bíróság értékelés alá vonta a becsatolt új bizonyítékot és megállapította, hogy bár a vámkezelés időpontjában Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, ez azonban nem akadálya annak, hogy a felperes által csatolt kötelező tarifális értesítést a Pp. 206. §-a szerinti szabad bizonyítás körében értékelés alá vonja.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, a perújítási kérelem elutasítását, az eredeti jogerős ítélet hatályban tartását.
Az alperes álláspontja szerint a felperes által előterjesztett perújítási ok nem minősül olyannak, amely alapján a felperesre az alapeljárás során kedvezőbb döntés születhetett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A felperes a felülvizsgálati eljárási tárgyaláson előterjesztett szóbeli kérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróság 14. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jelen eljárás tárgya kizárólag annak eldöntése volt, hogy a felperes által hivatkozott kötelező tarifális felvilágosítás minősül-e olyan új ténynek vagy bizonyítéknak, amely alapján az alapügyben eljáró bíróság kedvezőbb határozatot hozhatott volna a felperes számára.
A felperes a perújítási kérelmet a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjára alapította. E rendelkezés szerint a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a fél olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - rá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna.
A felperes az osztrák vámhatóság által 2004. április 5-én kiadott kötelező tarifális felvilágosítást terjesztette elő perújítási okként arra való hivatkozással, hogy az Európai Közösséghez tartozó országban kiadott kötelező tarifális felvilágosítás is az általa megnevezett vámtarifaszámba sorolta a vámkezelni kért C. cseppet. E bizonyíték alapeljárás során való figyelembevétele esetén rá nézve kedvezőbb ítéleti döntés születhetett volna.
Az eljárás során nem volt vitatott, hogy a felperes által hivatkozott perújítási ok - mint ahogy arra a Legfelsőbb Bíróság is már más ügyben rámutatott - bizonyítéknak minősül. Ez a bizonyíték az osztrák vámhatóság által kiadott kötelező tarifális felvilágosítás 2004. április 5-én keletkezett, az alapügyben hozott 2003. május 20-án kelt ítéletet követően.
A Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában írt tény, bizonyíték és jogerős bírói vagy más hatósági határozat akkor minősül el nem bíráknak, ha a bíróság alapperbeli döntése ezekre nem terjed ki. Nyilvánvaló a törvény szövegezéséből, hogy a perújításnak csak a per elbírálásakor már létező tény, bizonyíték, illetve határozat esetén van helye, mivel a meglévő tény, bizonyíték, illetve határozat figyelembevétele esetén hozhatott volna az alapperben eljáró bíróság a perújító fél számára kedvezőbb döntést.
Ezért helyesen hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy miután a jelen perben előterjesztett perújítási ok csak a jogerős ítélet meghozatalát követően keletkezett, a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában írt törvényi feltételek nem álltak fenn, a perújítási eljárás perújítási ok hiányában tehát nem lett volna megengedhető. Helytállóan hivatkozott az alperes arra is, hogy a kötelező tarifális besorolásról szóló felvilágosításnak visszaható hatálya nincs. A felperes ugyanakkor az 1995. évi C. törvény 19/A. § (1) bekezdése alapján korábban is kérhetett volna kötelező vámtarifális felvilágosítást - amely visszamenő hatály hiányában - csak a kiadást követően kötelező.
A felperes szóban előterjesztett ellenkérelmére figyelemmel hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 260. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételek nemcsak a fél által előterjesztett tényre, hanem ugyanígy az előterjesztett bizonyítékokra is vonatkoznak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése, valamint a Pp. 273. § alapján hatályon kívül helyezte, és az alapügyben hozott jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.060/2005.)