adozona.hu
AVI 2006.12.131
AVI 2006.12.131
Az adókedvezmény soha nem jelentheti azt, hogy az adózó mentesül a teljes adófizetési kötelezettség alól (1990. évi C. tv. 6. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A helyi adóhatóság vizsgálta a felperes 2001-2002. és a 2002-2003. üzleti évekre benyújtott helyi iparűzési adóbevallását.
A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú 2004. július 28-án kelt határozat a felperest 2001-2002. üzleti évre vonatkozóan 403 700 forint helyi iparűzési adóhiány, 201 850 forint adóbírság és 173 641 forint késedelmi pótlék, a 2002-2003. üzleti évre 136 891 400 forint helyi iparűzési adóhiány, 68 445 700 forint adóbírság, valamint 6 493 902 forint késedelmi pótlék m...
AVI 2006.12.131 Az adókedvezmény soha nem jelentheti azt, hogy az adózó mentesül a teljes adófizetési kötelezettség alól (1990. évi C. tv. 6. §)
A helyi adóhatóság vizsgálta a felperes 2001-2002. és a 2002-2003. üzleti évekre benyújtott helyi iparűzési adóbevallását.A vizsgálat eredményeképpen meghozott elsőfokú 2004. július 28-án kelt határozat a felperest 2001-2002. üzleti évre vonatkozóan 403 700 forint helyi iparűzési adóhiány, 201 850 forint adóbírság és 173 641 forint késedelmi pótlék, a 2002-2003. üzleti évre 136 891 400 forint helyi iparűzési adóhiány, 68 445 700 forint adóbírság, valamint 6 493 902 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Ezen túl a 2002-2003 évre a feltöltési kötelezettség elmulasztása miatt 15 177 800 forint mulasztási bírságot is megállapított.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2004. október 21-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben akként változtatta meg, hogy a 2002-2003. üzleti évre megállapított 68 445 700 forint adóbírságot törölte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság álláspontja szerint a felperes helytelenül értelmezte a 2002. december 31-éig hatályos Megyei Jogú Város közgyűlésének a helyi adókról szóló többször módosított 34/1997. (XII. 11.) Önkormányzati rendelete, (a továbbiakban: Ör.) 7/A. §-ának (1) és (4) bekezdését, az adókedvezmény feltételei szerint ugyanis nem az adóalap növekmény után, hanem az adónövekmény után biztosítja az Ör. az adókedvezmény igénybevételét.
A felperes keresetében az alperesi határozat 2002-2003. üzleti évre megállapított adóhiány és ehhez kapcsolódó késedelmi pótlék és mulasztási bírság tekintetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes keresetét az általános illetékességi szabályok szerinti megyei bírósághoz nyújtotta be. A megyei bíróság az alperes pernyertessége érdekében megengedte a Megyei Jogú Város Önkormányzata beavatkozását.
Ezt követően a felperes elfogultságot jelentett be a megyei bírósággal szemben. A megyei bíróság tagjai is elfogultnak nyilvánították magukat. A per tárgyalására a Fővárosi Ítélőtábla a megyei bíróságot jelölte ki. Ezt követően a megyei bíróság folytatta le az eljárást.
A megyei bíróság 5. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a 2001-2002. üzleti évekre vonatkozó rendelkezések kivételével hatályon kívül helyezte; kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 3 000 000 millió forint perköltséget fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 6. §-ának d) pontja alapján az Önkormányzat Képviselő Testülete a helyi adókra vonatkozó rendeletét Sz. városra kiterjedően - saját belátása szerint - meghatározta az adómentességet és az adókedvezményt. A helyi rendeletben a jelentős adóalap növekedés kedvezményéről a 7/A. § rendelkezik, amely 7 bekezdésből állt. A jogértelmezés általános szabályai szerint egy adott szakasz bekezdéseit egymással összefüggésben, egymásra épülően kell értelmezni, - kivéve, ha jogszabály erre vonatkozóan egyéb rendelkezéseket tartalmaz - jelen esetben ilyen eltérő rendelkezés ilyen nem volt.
A bíróság álláspontja szerint az Ör. 7/A. § (1) és (bekezdése egymásra épül, a nyelvtani értelmezés alapján a rendelkezés egyértelmű. Az (1) bekezdés az iparűzési nyereségadó adóalap növekményéhez köti az adókedvezményt, a (4) bekezdés pedig a növekmény százalékában határozza meg az adókedvezmény mértékét. A növekmény tehát az adóalaphoz és nem az adóhoz kapcsolódik.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a jogszabálynak egyértelműen, pontosan kell rendelkeznie; a jogalkotói szándék a konkrét normálszöveggel szemben nem értékelhető. A perbeli esetben a nyelvtani értelmezés egyértelmű eredményre vezetett, ezért a nyelvtani értelmezésen túl egyéb módszer alkalmazását szükségtelennek tartotta. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotótól elvárható a jogszabály világos és mindenki számára érthető és áttekinthető szövegezése.
A jogerős ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó jelentett be felülvizsgálati kérelmet.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását. Az alperes megismételte azt az álláspontját, hogy az Ör. vitatott szövege nem fejezi ki pontosan a jogalkotó akaratát, ezért a perbeli esetben az volt a feladat, hogy a jogalkotói akaratot pontosan megállapítsák. A bíróság értelmezése ezt nem tárta fel.
Az alperes hangsúlyozta, hogy a közgyűlés nem jól választotta meg az erre szolgáló kifejezést, amikor az adókedvezmény mértékét meghatározta, ezért további, mégpedig történeti és rendszertani értelmezést is kellett volna végezni.
Az alperes eltúlzottnak tartotta a kifejtett jogi képviselői munkára tekintettel a megítélt perköltség összegét.
Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében szintén az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperesi beavatkozó részletesen kifejtette a jogirodalomban található jogértelmezés módszereire vonatkozó elveket, és ennek alapján álláspontja szerint ezek megfelelő alkalmazásával kizárólag arra a következtetésre lehetett perbeli esetben jutni, hogy az úgynevezett "növekmény" kifejezés az adóra, és nem az adóalapra vonatkozott. Összehasonlította, hogy milyen következményei vannak a felperesi, illetőleg az alperesi jogértelmezésnek a fizetendő adóval kapcsolatosan. Az alperesi beavatkozó több legfelsőbb bírósági és alkotmánybírósági döntésre is hivatkozott a jogértelmezés módszerei bemutatása során.
A felperesi beavatkozó másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte, mely új eljárásban, amennyiben szükséges, indítványozta a helyi rendelet megalkotásának körülményeit a tényállás tisztázása körébe vonni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Hangsúlyozta, hogy amennyiben egy jogszabályi rendelkezés nem egyértelmű, emiatt az adózót nem érheti hátrány. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság megfelelően alkalmazta a nyelvtani értelmezés szabályalt. Ezzel az értelmezéssel összhangban volt a Pénzügyminisztérium Illetékek és Önkormányzati Adók Főosztályának állásfoglalása is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A jelen per tárgya annak a jogkérdésnek az eldöntése volt, hogy a Megyei Jogú Város közgyűlése 34/1997. (XII. 11.) számú rendelet 7/A. §-a miként rendelkezik a helyi iparűzési adó kedvezményéről.
E kérdés eldöntésénél figyelembe kellett venni, hogy a helyi iparűzési adó alapját és mértékét a rendelet II. fejezet 4. §-a szabályozta. A rendelet szabályozza a helyi iparűzési adófizetés alóli mentességet, valamint rendelkezik kedvezmények igénybevételéről. A kedvezmények két fő csoportja az úgynevezett "beruházási kedvezmény" a 7. § szerint, és az úgynevezett "jelentős adóalap növekedés kedvezménye" a 7/A. §-a szerint.
Ez utóbbi jelentős adóalap növekedési kedvezményt az a helyi iparűzési adót fizető vállalkozás vehette igénybe, amely az előző teljes adóévre Sz.-re elszámolt 5 milliárd forint feletti adóalapját jelentősen legalább 50%-kal növeli, az adóalap növekmény után 5 évig adókedvezményt vehetett igénybe, amennyiben a megnövelt adóalap az adókedvezmény időtartama alatt fennállott. Az adókedvezmény mértékét a 7/A. § (4) bekezdése tartalmazta, mely szerint
a) 50%-os növekedés esetén a növekmény 25%-a,
b) 50%-100 § növekedés esetén az a) pont alatti összeg és az 50% feletti növekmény 50%-a,
c) 100 s feletti növekedés esetén a b) pontban írt kedvezmény és a 100% feletti növekmény 70%-a.
Az elsőfokú bíróság e jogszabályi rendelkezést úgy értékelte, hogy a jogszabály nyelvtani értelmezése alapján az 1. § fogalmazza meg azt, hogy a kedvezmény az adóalap növekmény után jár 5 évig, ugyanígy kell értelmezni a 4. § a) pontjában írt rendelkezést is, ahol az adókedvezmény mértéke a növekmény 25%-a.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt megállapította - az alperesi hivatkozással egyezően - hogy az elsőfokú bíróság valójában nem nyelvtani értelmezést végzett, amely nyelvtani értelmezés lényegében nem szótani, grammatikai, hanem szövegértelmezést valósított meg.
Az elsőfokú bíróság ugyanis a 7/A. § (1) és (4) bekezdését hasonlította össze és logikailag azt a következtetést vonta le az (1) bekezdésből, amelyben a növekmény szó az adóalap növekménye kifejezéssel volt összekapcsolva, hogy ebben az esetben ugyanezt a logikát követve kell a (4) bekezdésben írt növekmény szót is az adóalap növekményének tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint valóban a jogszabályi értelmezés elsődleges megközelítése a nyelvtani értelmezés lehet, és amennyiben az nem vezet eredményre, akkor nem kétséges, hogy a többi módszert is fel kell használni. Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a jogalkotó, a helyi rendelet megalkotója, a perbeli esetben nem egyértelműen fogalmazta meg az akaratát, hiszen az elsőfokú bíróság az ítélet 5. oldalának utolsó bekezdésében elvi éllel le is szögezte, hogy a jogszabálynak egyértelműnek kell lennie, pontosan kell rendelkeznie, a jogalkotó akaratát a jogszabály szövegének kell tükröznie, a jogalkotói szándék a konkrét normaszöveggel szemben nem értékelhető. A jelen esetben megállapítható, hogy a jogszabály szövegezése hiányos volt, hiszen a 7/A. § (1) bekezdése megállapítja, hogy az adóalap növekmény után lehet az 5 évre szóló adókedvezményt igénybe venni, ugyanakkor a (4) bekezdés a növekmény szót jelzői, szerkezet nélkül tartalmazza, tehát a nyelvtani megfogalmazás szerint nem volt értelmezhető ez a jogi norma. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a jogszabályi értelmezése során elegendő a nyelvtani módszer a perbeli esetben.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mivel nyelvtani módszerrel nem volt egyértelmű a jogi norma tartalma, ezért a jogszabály értelmezésben tovább kellett lépni, és azt egyéb módon a logikai, a jogszabály szerkezeti, rendszertani, illetőleg jogági rendszertani értelmezés eszközével kell a lehető legpontosabban megállapítani. Ezen összetett többféle szempontú jogértelmezés alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perbeli esetben egy adókedvezmény megadásáról volt szó. A kedvezmény azt jelenti, hogy a jogszabály által meghatározott feltételek esetén a fizetendő adó meghatározott részét, százalékát elengedik. A jogszabályi és a jogág rendszertani elemzése alapján is megállapítható, hogy a törvény külön szabályozza az adómentességet és az adókedvezményt. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. §-a állapította meg azt, hogy az önkormányzat adó-megállapítási joga kiterjed egyebek között a d) pont alapján a mentességek, illetőleg kedvezmények kibővítésére.
E rendszertani értelmezés alapján megállapítható, hogy az adókedvezmény minden esetben az adó meghatározott százalékának elengedését jelenti, tehát a fizetendő adó egy részének elengedése az adókedvezmény. A rendszertani elemzés mutatja meg, hogy téves a "növekmény" szó olyan értelmezése, amely mint jelen esetben 800%-os adókedvezmény igénybevételére vezetne. Az adókedvezmény soha nem jelentheti azt, hogy az adózó mentesül a teljes adófizetési kötelezettség alól.
Kétségtelen, hogy a jogszabály céljának magának a jogszabályban kell megjelennie. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ez az adott esetben megtörtént, tekintettel arra, hogy a jogszabály célja meghatározott feltételek esetén adókedvezmény megadása volt.
Helytállóan utalt az alperesi beavatkozó arra is, hogy a 7/A. § (6) bekezdése erősíti meg azt a tényt, hogy kizárólag az adónövekményből adott kedvezményről rendelkezett a jogalkotó, hiszen az adózó választására bízza az úgynevezett "jelentős adóalap növekedés", illetőleg "a beruházás kedvezménye" közötti választást abban az esetben, ha a jelentős adóalap növekedése új beruházás létesítésével függ össze.
Tekintettel arra, hogy az ellenkező értelmezés teljes adómentességhez vezetne - amely körben kedvezmény biztosítása fogalmilag kizárt - nyilvánvaló, hogy a növekmény az adónövekményre vonatkozik az Ör. 7/A. § (4) bekezdésében.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.197/2005.)