adozona.hu
AVI 2006.12.128
AVI 2006.12.128
Az áfa-levonási jog gyakorlására csak az adófizetésre kötelezett áfa-adóalanyok jogosultak, amennyiben rendelkeznek a rájuk áthárított adó összegét igazoló hiteles bizonylattal (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes részére a hatóság 1979. május 9-én állított ki iparigazolványt és kisiparosként 1987. október 23-án kapott külkereskedelmi jogot, A kisipari jogosítványt a hatóság 1989. április 24-én visszavonta. A felperes részére egyéni vállalkozói engedély nem került kiadásra.
A megyei bíróság, mint cégbíróság 1987. december 1-jén a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezte a W. László "W." motor önálló külkereskedelmi joggal rendelkező egyéni céget. Tevékenységi körként a csúszóhüvelyes belső ég...
AVI 2006.12.128 Az áfa-levonási jog gyakorlására csak az adófizetésre kötelezett áfa-adóalanyok jogosultak, amennyiben rendelkeznek a rájuk áthárított adó összegét igazoló hiteles bizonylattal (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A felperes részére a hatóság 1979. május 9-én állított ki iparigazolványt és kisiparosként 1987. október 23-án kapott külkereskedelmi jogot, A kisipari jogosítványt a hatóság 1989. április 24-én visszavonta. A felperes részére egyéni vállalkozói engedély nem került kiadásra.A megyei bíróság, mint cégbíróság 1987. december 1-jén a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezte a W. László "W." motor önálló külkereskedelmi joggal rendelkező egyéni céget. Tevékenységi körként a csúszóhüvelyes belső égésű motor találmány belföldi és külföldi hasznosítását jelölte meg. A cégjegyzékből az egyéni céget ugyanezen bíróság 2000. november 22-ével törölte.
A felperes az egyéni cégre hivatkozással 1995. december 4-én jelentkezett be az adóhatósághoz. Az adóhatóság nyilvántartásba vette, és az egyéni cég részére adószámot adott. Az egyéni cég 2000. november 22-ig szerepelt az adóhatóság nyilvántartásában.
A felperes az egyéni cég képviseletében 1999. évre vonatkozóan általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallást nyújtott be, amelyben 2 938 000 000 Ft beszerzést terhelő, 6 301 000 Ft levonható áfát szerepeltetett. Az egyéni cég a bevallott áfát pénzügyileg nem rendezte.
Az adóhatóság a felperesnél 1999. évre vonatkozó áfa adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 6 301 000 Ft adóhiánynak minősül adókülönbözet, 3 150 000 Ft adóbírság, 3 843 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4. § (1) bekezdésében, 5. § (1) bekezdésében, 40. § (6) bekezdésében, a 1053/1974. (X. 17.) MT számú határozat 3. §-ában, a 7/1974. (X. 17.) KkM rendelet 8. § (1) bekezdésében, az 1995. évi XXXIII. törvény 7. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy az egyéni cég 1999 évben nem volt áfa adóalany, ezért nem volt jogosult bevallásai szerinti adó levonására. Az egyéni cég nem volt önálló jogi személy, a felperestől, mint természetes személytől elváló jogalanyisággal nem rendelkezett. Az egyéni cég névre hivatkozással benyújtott áfa-bevallás a felperes adókötelezettségét tartalmazó bevallás. Mivel a felperes sem volt áfa-adóalany, adólevonási jog őt sem illette meg, ezért terhére az adókülönbözetet elő kellett írni.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az egyéni cég valós, létező cég volt. Az adóhatóság és a cégbíróság nyilvántartása szerinti is adóalanynak minősült, így adólevonási jogosultsága fennállt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata megfelel az Áfa. tv. rendelkezéseinek. A határozatok a felperes által benyújtott bevallást vették figyelembe, ezért nem jogszabálysértők.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Az Áfa. tv. 8. § (2) bekezdésében, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art,) 6. § (3) bekezdésében és a Pp. 8. §-ában foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontja téves. Nem egyéni vállalkozói tevékenységet gyakorolt, a számlákat sem egyéni vállalkozói minőségében bocsátotta ki, hanem találmányának belföldi és külföldi hasznosítására kért és kapott adószámot. Hivatkozott arra is, hogy az egyéni céget a cégnyilvántartás és az adóhatósági nyilvántartás értelmében 2000. november 22-éig létező, valós cégnek, áfa-körben nyilvántartott adóalanynak kellett tekinteni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 18. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A cégek egyik közös ismérve, hogy a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jönnek létre (1997. évi CXLV. törvény 1. §). A kötelező bejegyzés konstitutív, jogot keletkeztető módosító, vagy megszüntető hatályú, nélküle a cég jogilag nem jön létre. A cégek működése során létrejövő jogviszonyok alanyai, illetve jogosultjai, kötelezettjei nem a cégek alapítói, tulajdonosai, hanem maguk a cégek, mint a cégnév által egyediesített, megszemélyesített önálló jogalanyok. Ez alól kivétel az egyéni cég, amely kérelemre - meghatározott feltételek fennállása esetén - bejegyezhető a cégnyilvántartásba. Az egyéni cégnek nincs önálló, magánszemélytől, cégtulajdonostól, kisiparostól, egyéni vállalkozótól független önálló jogalanyisága. [4/1981. (LX. 9.) IpM rendelet 38/A. §, 1985. évi 16. számú Tvr., 6/1985. (XI. 6.) IM rendelet, 1997. évi CXLV. törvény 23. § (1) bekezdése, melléklet II/9. pont, 1990. évi V. törvény 4. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés b) pontja, 15. § (1) bekezdése, 17. § (1) bekezdése.] Rámutat e körben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az 1998. június 16-ától hatályos 1997. évi CXLV. törvény az egyéb cégformát nem ismeri, egyéni cég esetén pedig vállalkozói igazolvány meglétét kívánja meg.
Ezért a felperes tévesen hivatkozott az egyéni cég önálló jogalanyiságának alátámasztásaként a cégnyilvántartás adataira.
A bejelentési és változás-bejelentési kötelezettség adókötelezettség (Art. 4. §, 14-16. §). Az adószám a működés elengedhetetlen feltétele, ennek megkérése azonban - az önadózásra figyelemmel - az adózó érdekkörébe tartozik. Az egyéni vállalkozói minőség, adóalanyiság nem az adószámnak, hanem az egyéni vállalkozói igazolványnak a függvénye. Ebből következően a felperesnek az Art. 6. § (3) bekezdésére és a Pp. 8. § (1) bekezdésére alapított érvelése téves.
Téves továbbá az a felperesi érvelés is, amely a kereset alaposságának alátámasztásaként az adóhatósági nyilvántartásra hivatkozott. Az egyéni cég Áfa. tv. 4. § (1) bekezdése szerinti áfa-adóalanyiságát csak az egyéni vállalkozói minőség alapozhatta volna meg. A felperes azonban egyéni vállalkozói engedéllyel nem rendelkezett, kisipari engedélyét is visszavonták, ezért az egyéni cég adóalanyisága nem állapítható meg a határozatokkal érintett időszakra vonatkozóan.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen, szellemi szabad foglalkozásban folytatott tevékenység is [Áfa. tv. 5. § (1) bekezdése], A felperes azonban az adóhatósághoz 1995-ben a rendelkezésre álló dokumentumokból megállapíthatóan nem magánszemélyként, hanem egyéni cégként jelentkezett be. Szabadalmát se magánszemélyként, hanem egyéni cégre hivatkozással értékesítette. Találmánya hasznosítását illetően adófizetési kötelezettséget személyében nem választott.
Kiemeli továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóhatósági határozatok indokolása szerinti 2 938 000 000 Ft olyan értékesítést terhelő áfa, aminek megfizetésére a felperes az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdése alapján vált kötelezetté. Ez az összeg nem adókülönbözet, nem adóhiány, hanem adótartozás, melynek kapcsán az e perben felülvizsgálni kért határozatok érdemi döntést nem tartalmaznak,
A perben felülvizsgálni kért határozatokban az alperes az adókülönbözetet és az adóhiányt a felperes terhére azért állapította meg, mert bevallásban levonható adót számolt el, Az áfa-levonási jog gyakorlására azonban csak az adófizetésre kötelezett áfa-adóalanyok jogosultak, amennyiben rendelkeznek a rájuk áthárított adó összegét igazoló hiteles bizonylattal [Áfa, tv, 32, § (1) bekezdés, 34, § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdés],
Az előzőekben kifejtettekből következően sem az egyéni cég, sem a felperes nem volt áfa adóalany, Levonási jog nem illette meg egyiküket sem, ezért a levont összeget az alperes jogszerűen állapította meg a felperes terhére adókülönbözetként, adóhiányként és a jogkövetkezményeket is jogszerűen alkalmazta,
A felperes alaptalanul hivatkozott a tényállás kapcsán jogszabálysértésre, illetve, érdemi döntés tekintetében téves jogértelmezésre, A jogerős ítéletben megállapított tényállás nem jogszabálysértő, teljes körűen megfelel a rendelkezésre álló iratok tartalmának. (Cgt, 13-99/000463/ 9" Cgf, II, 33,272/1999/3" 4, K, 30,357/2003/8-111, 2, Kpkf, 50,402/2003/2., Kfv. I. 35.983/2001/11, számú bírósági határozatok, 91/1989, számú közigazgatási határozat, Cg, 90,001/1987/3, számú cégbizonyítvány, 510/ 1193/1987/435/Je, számú közigazgatási határozat, bejelentkező és adatmódosító lapok, bevallások) A kereseti kérelem tárgyában hozott ítéleti érdemi döntés pedig a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásán alapul, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp, 275. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.073/2005.)