adozona.hu
AVI 2006.12.127
AVI 2006.12.127
A hibás teljesítés kiküszöbölésekor a javítási költségek kívül állnak az általános forgalmi adókörön (1992. évi LXXIV. tv. 3. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1996., 2000. évekre társasági adónemben, valamint 1997-1998. január, július, szeptember és decemberre, továbbá 1999., 2000. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemekben ellenőrzést tartott.
Az ellenőrzés megállapításai alapján részben az adózó által tett észrevételekre is figyelemmel az elsőfokú adóhatóság 2003. március 13-án kelt határozatával a felperes terhére 2000. szeptember-december hónapokra általános forgalmi adónemben 10 955 eFt-ot, javára 1 233 eFt ...
AVI 2006.12.127 A hibás teljesítés kiküszöbölésekor a javítási költségek kívül állnak az általános forgalmi adókörön (1992. évi LXXIV. tv. 3. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1996., 2000. évekre társasági adónemben, valamint 1997-1998. január, július, szeptember és decemberre, továbbá 1999., 2000. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemekben ellenőrzést tartott.Az ellenőrzés megállapításai alapján részben az adózó által tett észrevételekre is figyelemmel az elsőfokú adóhatóság 2003. március 13-án kelt határozatával a felperes terhére 2000. szeptember-december hónapokra általános forgalmi adónemben 10 955 eFt-ot, javára 1 233 eFt adókülönbözetet állapított meg. A terhére megállapította adókülönbözetből 4 071 eFt minősült adóhiánynak, melynek megfizetésére kötelezték, valamint 2 035 eFt adóbírság, és 518 eFt késedelmi pótlék megállapítására is sor került,
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2003. augusztus 19-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
E adóhatósági megállapítások a következők alapján történtek.
A felperes a K. gépjárművek kizárólagos importőre Magyarországon, csak gépjármű értékesítést végez, javítást nem vállal. A felperesi társasággal több márkakereskedő, márkaszerviz áll szerződéses kapcsolatban, akik a fogyasztó felé a végső értékesítést végzik. Ezen túl amennyiben a gépkocsik a garancia ideje alatt meghibásodnak, ők végzik a javítási munkálatokat is. A felperesi társaság mint nagykereskedő, szavatossági kötelezettségének úgy tesz eleget, hogy a márkakereskedőkkel vállalkozási szerződést köt, amelyben a márkakereskedők vállalják a felperes helyett az autók javítását. A márkakereskedők az elvégzett javítási munkálatokról általános forgalmi adót tartalmazó számlát állítottak ki, a felperes a számlákat befogadta, és annak összegét megfizette.
Az adóhatóság a felperes eljárását helytelennek minősítette, álláspontja szerint ugyanis a garanciális javítási kötelezettség a Ptk. 305. § (1) és (2) bekezdésén alapult, a hibás teljesítés alapján történő szolgáltatás nem minősül új teljesítésnek, hanem az eredeti szerződés teljesítését valósítja meg. Ezért e cselekmények az általános forgalmi adó körében sem minősülnek önálló ügyletként, hanem az eredeti teljesítés részeként. Ebből eredően a szolgáltatás nem jár általános forgalmi adó fizetési kötelezettséggel.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes álláspontja szerint az adóhatósági határozatok ellentétesek voltak a rendeltetésszerű joggyakorlás és méltányos eljárás elvével, a garanciális javítások számláiban szereplő előzetesen felszámított általános forgalmi adót a javítási munkát végző márkaszervizek ugyanis befizették a költségvetésbe, így az államot nem érte kár. Emellett a felperes szerint az adóhatóság tévesen értelmezte a jogszabályi előírást, a felperes ugyanis önálló vállalkozási szerződés keretében végeztette a javításokat a márkaszervizzel. A felperes soha nem végzett úgynevezett garanciális javításokat, mivel a szükséges személy- és tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. A felperes és a márkakereskedők között önálló vállalkozási szerződések jöttek létre. Ezért a márkakereskedők a jogszabálynak megfelelően állítottak ki a teljesítésükről általános forgalmi adót tartalmazó számlát, és ennek alapján jogszerű volt a számlák befogadása és kifizetése is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat,
A megyei bíróság 17. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes eljárása során betartotta a jogszabályi előírásokat. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdése alapján a felek közötti szerződéseket adójogi szempontból minősítette, ugyanakkor figyelembe vette a Ptk. vonatkozó szabályait is. A felek a Ptk. alapján szerződésszerű teljesítésre voltak kötelesek, a hibák teljesítésből eredő kötelezettségek azonban nem új kötelemből fakadnak, hanem az eredeti szerződés teljesítését valósítják meg. A felperes mint eladó, a márkakereskedő mint vevő szerepelt a gépkocsikra vonatkozó adásvételi szerződésekben, a márkakereskedők tehát nem csupán forgalmazóivá és értékesítőivé, hanem egyúttal tulajdonosaivá is váltak a gépkocsiknak.
A bíróság vizsgálva a felperes és a márkakereskedők között létrejött keretszerződést, azt állapította meg, hogy a felperes nem adhatott olyan megbízást a márkakereskedőknek, hogy a garanciális javításokat helyette és nevében végezzék el, a szavatossági kötelezettség ugyanis a márkakereskedőt mint eladót a törvény erejénél fogva terhelte. Az pedig nem volt vitás, hogy a márkakereskedő a vevőktől ellenértéket nem követelt, közöttük számla kiállítására nem került sor. A felperes pedig a márkakereskedőkkel szemben volt köteles helytállni ugyancsak a Ptk. 305. §-a alapján. Így a garanciális javítások elvégzése ezekben az esetekben nem minősülhetett új szolgáltatásnak, nem tartozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. év LXXIV törvény (Áfa. tv.) 3. § 2/a), b) pontjaiban meghatározott tárgyi hatály alá.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy az alperesi hatóságnak, valamint a Pénzügyminisztériumnak adott kérdésben eltérő volt az álláspontja és így a kibocsátott 110/2000-es APEH irányelvet a felperes még nem tudta alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az értelmezés csak a jogszabály egységes alkalmazását segítette elő, ugyanakkor az irányelv az Adó- és Ellenőrzési Értesítőben 2000 III. negyedéve során megjelent, ezért nem volt jogszabálysértő, hogy az adóhatóság 2000 októberétől kezdődően állapította meg a felperes fizetési kötelezettségét, viszont ezt megelőzően a felperes terhére kötelezés nem volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes megismételte a per során kifejtett jogi álláspontját, hangsúlyozta, hogy a felperes és a márkakereskedők között önálló szerződés jött létre a javítási szolgáltatások teljesítésére az adóhatóság és a bíróság a szerződéseket nem a valódi tartalmuk szerint minősítette. A felperes sérelmezte a bizonyítási indítványainak a mellőzését, valamint továbbra is hangsúlyozta, hogy a méltányos eljárás követelményének nem tettek eleget. A felperesen ugyanis az adóhatósági 2000/110-es iránymutatatását kérték számon akkor, amikor a vizsgált években ez még nem létezett, a felperes pedig a régi gyakorlatnak megfelelően járt el.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 17. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy a felperes terhére kirótt adóbírságot hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem kis részben, a bírság tekintetében alapos.
A perben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Ptk. 305. § (1) bekezdése alapján fennálló szavatossági kötelezettség teljesítéseként végzett garanciális munkák végzésénél általános forgalmi adót tartalmazó számlakiállítás történhetett-e. A Ptk. 305. § (1) bekezdése alapján a kötelezett szavatol azért, hogy a szolgáltatott dologban a teljesítéskor megvannak a törvényben és a szerződésben meghatározott kellékek, azaz rendeltetésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés által elérni kívánt célnak. Amennyiben a teljesítés nem szerződésszerű, azaz hibás, úgy a szavatosság keretében a kötelezett köteles a reparációra, amelynek módja a Ptk. 306. §-a szerint a kijavítás, árleszállítás, illetőleg kicserélés.
A perbeli esetben, a nem vitás tényállás szerint, a vevők részére végleges értékesítést végző márkakereskedők végezték a K. járműveken a szavatossági időn belüli egyes garanciális javítási munkálatokat.
A felperest, mint kizárólagos importőrt, és termékértékesítőt is terhelte a garanciális kötelezettség. Ez a helytállás azonban mind a felperes, mind a márkakereskedő esetében az eredeti szerződés, a gépkocsik értékesítésének és megfelelő szerződés szerinti teljesítési kötelezettségéből eredt. Ez azt jelenti, hogy mind az értékesítő importőr felperes, mind a vevők felé értékesítést végző márkakereskedőnek egyaránt kötelezettsége volt a hibátlan teljesítés nyújtása, azaz a hiba felmerülése esetén a garanciális helytállás.
Ezért egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az adóhatóság és az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontjával, hogy adott perbeli esetben nem új kötelemről volt szó, ez a felmerülő kijavítás, illetőleg kicserélés ugyanabból a szerződésből eredt, abból, hogy a vevők felé hibátlan gépjárműveket kellett szolgáltatni. Az ügylet valódi tartalma tehát a szavatossági kötelezettségen alapult. A Ptk.-ból eredő szavatossági kötelezettség az értékesítési láncolat valamennyi tagját terheli, hiszen a gyártó is felelősséggel tartozik az értékesítésben résztvevő kereskedőnek, így a perbeli esetben a K. motorokat gyártó külföldi társaság is felelősséggel tartozott az importőrnek, jelen per felperesének ugyanúgy, mint ahogy a felperes szavatossági felelősséggel tartozik a márkakereskedőknek és végső soron a vevőknek. E láncolat lényege, hogy a vevő az áru, a gépjármű megvásárlásakor kifizetett vételár ellenében hibátlan teljesítést vár, a vételár egy hibátlan teljesítés ellenértéke volt. Ezért a hibás teljesítés kiküszöbölésekor a javítási költségek kívül állnak az általános forgalmi adókörön, hiszen lényegében az eredeti termékértékesítéskor kifizetett vételár ellenében az eredeti állapot helyreállítása érdekében elvégzett szolgáltatásról van szó.
Helyesen járt el az adóhatóság és az elsőfokú bíróság is amikor megállapította, hogy a felperes ezekben az esetekben az általános forgalmi adókörén kívül eső tevékenység ellenében nem fogadhatta volna be az általános forgalmi adót tartalmazó számlákat, általános forgalmi adó fizetésére illetőleg előzetesen felszámított adó levonására perbeli esetekben nem kerülhetett sor.
Az adóhatóság a felperessel szemben lefolytatott adóeljárás eredményeképpen kizárólag a 2000 októberét követő időszakra számított fel általános forgalmi adókülönbözetet, hangsúlyozva, hogy a jogszabály alkalmazását segítő irányelv a 2000/110-es iránymutatás kizárólag a közzétételét 2000 augusztus hónapot követően állapított meg a felperes terhére fizetési kötelezettséget.
Az adóhatóság a felperes terhére nem irányelv, hanem az általános forgalmi adóról szóló törvény alapján állapított meg fizetési kötelezettséget.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal a felperesi hivatkozással, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 4. § c) pontja alapján, valamint az 53., 54., 55., § előírása szerint irányelv és ajánlás nem számít jogszabálynak, adókat és adójellegű kötelezettségeket pedig csak törvény állapíthat meg. Ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben fennálltak az Art. 73. § (1) bekezdésben írt azon kivételes méltánylást eredményező körülmények, melyek lehetővé tették a felperes számára előírt adóbírság elengedését. A felperes ugyanis az adott helyzetben a tőle elvárható magatartást tanúsította, tájékozódott az esetében felmerülő jogszabályok helyes értelmezéséről, ezzel kapcsolatosan a jogalkalmazónak is többször merült fel kétsége az ügyben. Ezért a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy ezeket a körülményeket a felperes javára kellett volna értékelni, így a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felülvizsgált alperesi határozatot akként változtatta meg, hogy a felperes terhére kirótt adóbírságot hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.111/2005.)