adozona.hu
AVI 2006.11.126
AVI 2006.11.126
Az illetéket annyiszor kell megfizetni, ahány közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérik (1990. évi XCIII. tv. 40., 50. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2002. július-december és 2003. január-július hónapokra bevallás utólagos vizsgálatára irányuló fogyasztói árkiegészítés ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával 37 934 000 forint adóhiánynak is minősülő fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg, 18 967 000 Ft adóbírságot és 6 219 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A II. r. alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság 20...
AVI 2006.11.126 Az illetéket annyiszor kell megfizetni, ahány közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérik (1990. évi XCIII. tv. 40., 50. §)
Az elsőfokú adóhatóság 2002. július-december és 2003. január-július hónapokra bevallás utólagos vizsgálatára irányuló fogyasztói árkiegészítés ellenőrzést végzett a felperesnél, melynek eredményeként határozatával 37 934 000 forint adóhiánynak is minősülő fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg, 18 967 000 Ft adóbírságot és 6 219 000 forint késedelmi pótlékot szabott ki. A II. r. alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta.Az elsőfokú adóhatóság 2003. augusztus hónapra lefolytatott ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 5 392 000 forint fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg, és 2 696 000 forint adóbírságot szabott ki. Az I. r. alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság 2003. szeptember hónapra megtartott ellenőrzés eredményeként a felperes terhére 7 504 000 forint fogyasztói árkiegészítés különbözetet állapított meg, és 3 752 000 forint adóbírságot szabott ki. Az I. r. alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Mindhárom alperesi határozat megállapította, hogy a felperes a fogyasztói árkiegészítések igénylésekor nem járt el körültekintően és jogszerűen. A felperesi társaság 51%-os többségi tulajdonosa a K. Város Önkormányzata. A felperes közterületi használati díjat fizetett a város Polgármesteri Hivatalának. Az önkormányzat a tanulók és nyugdíjasok részére az utazási segélyből biztosította a kedvezményes bérletek fedezetét. A közigazgatási hatóságok az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése alapján megállapították, hogy a felperes magatartása csak a fogyasztói árkiegészítés igénylésére irányult, a rendeltetésszerű joggyakorlás elve sérült.
A felperes keresetében az alperesek jogerős határozatainak bírósági felülvizsgálatát kérte, kifejtve, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) előírásainak eleget tett, a szükséges engedélyekkel, a személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezett a szolgáltatási tevékenységhez. Az adóhatóságok az árkiegészítés igényléséhez nem köthető megállapításokat tettek, a felperes jóhiszeműen gyakorolta a jogszabály által biztosított jogait.
Hivatkozott a városi bíróság hasonló tényállású ügyben hozott ítéletére.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes fogyasztói árkiegészítés iránti igénye formálisan valóban megfelelt a Fat. 6-7. §-aiban foglalt feltételeknek. Ugyanakkor a felperes és tulajdonosaik között létrejött keretfinanszírozásra figyelemmel az alkalmazott konstrukció kizárólag a fogyasztói árkiegészítés igénybevételére irányult. A felperes eljárása így a rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmába ütközik. A felperes által hivatkozott ítélet meghozatalakor az Art. 1/A. §-ában foglaltak még nem voltak hatályban, így az ott eljáró bíróság azt nem is alkalmazhatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek történő helyt-adást, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan, iratellenes, anyagi- és eljárásjogi jogszabályokat sért. Nem felel meg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 8. § (1)-(2) bekezdésében, a Fat. 12., 13., §-ában, az Art. 1. §-ában, az Art. 1. § (7) bekezdésében, 1/A. §-ában, 62. § (6) bekezdésében, az Alkotmánybíróság 724/B 1994. AB határozatában, és a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A keret-megállapodások célja a tömegközlekedési szolgáltatás teljesítése, tárgyi feltételeinek biztosítása, és a lakosság utazási igényének kielégítése volt, nem pedig a fogyasztói árkiegészítés igénybevétele.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte azzal, hogy a rendelkezésre álló iratok, nyilatkozatok, szerződések, ügyletek alapján megállapítható, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás elve sérült.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő.
A fél által megjelölt jogszabálysértés vonatkozhat mind, anyagi jogi, mind eljárásjogi jogszabálysértésre, de ez utóbbinak az érdemi döntésre is kihatással kell lennie.
A felülvizsgálati eljárás elsősorban a jogkérdés felülvizsgálatára biztosított rendkívüli perorvoslat. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése a jogerős határozatot hozó bíróság feladata.
A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.
A felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosítására, a bizonyítékok felülmérlegelésére általában nincs mód, csak akkor, ha a jogerős ítélet tényállást nem állapított meg, vagy az iratellenes megállapítást tett, a bizonyítékokat pedig kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - részben a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az iratok, bizonyítékok áttanulmányozása után arra a jogi következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, iratellenesség nem tapasztalható, és a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján megfelelően, okszerűn értékelte.
Az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az adóhatóság jogosult és köteles is a szerződést, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint minősíteni. Ezért az alpereseknek és a bíróságnak - a felperes érvelésével ellentétben - nem csak a fogyasztói árkiegészítés formai törvényi feltételeinek meglétét kellett megvizsgálnia. Ennél fogva a felperes és az önkormányzat között létrejött időpontjukból, elnevezésükből, tartalmukból következően is egymástól elválaszthatatlan, fogyasztói árkiegészítéssel szorosan összefüggő ügyleteket, szerződéseket értékelniük és minősíteniük kellett.
A Fat. valóban nem zárja ki az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy az érintettek kiadásaihoz egyéni és utólagos elbírálás alapján hozzájáruljanak, és azt sem, hogy a tömegközlekedés tárgyi feltételeit - szerződésekbe rögzítetten - biztosítsák. A fogyasztói árkiegészítésnek azonban az a célja, hogy a közlekedési szolgáltatást nyújtónak az utazási kedvezmény miatti bevételkiesését a költségvetés terhére ellentételezze. Ezért az olyan megállapodások, ügyletek, egyéb cselekmények, amelyek az utazási szükségletektől függetlenül a fogyasztói árkiegészítés növelése útján biztosítanak piacot vagy bevételt a szolgáltatónak, ellentétesek a fogyasztói árkiegészítés rendeltetésével. Az 1998. január 1-jétől hatályos törvénymódosításoknak éppen az volt a célja, hogy kizárják a jogszabályi rendelkezéseknek meg nem felelő olyan bérletvásárlási lehetőségeket, amikor a többségi tulajdonuk révén közvetlenül érdekelt önkormányzatok az utazási szükségletektől független bérletvásárlások és konstrukciók révén piacot, illetve bevételt teremtettek a szolgáltatónak [1997. évi CVIII. törvény és az ehhez fűzött miniszteri indokolás, Fat. 12. § (3) bekezdése].
Hangsúlyozza továbbá a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy közterület- és úthasználati díj tulajdonosi jogokra, szerződésre alapítottan nem szedhető. Az csak magasabb szintű jogszabállyal nem ellentétes, alacsonyabb szintű jogszabályi rendelkezésen, hatósági döntésen, törvényes jogcímen alapulhat. A felperes sem tudott megjelölni olyan jogszabályhelyet, amely azt igazolta volna, hogy a bérletek "fedezeteként" kiszámlázott közterület-használati díjak jogszerűek lennének, illetve, hogy a kedvezményes bérletekre adott önkormányzati térítés megfelelne a segélyek folyósítására vonatkozó előírásoknak, vagy, hogy az önkormányzat érdemben is vizsgálta volna az utazási segély címén adott összegek kiutalásának feltételeit.
A jogerős ítélet helyes ténybeli és jogkövetkeztetést vont le a tekintetben, hogy a kedvezményes bérletjegyek pénzügyi fedezetét a felperes által fizetett díjak adták. Ezekből nyújtotta az önkormányzat a támogatást a bérletvásárlásra, azaz a fogyasztói árkiegészítés alapját képező bevételre. A bérlet értékesítési konstrukció tekintetében is jogszerűen rögzítették, hogy utazási szükséglettől független volt. Helyes tehát az a megállapítás is, mely szerint a felperes lényegében az 1997. évi CVIII. törvénymódosítással megszüntetni kívánt jogsértő gyakorlatot folytatta tovább a vizsgált időszakban.
A felperes keresetében három közigazgatási határozat jogszerűségének felülvizsgálatát kérte. A Pp. 25. § (3) bekezdésére, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 40. § (3) bekezdése, és 50. § (1) bekezdése alapján az illetéket annyiszor kell megfizetni, ahány közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kéri. Ezért az egyenként kiszámított illeték összege ebben az esetben meghaladhatja az Itv. 50. § (1) bekezdésében meghatározott maximum illeték összegét, mint ahogyan a perbeli esetben is ez történt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem sért eljárási szabályt, az abba foglalt érdemi döntés megfelel a jogvita eldöntésére irányadó eljárási és anyagi jogi - jogszabályi rendelkezéseknek. Ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.122/2005.)