adozona.hu
AVI 2006.11.125
AVI 2006.11.125
Amennyiben a jövedéki bírság kivethetősége tekintetében az elévülés bekövetkezik és azt a bíróság megállapítja, akkor a jövedéki törvénysértéssel összefüggő jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak (1993. évi LVIII. tv. 70. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal 1993. november 23-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett S. Shopban. Ennek során a jegyzéken, 1-91. tételszám alatt különböző jövedéki termékeket (cigarettát, italt) foglalt le arra alapítottan, hogy ezek eredetét, adózott voltát a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni.
Az elsőfokú hatóság 1993. december 13-án hozott határozatában jövedéki törvénysértés miatt a felperest jövedéki bírsággal sújtotta, elrendelte a lefoglalt jövedéki termékek elkobzásá...
AVI 2006.11.125 Amennyiben a jövedéki bírság kivethetősége tekintetében az elévülés bekövetkezik és azt a bíróság megállapítja, akkor a jövedéki törvénysértéssel összefüggő jogkövetkezmények nem alkalmazhatóak (1993. évi LVIII. tv. 70. §)
A vámhivatal 1993. november 23-án jövedéki ellenőrzést tartott a felperes által üzemeltetett S. Shopban. Ennek során a jegyzéken, 1-91. tételszám alatt különböző jövedéki termékeket (cigarettát, italt) foglalt le arra alapítottan, hogy ezek eredetét, adózott voltát a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni.Az elsőfokú hatóság 1993. december 13-án hozott határozatában jövedéki törvénysértés miatt a felperest jövedéki bírsággal sújtotta, elrendelte a lefoglalt jövedéki termékek elkobzását és megsemmisítését. Ezt követően a termékek egy részének lefoglalását megszüntette, azokat a felperesnek kiadni rendelte a 1993. december 13-án kelt határozatában. Az ugyanezen a napon hozott határozatban a felperest a korábbihoz képest kevesebb összegű jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, és rendelkezett a lefoglalásban maradt termékek elkobzásáról, megsemmisítéséről.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatokat megsemmisítette, és az elsőfokú vámhivatalt új eljárásra utasította.
Az új eljárás során a vámhivatal az 1994. április 29-én kelt határozatában még további termékek lefoglalását szüntette meg, és ezeket a felperesnek kiadni rendelte. Az ugyanezen a napon hozott határozatban kötelezte a felperest 3 245 343 Ft jövedéki bírság megfizetésére, rendelkezett a továbbra is lefoglalásban maradt termékek elkobzása és megsemmisítése iránt.
A felperes fellebbezése folytán indult másodfokú eljárást az alperes az 1994. június 7-én hozott határozatában - szakvélemény beszerzése érdekében - felfüggesztette.
Az alperes a 2003. december 12. napján hozott határozatában az eljárást megszüntette. Határozatának indokolása szerint a felperes a lefoglalás alatt álló jövedéki termékek eredetét, származását, adózott voltát nem igazolta, illetve fiktív számlákkal próbálta igazolni. Ezért ezeket a vámhatóság jogszerűen foglalta le és kobozta el, és helyesen állapította meg a jövedéki bírság fizetési kötelezettséget is. Az 1993. évi LVIII. törvény (továbbiakban: Jszt.) 70. § (4) bekezdése értelmében azonban a jövedéki bírság kivetéséhez való jog elévült. Az alperes döntése indokaként határozatában utalt még a Jszt. 3. § (3) bekezdés a) és b) pontjában, 17. § (2) bekezdésében, 66. § (1) bekezdésében, 67. § b) pontjában, 69. § (1) és (4) bekezdésében, az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 42. § (1) bekezdésében, 66. § (1) és (2) bekezdésében, 72. § (1) bekezdésében foglaltakra is.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását kérte. Nem vitatta a megszüntetés jogalapját, ugyanakkor azzal érvelt, hogy az alperes jogszabálysértően nem rendelkezett a lefoglalt jövedéki termékek visszaadásáról, illetőleg ezek megsemmisítése esetén az ellenértéknek és az ez után járó kamatnak a megfizetéséről.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi álláspontja szerint az alperes megalapozottan és jogszerűen rögzítette határozatában, hogy a jövedéki termékek származásának, adózott voltának igazolására a felperes által becsatolt számlák nem alkalmasak. Ezért megalapozott és jogszerű a jövedéki termékek lefoglalása, elkobzása és megsemmisítése tárgyában hozott elsőfokú hatósági döntés is. Nem tekintette az ügy érdemi eldöntésére is kiható lényeges eljárásjogi jogszabálysértésnek azt, hogy az alperes nem a határozatának rendelkező részébe, hanem az indokolásba foglalta bele jogi álláspontját a lefoglalásra és a megsemmisítésre vonatkozó döntés kapcsán.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet és az alperes határozata nem felel meg a Jszt. és az Áe.</a> elévülésre vonatkozó szabályainak. A jogerős ítélet olyan határozat jogszerűségét állapította meg, amely az elévülés miatt már nem végrehajtható. A Jszt. 17. §-ában foglaltakkal ellentétesen döntött a termékek származásának igazolását illetően is.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
A Jszt. 5. §-a értelmében jövedéki ügyekben is irányadó Áe. 42. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közigazgatási szervnek az ügy érdemében és az eljárás során döntést igénylő kérdésekben határozattal kell döntenie. Az Áe. 43. § (1) bekezdése szerinti rendelkezésből következően a közigazgatási határozatnak négy fő része van: a bevezető rész, rendelkező rész, indokolás és a záró rész. A döntést mindig a rendelkező résznek kell tartalmaznia, az indokolásnak a tényállást, a bizonyítékokat, alkalmazott jogszabályokat kell részleteznie.
Az Áe. 14. § (2) bekezdése szerint az eljárás megszüntetése is határozattal történik. Az eljárás megszüntetésére akkor kerülhet sor, ha annak megindítására vagy folytatására okot adó körülmény (pl. elévülés folytán) nem állapítható meg. Az ilyen határozat - a keresettel támadott határozat meghozatalakor hatályos Áe.</a> rendelkezései szerint - nem érdemi határozat, ezért fellebbezéssel nem támadható, bírói felülvizsgálata sem kérhető.
Az Áe. 66. § (2) bekezdése szerint a felettes közigazgatási szerv az elsőfokú határozatot vagy helybenhagyja, vagy megváltoztatja, vagy megsemmisíti, és ha szükséges, a megsemmisítés mellett az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi.
A Jszt. 68. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdés a) pontja értelmében az elvont, lefoglalt terméket el kell kobozni, az elkobzásról a jövedéki bírságot megállapító határozatban kell rendelkezni. A Jszt. 71. § (1) bekezdése értelmében a vámhivatal az elvont termék után a jövedéki bírság alapját és összegét, valamint az elkobzás elrendelését határozattal állapítja meg.
A jövedéki bírság kivetéséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben a jogsértő cselekményt elkövették, illetőleg a készlethiányt megállapították, továbbá a jövedék alól elvont termék az elkövető birtokából kikerült [Jszt. 70. § (4) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint, ha a felek jogviszonyában az ún. főkövetelés, azaz a jövedéki törvénysértés, a jövedéki bírság kivethetősége tekintetében az elévülés bekövetkezik, és azt a hatóság megállapítja, akkor a jövedéki törvénysértéssel összefüggő, jövedéki bírsághoz szorosan kapcsolódó ún. mellékkötelezettségeket, azaz a Jszt.-ben nevesített egyéb jogkövetkezményeket (pl.: az elkobzás, vagy megsemmisítés) sem alkalmazhatja. A jogviszonyban bekövetkezett elévülés ugyanis az egész jogviszony tartalmát, teljességét érinti.
Az e perben keresettel támadott alperesi határozat bírósági érdemi felülvizsgálatra nem alkalmas. Nem felel meg az előzőekben részletesen ismertetett törvényi követelményeknek. Rendelkező része és indokolása nem áll összhangban, egymásnak ellentmondó. Nem állapítható meg egyértelműen az alperesi döntés tárgya, terjedelme a következők miatt:
Az alperes határozatának rendelkező részében az elsőfokú határozatot vagy annak egyes részeit nem semmisítette meg, nem változtatta meg, és nem is hagyta jóvá. Az elévülésre alapított megszüntetésre figyelemmel nem érdemi határozatot hozott, határozatának indokolási részében azonban az elsőfokú határozat elkobzásra, megsemmisítésre vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta. Megállapította ugyan az elévülést, de annak nem minden jogkövetkezményét alkalmazta. Bár az eljárás megszüntetéséről határozott, a döntését érdeminek tekintette, hiszen az elévüléstől függetlenül bizonyítékokat értékelt, és megállapította a lefoglalt termékek igazolatlan származását, jövedéki ellenőrzés alól elvont voltát, a jogsértő cselekmény elkövetését, az elkobzás, megsemmisítés jogszerűségét, és jogorvoslatot biztosított.
Az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy közigazgatási perekben nem az elsőfokú, hanem a fellebbezés folytán eljárt alperesi másodfokú, az ügy érdemében hozott jogerős határozat jogszerűsége tárgyában kell dönteni. A bíróság továbbá nem jogosult arra, hogy az alperes határozatának rendelkező részét erre irányuló kereseti kérelem hiányában a felperes terhére kiegészítse vagy megváltoztassa, a nem érdemi határozat helyett érdemi határozatot hozzon. Ugyanezen okból nem rendelkezhet elkobzásról, megsemmisítésről, ha e kérdésben a másodfokú jogerős határozat rendelkező része döntést nem tartalmaz [Áe. 72. § (1) és (2) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, Pp. 215. § (1) bekezdése],
A felperes tehát alappal hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet tévesen "marasztalta", és tévesen állapította meg az alperes határozatának jogszerűségét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján, az alperes határozatát pedig a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásra vonatkozóan előírja a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételét azzal, hogy az alperesnek a jogvita eldöntésére irányadó anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelelő határozatot kell hoznia. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.108/2005.)