adozona.hu
AVI 2006.11.123
AVI 2006.11.123
Adásvételi szerződés esetében a szolgáltatás, ellenszolgáltatás egymás felé történő teljesítésénél nem közömbös, hogy a fél kinek a javára fizeti ki a vételárat [Ptk. 365. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. március 9-én kérte 9 db Indiában gyártott S. M. A. típusú személygépkocsi vámkezelését kedvezményes vámtétel alkalmazásával.
Az elsőfokú vámhatóság a kérelmet elfogadta, és a vámkezelést a kedvezményes vámtétellel elvégezte. A szombathelyi vámhivatal az ügyben utólagos vámérték vizsgálatot tartott, amelynek eredményeként meghozott 2004. május 28-án kelt határozatával a felperes terhére 194 072 forint vámot, és 48 518 forint általános forgalmi adókülönbözetet írt elő.
A felp...
AVI 2006.11.123 Adásvételi szerződés esetében a szolgáltatás, ellenszolgáltatás egymás felé történő teljesítésénél nem közömbös, hogy a fél kinek a javára fizeti ki a vételárat [Ptk. 365. § (1) bek.]
A felperes 2004. március 9-én kérte 9 db Indiában gyártott S. M. A. típusú személygépkocsi vámkezelését kedvezményes vámtétel alkalmazásával.Az elsőfokú vámhatóság a kérelmet elfogadta, és a vámkezelést a kedvezményes vámtétellel elvégezte. A szombathelyi vámhivatal az ügyben utólagos vámérték vizsgálatot tartott, amelynek eredményeként meghozott 2004. május 28-án kelt határozatával a felperes terhére 194 072 forint vámot, és 48 518 forint általános forgalmi adókülönbözetet írt elő.
A felperes fellebbezése folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2004. augusztus 30-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat megállapította, hogy a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vtv.) végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29. § (5) bekezdése szerint kedvezményes elbánásban részesülnek azok az áruk, amelyeket kedvezményezett országból közvetlenül vásároltak. Az utólagos ellenőrzés alapján a rendelkezésre álló okmányból megállapítható volt, hogy a kedvezmény alapjául szolgáló "FORMA" bizonyítvány az indiai M. U. Ltd. gazdálkodó által került kiállításra, ugyanakkor az egységes vámáru nyilatkozat feladóként az S. E. S. ; A. belga cég szerepel. Ugyancsak ez utóbbi belga gazdálkodó volt a vámkezelés mellékletét képező számla kiállítója is. E számlából megállapítást nyert, hogy az adásvétel bizományosi ügylet keretében történt. Az importáru ellenértékének kiegyenlítése szintén a belga S. E. S. A. cég részére történt, így a kedvezményes vámtétel feltétele az úgynevezett közvetlen vásárlás nem teljesült.
A felperes keresetében kérte a határozatok hatályon kívül helyezését, hogy az általa behozott személygépkocsik megfeleltek a kedvezményes vámtétel alkalmazásának.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 14. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hagy a Vhr. 29. § (5) bekezdése, valamint 30. § (1) bekezdése - figyelemmel a Vhr. 24. §-ában foglaltakra is - az adott ügyben nem teljesültek a kedvezményes vámtétel alkalmazásának törvényi feltételei. A felperes a gépjárműveket nem a kedvezményezett országban bejegyzett M. Ltd.-től, hanem a S. E. S. A. belga székhelyű gazdálkodó szervezettől vásárolta, ezért a kedvezményes elbánásban az áruk nem részesülhettek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes fenntartotta jogi álláspontját, azt megismételte és hangsúlyozta, hogy az általa behozott személygépkocsik közvetlen az Indiában működő M. Ltd.-től kerültek megvásárlásra, és onnan kerültek Magyarországra szállításra.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 14. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban arról kellett döntenie, hogy mikor minősülhet az áru kedvezményezett országból közvetlenül vásároknak.
A Vhr. 29. § (5) bekezdése értelmében kedvezményes elbánásban részesülnek azok az áruk, amelyeket a kedvezményezett országból közvetlenül vásárolnak. A Vtv. és a Vhr. a vásárlás szóra vonatkozóan értelmező rendelkezést nem tartalmaz, e körben a Ptk. 365. § (1) bekezdés szerinti meghatározás az irányadó.
Az adásvétel a vásárlás jogi szinonimája a vásárlás adásvétel eredményeként jön létre. A Ptk. 365. § (1) bekezdése értelmében az eladó mindig a dolog tulajdonjogát ruházza át a vevőre ellenérték fejében, a felek között így létrejött ügylet termékértékesítés.
A Vhr. 29. § (5) bekezdése azt pontosan meghatározza, hogy a vámjogi szabályok értelmében mi tekinthető közvetlen vásárlásnak. Akként rendelkezik, hogy az árut közvetlen vásároltnak kell tekinteni, ha azt az importőr a kedvezményezett ország jogszabálya szerint bejegyzett cégétől vásárolta.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg ítéletében - az alperessel egyezően -, hogy a kedvezményes elbírálásnak három konjunktív feltétele van, mely feltételekből a perbeli esetben kettő megvalósult.
A felperes által importált személygépjárművek a kedvezményezett ország, India jogszabály szerinti bejegyzett cégétől származnak, az M. Ltd.-től. A személygépkocsik szállítása közvetlenül Indiából történt Magyarországra, melynek igazolására a felperes becsatolta a hajóraklevelet.
Hiányzott azonban a harmadik feltétel a közvetlen vásárlás ténye. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható volt, hogy az M. Ltd. a gépjárműveket a brüsszeli székhelyű belga cégnek adta el, és a felperes ettől a cégtől vásárolt. Ezt a számlakiállítás, a vételár-átutalás iratai alátámasztották.
A Ptk. 365. § (1) bekezdése szerint adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni. Adásvételi szerződésnél tehát a szolgáltatás, ellenszolgáltatás egymás felé történő teljesítésénél nem mindegy, hogy a felperes kinek a javára fizette ki a vételárat. Tulajdonjogot csak a tulajdonostól lehet szerezni, így amennyiben a felperes a belga cégnek fizette ki a vételárat és a belga cég bocsátott ki számlát az adásvétel megtörténtéről, nem állítható, hogy a felperes ne ettől a cégtől szerezte volna meg a gépjárművek tulajdonjogát. Ez abban az esetben is így van, amennyiben a multinacionális cégcsoportoknál az adásvétel konstrukcióját célszerűségi okokból másként szervezik. Ez a konstrukció természetesen a gazdálkodó döntésétől függ, ennek következménye, hogy a felperes a származó országból való kedvezményes vámtétel alkalmazására nem volt jogosult.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.131/2005.)