adozona.hu
AVI 2006.11.121
AVI 2006.11.121
Az adómentesség bizonyítása a felet terheli [2003. évi XCII. tv. 99. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. februártól folytat idegenforgalmi tevékenységet Gy.-ében a B. Panzióban. A helyi adóhatóság a felperesnél 1999-2002. évek tekintetében idegenforgalmi és építményadó ellenőrzést tartott.
Az ellenőrzés eredményeként meghozott 2004. február 27-én kelt elsőfokú határozattal a felperes terhére 125 400 forint adóhiány, 62 700 (hatvankettőezer-hét-száz) forint bírság és 57 518 (ötvenhétezer-ötszáztizennyolc) forint késedelmi pótlék előírása történt meg.
A fellebbezés folytán eljár...
AVI 2006.11.121 Az adómentesség bizonyítása a felet terheli [2003. évi XCII. tv. 99. § (2) bek.]
A felperes 1995. februártól folytat idegenforgalmi tevékenységet Gy.-ében a B. Panzióban. A helyi adóhatóság a felperesnél 1999-2002. évek tekintetében idegenforgalmi és építményadó ellenőrzést tartott.Az ellenőrzés eredményeként meghozott 2004. február 27-én kelt elsőfokú határozattal a felperes terhére 125 400 forint adóhiány, 62 700 (hatvankettőezer-hét-száz) forint bírság és 57 518 (ötvenhétezer-ötszáztizennyolc) forint késedelmi pótlék előírása történt meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2004. május 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az idegenforgalmi adó beszedésére kötelezett felperes nyilvántartásai nem feleltek meg teljes mértékben az önkormányzati jogszabályban előírtaknak, a vendégkönyvekből ugyanis nem volt egyértelműen megállapítható az idegenforgalmi adómentességek jogcíme.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglalt álláspontot.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a felperes keresetét részben találta alaposnak, a keresettel támadott alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően annyiban változtatta meg, hogy a felperes terhére kirótt 62 700 forint adóbírságot törölte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 30. § (1) bekezdése a) pont, 32. §, 33. § a) c) pontja szerint, valamint a helyi idegenforgalmi adóra vonatkozó Gy. Megyei Jogú Város Közgyűlése az ÖK. (R.) 7. § (3) bekezdése értelmében a szállásadónak a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen.
A jogerős ítéletnek a bírság törlésére vonatkozó része ellen a felek jogorvoslati kérelmet nem terjesztettek elő, ezért e vonatkozásban az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság nem érintette.
A jogerős ítélet keresetet elutasító része ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte e vonatkozásban az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes megismételte azt az álláspontját, hogy az általa rendelkezésre bocsátott bizonylatok és iratok megfelelőnek bizonyultak annak megállapítására, hogy mely adóköteles személyek vették igénybe jogszerűen az adókedvezményt az adott esetben.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzéssel elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bírósága megyei bíróság 10. számú jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Htv. 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján az idegenforgalmi adó alanya az a magánszemély, aki nem állandó lakosként az önkormányzat illetékességi területén legalább egy vendégéjszakát eltölt. A Htv. 31. § a) pontja szerint a 70 évet betöltött, illetőleg a 18 életévét be nem töltött magánszemély, a c) pont szerint pedig a tanulói, hallgatói jogviszony, bírósági intézkedés, munkavégzés, vagy szolgálati kötelezettség teljesítése céljából stb. tartózkodó magánszemély adómentességben részesülhet. A 30. § (4) bekezdés a) pontja alapján fizetendő adó beszedésére kötelezett a 34. § (1) bekezdése alapján a kereskedelmi szálláshelyet üzemeltető, aki a (2) bekezdés szerint az adót akkor is tartozik befizetni, ha annak beszedését elmulasztotta.
A helyi R. 7. § (3) bekezdése szerint a szállásadónak a jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a mágneses adathordozón rögzített adatokat is - úgy kell kiállítani, illetve vezetni hogy az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek a megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. E rendelkezésből következik, hogy az adóbeszedésre kötelezettnek olyan nyilvántartással vagy egyéb bizonylatokkal kell rendelkeznie, amelyből a beszedett és az adómentesség miatt be nem szedett adó megállapítható és ellenőrizhető legyen. Az R. valóban nem határozta meg azt, hogy ez a nyilvántartás, igazolás, bizonylat, bizonyíték, milyen formájú és tartalmú legyen, azonban ez a felperest kötelezettsége alól nem mentesíti. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (új Art.) 99. § (2) bekezdése alapján a felperest terhelte az adómentességek bizonyítása. A felperes ennek a kötelezettségének minden olyan adat rögzítésével tehetett volna eleget, amelyből a beszedett adó és az adómentesség ellenőrizhető lett volna. A vendégkönyvben nem szerepelt a szállást igénybevevők életkora, illetőleg az sem, hogy milyen egyéb célból munkavégzés, tanulás stb. töltött el vendégéjszakát a szállást igénybevevő, mindemellett a felperes nem rendelkezett olyan igazolással sem, amellyel a vendégek adott esetben a tartózkodásuk célját és ezzel a mentességre jogosításukat igazolni tudták volna. A felperest az adóhatóság hiánypótlás keretében felhívta az iratok pótlására, ezen túl minden olyan bizonyítékot elfogadott, amely alkalmas volt a mentesség bizonyítására, így a munkáltatóknak kiállított számlákat is. Tekintettel arra, hogy más bizonyítékok nem álltak rendelkezésre, egyéb esetekben az adómentesség fennálltát megállapítani nem lehetett.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az adóhatóság és az elsőfokú bíróság a jogszabálynak megfelelően járt el, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.116/2005.)