adozona.hu
AVI 2006.11.120
AVI 2006.11.120
Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén a pótlékfizetés kezdő napjaként az adó esedékességének napjánál későbbi időpont állapítható meg [1990. évi XCI. tv. 67. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999. évekre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban több adónemet érintően a felperes terhére 1 170 000 Ft, javára 318 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte 1 606 000 Ft adóhiány, 350 000 Ft adóbírság, 10 000 Ft mulasztási bírság, 744 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhag...
AVI 2006.11.120 Kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén a pótlékfizetés kezdő napjaként az adó esedékességének napjánál későbbi időpont állapítható meg [1990. évi XCI. tv. 67. §]
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999. évekre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban több adónemet érintően a felperes terhére 1 170 000 Ft, javára 318 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte 1 606 000 Ft adóhiány, 350 000 Ft adóbírság, 10 000 Ft mulasztási bírság, 744 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az 1998. IV. negyedévre és 1999. III. negyedévre vonatkozó agrárfinanszírozási, támogatási adónemben megállapított adóhiány és adóbírság, valamint a teljes adókülönbözet (1 170 000 Ft) után 2003. november 10. napjáig a -vizsgálati jegyzőkönyv átadásának időpontjáig - felszámított késedelmi pótlék jogszerűségét vitatta.
A keresettel támadott körben az alperes döntését arra alapította, hogy a felperes 1998. IV. negyedév teljes egészére 70%-os mértékű kamattámogatással számolt, holott ez jogszerűen csak 1998. november 5. napjáig illette volna meg. 1999. III. negyedévre a felperes a támogatási igényét csak 2000. május 11-én nyújtotta be és az ebben az időszakban érvényes 11%-os jegybanki alapkamat helyett 15%-kal számolta a kamattámogatást.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét részben, a késedelmi pótlékra vonatkozó kérelem tekintetében találta alaposnak. Ezért az alperes határozatát e körben hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A felperes kérte a kereseti kérelmét elutasító jogerős ítéleti döntés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Kifejtette, hogy a 109/1997. (XII. 30.) FM rendelet (továbbiakban: R.) szabályai szerint kellett a kamattámogatás mértékét megállapítani 1998. IV. negyedévre vonatkozóan. Az 1999. III. negyedévi kamattámogatással és bevallással kapcsolatosan arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen nem alkalmazta az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 2. § (6) bekezdésében, 16. § (3) bekezdésében, 26. § (1) bekezdésében foglaltakat. Az alperes és a bíróság sem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a késedelmi pótlékra vonatkozó ítéleti döntés hatályon kívül helyezését és e körben is a felperes keresetének elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint az e körben hozott döntés nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 57. § (5) bekezdésében, 67. § (3) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. II.) 169. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 9. számú ítéletének keresetet elutasító részét hatályában fenntartotta, a keresetnek helyt adó részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos a következők miatt:
A Legfelsőbb Bíróság osztja a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspontot az 1998. IV. negyedévre megállapított adókülönbözettel kapcsolatos jogkérdést illetően. Ezért csupán arra kíván rámutatni, hogy mivel a szerződéskötés időpontja 1997. szeptember 30. volt, nem az R., hanem a 3/1997. (I. 18.) FM rendelet rendelkezéseit kellett alkalmazni a támogatás mértékének megállapításánál. Ebben még nem szerepelt az a kitétel, mely szerint az első év a hitelszerződés megkötésétől számított 365 napot jelenti. Ezért ilyen rendelkezés hiányában az 1997. évben megkötött kölcsönszerződés esetében a 365 napot nem a szerződéskötés időpontjától, hanem a hitel kiutalásának napjától kellett számítani, hiszen a hitelintézet is ezzel az időponttal számította fel a hitel kamatát, ami után a felperest a kamattámogatás megillette. A felperes előleget nem igényelt. A felperes által hivatkozott R. 1998. január 1. napján lépett hatályba. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az R. 487. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az R. szabályait a hatályba lépés előtt megkötött hitelszerződésekre vonatkozóan is alkalmazni kellene.
A felperes érvelésével ellentétben az Áe, szabályai az adóigazgatási eljárásban csak ott és akkor alkalmazhatók, ha az Art. nem tartalmaz eltérő rendelkezést [Art. 4. § (1) bekezdése]. Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az Art. 18. § (1) bekezdése értelmében a költségvetési támogatást önadózás keretében az adózónak kell igényelnie.
Amennyiben e jogosultságával nem él, vagy ha igénybejelentése nem érkezik meg az adóhatósághoz, akkor az adóhatóság nem köteles hiánypótlási felhívás kiadására. Költségvetési kamattámogatás továbbá csak meghatározott módon és formában igényelhető, ezeket az okiratokat egy kísérőlevél nem helyettesíti, nem pótolja. Ezért az elsőfokú bíróság helytállóan mellőzte a felperes azon bizonyítási indítványát, amely az ún. kísérőlevél beszerzésére irányult. Tekintettel arra, hogy az adóhatósághoz nem érkezett meg a 9911 számú, 1999. III. negyedévre vonatkozó bevallás, és az az adóhatóság nyilvántartásában sem szerepel, az 1999. november 19-ei igénylésbenyújtás nem bizonyított. Az alperes a 2000. május 11-én beadott bevallás időpontjában érvényes jegybanki alapkamattal jogszerűen számolta ki a kamattámogatás mértékét.
A Legfelsőbb Bíróság már az előzőekben is rámutatott arra, hogy az Art. 4. § (1) bekezdése az Áe.</a> szabályait csak ott és annyiban engedi alkalmazni, amikor az Árt. eltérő rendelkezést nem rögzít. Az Art. 57. §-át a 2002. évi XLII. törvény 221. §-a módosította akként, hogy az ellenőrzési eljárásra határidőket állapított meg. Az Art. 57. § (5) bekezdésében többek között kimondta, hogy az adóhatóságnak a bevallás utólagos ellenőrzését, illetőleg a felülellenőrzést 90 napon belül kell befejeznie. A kiemelt adózók utólagos ellenőrzésének, illetve felülellenőrzésének határideje 120 nap. A 2002. évi XLII. törvény 319. §-ának (5) bekezdése értelmében azonban az e törvény hatályba lépését megelőzően kezdett, de a hatályba lépést követően lezárt ellenőrzések esetében az ellenőrzés kezdő napján hatályos szabályokat kell alkalmazni. A keresetben vitatott határozatok meghozatalának alapjául szolgáló ellenőrzés 2002. január 31-én indult, tehát a 2002. évi XLII. törvény hatályba lépését megelőzően. Ezért arra az Art. korábbi szabályai voltak az irányadóak, amelyek az ellenőrzésre nézve határidőket nem tartalmaztak. Az utólagos adómegállapítást megelőző ellenőrzés időtartamát az Art. az ügyintézési határidőbe nem számította be. Határidőket az Art. csak az ellenőrzés alapján hozandó határozatok meghozatalára írt elő, ezeket a szabályokat is az Áe.</a>-től eltérően határozta meg [Art. 75. § (4) bekezdése]. Ezt támasztja alá az Art. 2002. évben hatályos 51. § (1) bekezdése, 62. § (3) bekezdése szerinti rendelkezés is.
A kifejtettekből következően az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes az ellenőrzés tekintetében mulasztást, illetve jogszabálysértést követett el.
Az Art. 67. § (3) bekezdése, illetve az Art. II. 165. § (3) bekezdése értelmében az adóhatóság diszkrecionális jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén a pótlékfizetés kezdő napjaként az adó esedékességének, illetve a költségvetési támogatás igénybevételének napjánál későbbi időpontot állapítson meg. Az adóhatóság nem vitásan köteles vizsgálni és feltárni a kivételes méltánylást érdemlő körülményeket, de nem kötelezhető méltányosság gyakorlására. E körben azonban megalapozott, alátámasztott és kellően indokolt határozatot kell hoznia. [Art. 1. § (6) bekezdése, 67. § (1) bekezdése, 73. § (1) bekezdése]
A perbeli esetben azonban az, amit az elsőfokú bíróság és a felperes kivételes méltánylást érdemlő körülménynek tekintett (alperesi mulasztás, ellenőrzési határidők be nem tartása) nem állapítható meg, így ezeket az alperesnek mérlegelési körébe sem kellett bevonnia, ezeket a bíróság tévesen értékelte a felperes javára. Egyéb jogszabálysértésre pedig a késedelmi pótlék tekintetében a felperes nem hivatkozott.
Az alperes tehát alappal hivatkozott arra, hogy a késedelmi pótlék tekintetében hozott döntése a kereseti kérelemmel támadott körben nem jogszabálysértő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint határozott [Pp. 275. § (4) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.096/2005.)