adozona.hu
AVI 2006.11.118
AVI 2006.11.118
A gazdasági esemény megtörténtének időpontjától eltérő időpontban kiállított készpénzfizetési számla nem hiteles bizonylat (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2000 évben az M. Bt., a L. Kft. és a K. Kft. által kibocsátott számlák alapján bevallásában általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) helyezett levonásba.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott határozatban a 2000. II. és III. negyedévre vonatkozóan 890 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 349 000 Ft adóbírság, 181 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában ...
AVI 2006.11.118 A gazdasági esemény megtörténtének időpontjától eltérő időpontban kiállított készpénzfizetési számla nem hiteles bizonylat (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
A felperes 2000 évben az M. Bt., a L. Kft. és a K. Kft. által kibocsátott számlák alapján bevallásában általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) helyezett levonásba.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott határozatban a 2000. II. és III. negyedévre vonatkozóan 890 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 349 000 Ft adóbírság, 181 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybehagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 16., 17. pontjában, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, vagy hatályon kívül helyezés mellett az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
A megyei bíróság ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az volt a jogi álláspontja, hogy a K. Kft. által kibocsátott számla tekintetében az alperes döntése megalapozott és jogszerű. Ez a bizonylat nem tekinthető az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerinti hiteles számviteli bizonylatnak. Az M. Bt. és az L. Kft. által kibocsátott számlák tekintetében azonban az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Nem vitatta a K. Kft. által kibocsátott számlák tekintetében hozott jogerős ítéleti döntést. Ugyanakkor azzal érvelt, hogy a másik két számlakibocsátó számláival kapcsolatban hozott döntés nem felel meg az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, az Sztv. 84-85. §-ában foglaltaknak.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Iratokat csatolt annak alátámasztására, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. Jogi álláspontja szerint az alperes nemcsak az M. Bt. és az L. Kft., hanem a K. Kft. tekintetében sem egy érdemben lefolytatott ellenőrzés alapján hozott határozatot. Döntése e körben sem felel meg az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasította.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmet, vagy csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem terjesztett elő. A jogerős ítélet hatályban tartására irányuló ellenkérelemben pedig nem vitatható az az érdemi döntés, amely a K. Kft. számlái kapcsán hiteltelenséget és az alperesi döntés megalapozottságát, és a számla jogszerűségét állapítja meg [Pp. 270. § (1) bekezdése, 272. § (2) bekezdése, BH 2002. 490].
A felülvizsgálati eljárásban az alapeljárásban fel nem merült tényre, jogcímre hivatkozni nem lehet. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet meghozataláig előterjesztett iratok, tények, jogcímek felülvizsgálatát végzi el. Csak e körben dönthet a jogerős ítélet jogszerűsége, avagy jogszerűtlensége felől [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, EBH 2002.653.]. Ennél fogva a felperes ellenkérelméhez csatolt okiratokat éppúgy nem vonhatta értékelési körébe, mint a keresetben nem érvényesített Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére alapított felülvizsgálati ellenkérelmi érvelést.
A kifejtettekből következik, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban érdemben csak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az M. Bt. és az L. Kft. számlái kapcsán hozott alperesi döntés, illetve bírósági ítélet jogszerű-e.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének nem tett eleget. Ugyanakkor ezt a jogi álláspontját az M. Bt. által kibocsátott számlákkal kapcsolatosan kizárólag egy e perbelihez hasonló, de nem ugyanazon felek közötti jogvitát eldöntő I. P. 20.171/2004. számú ítéletre hivatkozással kívánta alátámasztani.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján eljárva bizonyítási indítványt nem terjesztett elő az alperesi határozatban tett azon megállapítások megcáfolására, mely szerint a számlakibocsátóként feltüntetett cég tagjai nem ismerték el, hogy a számla szerinti gazdasági eseménynek részesei lettek volna. Nyilatkozatuk szerint ilyen bizonylatot nem is tudtak volna kibocsátani.
A számla tartalmi hitelességének elengedhetetlen feltétele, hogy az abban feltüntetett gazdasági esemény a számlában megjelölt felek között jöjjön létre. [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdés, Sztv. 15. § (1) bekezdése, 84. §] Az alperes tehát a határozatában megjelölt okokra figyelemmel, alappal vonta kétségbe a számlák tartalmi hitelességét, és érdemi döntése a felperes keresetében előadott okból nem minősíthető jogszabálysértőnek.
Az iratokból és a felperes képviselőjének nyilatkozatából megállapíthatóan az L. Kft. által kibocsátott két db számla 15 és kb. 30 eltérő időpontban történő gazdasági eseményt összevontan tartalmaz. A számlákban feltüntetett időpontban már csak a pénzügyi rendezés valósult meg. Az áruk leszállítására és átvételére a számlák szerinti időpontot megelőzően került sor. A felperes az adólevonási jogát nem a szállítólevelekre, hanem a számlákra alapította, a szállítólevelekre az Áfa. tv. 32. § (4) bekezdése, 35. § (1) bekezdése szerinti törvényhelyekből következően nem is alapozhatta az adólevonási jog alkalmazását. Az Áfa. tv. 43. § (4) bekezdése értelmében pedig a számlára, egyszerűsített számlára az Sztv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Sztv. 84-85. §-a értelmében a számlát a gazdasági esemény időpontjában kell kiállítani, annak alakilag és tartalmilag is hitelesnek kell lennie. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az sem, hogy a perrel érintett számlák készpénzfizetési számlák. Az ilyen számlát a gazdasági esemény időpontjában kell kiállítani, amely egyezik az ellenérték megfizetésének napjával. A perbeli esetben a gazdasági eseményre több alkalommal került sor, az egyes szállítások alkalmával valósult meg az Áfa. tv. szerinti termékértékesítés. Ennél fogva a számlák kiállítására is ezen időpontokban kellett volna, hogy sor kerüljön. Önmagában az a tény, hogy a számla szerint gazdasági esemény megtörtént valóban szükséges, de nem elégséges feltétele az adólevonási jog gyakorlásának. A gazdasági esemény megtörténtének időpontjától eltérő időpontban kiállított készpénzfizetési számla ugyanis nem hiteles bizonylat.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az ún. halasztott készpénzfizetés esetén is - akkor, amikor a szállító részéről a teljesítés megtörténik, de a vevő egy későbbi időpontban fizet - ugyancsak számlát kell kibocsátani, amely külön tartalmazza a teljesítés időpontját és a pénzügyi teljesítés határidejét.
A számlákat ugyan nem a felperes bocsátotta ki, de neki, mint áfa-körbe tartozó adózónak, ismernie és tudnia kell, hogy a gazdasági eseményekről, azok megtörténtének időpontjában kell levonási jog alapjául szolgáló hiteles bizonylatot kibocsátani. Ennél fogva a felperes a számla befogadásakor nem járt el kellő körültekintéssel, hiszen nyilvánvalóan hiteltelen bizonylatokat fogadott be, hiszen az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 15. § (1) bekezdés és a 84. §-a értelmében önmagában a számláknak kell minden adatot hitelesen bizonyítania ahhoz, hogy az adólevonási jog gyakorolható legyen. Ezért az elsőfokú jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves, az e körben hozott alperesi döntés megalapozott és jogszerű.
Rögzíti a Legfelsőbb Bíróság e körben azt is, hogy az Áfa. tv. 2000. évben hatályos 13. § 16., 17. pontja szabályozta a számla és az egyszerűsített számla tartalmi kellékeit. Az egyszerűsített számla esetében egy időpontot határoz meg, a számlakibocsátás keltét, mivel ez esetben a termékértékesítés időpontja és a készpénzfizetés időpontja azonos napra esik. Ugyanakkor a 13. § 16. pontjában a számla tartalmi kellékei között szerepel a teljesítés időpontja, a számla kelte és a fizetési határidő is. Amennyiben tehát a három időpont nem esik egybe az Áfa. tv. 13. § 16. pontja szerinti bizonylat kiállítására kötelezett a számlakibocsátó. A számlafelhasználásra a felperes részéről került sor, így annak elfogadásakor kellő körültekintéssel észlelnie kellett a számla hibás, adólevonási jog gyakorlására alkalmatlan voltát. A felperes által - amennyiben adólevonást kíván eszközölni - a szolgáltatásra vonatkozó szerződés megkötésétől a számla befogadásáig kell kellő körültekintéssel az Áfa. törvény és a számviteli jogszabályok rendelkezéseinek szem előtt tartásával eljárnia.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes körűen elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.070/2005.)