adozona.hu
AVI 2006.11.117
AVI 2006.11.117
Magáncélú a használat különösen akkor, ha a személygépkocsit a körülményekből megállapíthatóan a magánszemély akár állandó, akár eseti jelleggel személyes céljaira használja (1995. évi CXVII. tv. 70. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-tól 2003. március 23-áig terjedő időszakra vonatkozóan-kivéve 1999. IV. negyedévi áfa-adónemet - a bevallások utólagos átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 10 349 000 Ft, javára 370 000 Ft, különböző adónemeket érintő adókülönbözetet állapított meg, amelyből 10 349 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, 5 174 000 Ft adóbírság, 3 475 000 Ft késedelmi pótlék megfizeté...
AVI 2006.11.117 Magáncélú a használat különösen akkor, ha a személygépkocsit a körülményekből megállapíthatóan a magánszemély akár állandó, akár eseti jelleggel személyes céljaira használja (1995. évi CXVII. tv. 70. §)
Az adóhatóság a felperesnél 1998-tól 2003. március 23-áig terjedő időszakra vonatkozóan-kivéve 1999. IV. negyedévi áfa-adónemet - a bevallások utólagos átfogó ellenőrzését végezte el. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 10 349 000 Ft, javára 370 000 Ft, különböző adónemeket érintő adókülönbözetet állapított meg, amelyből 10 349 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, 5 174 000 Ft adóbírság, 3 475 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére és mulasztási bírsággal is sújtotta.A fellebbezésre eljáró alperes határozatával az elsőfokú adóhatósági határozatot helyben hagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat 1. és 5. pontjához kapcsolódó megállapításokat és azok jogkövetkezményeit vitatta. Kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte 200 000 Ft perköltség, 621 000 Ft kereseti illeték megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozathozatalára. Azzal érvelt, hogy az ítélet és az alperesi határozat nem felel meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art. I.) 66/N. § (1) bekezdésében, és a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art. II.) 115. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltaknak. Hivatkozott a nyomozást megszüntető határozatra és arra, hogy hátrányos megkülönböztetés érte, mivel adólevonási jogát nem érvényesíthette 1999. IV. negyedévre vonatkozó utólagos vizsgálat hiányában. A cégautó adófizetési kötelezettsége tekintetében az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 70. § (13) bekezdésében és az Art. I. 62. § (6) bekezdésében foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem kellően tisztázta, a javára szolgáló tényeket nem tárta fel, illetve nem bizonyított körülményeket is a terhére értékelt. Ezért az elsőfokú bíróságnak új közigazgatási eljárást kellett volna elrendelnie. Vitatta a perköltség és a kereseti illeték összegszerűségét is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta, a perköltségre és kereseti illetékre vonatkozó részében hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem részben, a perköltség és kereseti illeték tekintetében alapos a következők miatt:
A perköltség és a kereseti illeték összege a pertárgy értékének függvénye. A pertárgy értéke pedig a keresettel érvényesített követelés, vagy más jog értéke, ezt a bíróságnak a Pp. 24-25. §-ainak megfelelően kell meghatároznia (Pp. 26. §). A perbeli esetben ez - mivel a felperes nem az alperesi határozat egészét, hanem annak csak egy részét, az 1. és 5. ponttal kapcsolatos döntést és ezek jogkövetkezményeit (az 1999. IV. negyedévvel kapcsolatos 1 348 000 Ft áfát, az 1 064 000 Ft cégautó adót, illetve ennek 266 000 + 8000 Ft összegű járulékait) vitatta, melynek együttes összege 2 686 000 Ft. Az 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 42. § (1) bekezdésének a) pontja és 43. § (3) bekezdése értelmében ezért a felperes által pervesztesség esetén fizetendő kereseti illeték összege 161 200 Ft. A perköltség pedig ehhez igazodóan a Pp. 75. §-ában, 78. § (1) bekezdésében, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése a) pontja, (6) bekezdése alapján meghatározva 80 000 Ft.
Az Szja. tv. 70. § (1) bekezdése értelmében természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem, ami a (3) bekezdés értelmében cégautó adófizetési kötelezettséget keletkeztet. A cégautó adót havonta kell megfizetni, de minden megkezdett hónap az adókötelezettség szempontjából már egész hónapnak számít. Nem kell megfizetni a cégautó adót azon személygépkocsi után, amelyet a kifizető egyértelműen kizár a használatból és a körülmények alapján is megállapítható, hogy használat nem történik. Nem kell továbbá a cégautó adót megfizetni olyan magáncélú használat esetén sem, amikor a magánszemély a kifizetőnek térítést fizet.
Magáncélú a használat különösen akkor, ha a személygépkocsit a körülményekből (szabályzat, szerződés, útnyilvántartás stb.) megállapíthatóan a magánszemély akár állandó, akár eseti jelleggel a személygépkocsi egyéb használatától függetlenül személyes céljaira használja [Szja. tv. 70. § (3), (7), (11), (12), (13) bekezdése].
A felperes olyan bizonyítékot nem tárt fel, amely arra vonatkozott volna, hogy a kifizető valamely személygépkocsit a használatból kizárt volna, illetőleg, hogy a magánszemély a kifizető részére térítést fizetett volna. A felperes vezetett ugyan útnyilvántartásokat, menetleveleket, ezek azonban gépjárművenként eltérő módon, de alapvető hiányosságokat, ellentmondásos adatokat mutattak. (Pl.: teljesítmény igazolására nem került sor, üzleti partner neve nem szerepelt, km-óra állása nem folyamatos, a menetlevél a gépkocsi rendszámát, típusát, a gépjárművet vezető személy nevét, az utazás célját, a bizonylat kiállításának pontos időpontját nem tartalmazza, az üzembe helyezés időpontja és a menetleveleken vezetett dátumok nincsenek szinkronban).
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy már az akár eseti jelleggel történő magáncélú használat is megalapozza a cégautó adófizetési kötelezettséget. Az elsőfokú bíróság ezért a rendelkezésére álló adatok alapján a bizonyítási teher tekintetében jogszerű álláspontra helyezkedett. Az alperes határozatában és az ítéletében megállapított tényállás nem jogszabálysértő, mivel iratellenes, okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes megállapításokat, ténybeli következtetéseket nem rögzít. Az Art. I. 62. § (6) bekezdésére hivatkozás - mivel minden adat értékelésre került, a felperes javára szóló bizonyítékra nem hivatkozott és a döntések a mérlegelés indokolását is tartalmazzák - téves.
A perbeli jogvita adójogi jogviszonyból ered, ezért elbírálására is az adójogi jogszabályi rendelkezések és nem a büntető anyagi, illetve büntetőeljárási szabályok az irányadóak.
A büntető-, és adójogi felelősség, az anyagi és eljárási rendelkezések személyi és tárgyi köre, tartalma nem azonos. (Pl.: a büntetőeljárás terheltje nem feltétlenül azonos az adózóval, a bűnösség tekintetében hozott döntéssel szemben az adóhatóság az adózó jogait és kötelezettségeit állapítja meg, mások az alkalmazható jogkövetkezmények....). A büntetőügyben hozott határozat az adóügyben eljáró hatóságot és bíróságot nem köti. A büntetőeljárás megszüntetése nem eredményezi az adóigazgatási eljárás megszüntetését (Pp. 4. §). Ebből következően a felperes által előadott büntetőeljárással kapcsolatos adatok nem tekinthetők olyan új ténynek és körülménynek, amelyek ismételt ellenőrzés lefolytatására alapot szolgáltathatnának egy ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében [Art. I. 66/N. § (1) bekezdés, 87. § (2) bekezdés].
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a per főtárgya tekintetében a jogerős ítélet jogszerű döntést tartalmaz.
Ezért az előzőekben részletezettekre figyelemmel jogerős ítéletet e körben hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.110/2005.)