adozona.hu
AVI 2006.11.116
AVI 2006.11.116
Amennyiben az Art.-ben írt alapelvhez képest az Szja. tv. speciális rendelkezést tartalmaz, úgy ez utóbbit kell alkalmazni (1995. évi XCVII. tv. 1. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az e.-i általános iskolában (továbbiakban: iskola) dolgozott tanítónőként. 2002. november 15-én kérte a munkáltató engedélyét ahhoz, hogy 13. havi illetményét távoktatás céljára fordíthassa. Az iskola részére a 13. havi juttatás munkáltatót terhelő járulékokkal növelt összegében (140 000 Ft-ért) az N. Kft.-től (továbbiakban: kft.) oktatási csomagot vásárolt, amit költségei között elszámolt. A kft. és az R. Alapítvány (továbbiakban: alapítvány) alvállalkozói megállapodást kötött. Eb...
AVI 2006.11.116 Amennyiben az Art.-ben írt alapelvhez képest az Szja. tv. speciális rendelkezést tartalmaz, úgy ez utóbbit kell alkalmazni (1995. évi XCVII. tv. 1. §)
A felperes az e.-i általános iskolában (továbbiakban: iskola) dolgozott tanítónőként. 2002. november 15-én kérte a munkáltató engedélyét ahhoz, hogy 13. havi illetményét távoktatás céljára fordíthassa. Az iskola részére a 13. havi juttatás munkáltatót terhelő járulékokkal növelt összegében (140 000 Ft-ért) az N. Kft.-től (továbbiakban: kft.) oktatási csomagot vásárolt, amit költségei között elszámolt. A kft. és az R. Alapítvány (továbbiakban: alapítvány) alvállalkozói megállapodást kötött. Ebben az alapítvány vállalta, hogy a kft. által értékesített oktatási csomagokkal kapcsolatban előadásokat szervez, konzultációkat tart. A felperes - távoktatásban való részvétel címén - alapítványi támogatást igényelt 140 000 Ft erejéig. Az alapítvány a kért támogatás 75%-át, 98 000 Ft-ot fizetett ki a felperesnek. Egyben igazolást adott részére, amelyben az összeget az 1995. évi XCVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. sz. melléklet 3.2., 3.2.2. pontjára hivatkozással adómentes juttatásként tüntette fel.A felperes az összeget a személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) bevallásában nem szerepeltette. Könyvet vett át oktatási csomag részeként, konzultációkon nem vett részt, a vizsgát a kft. által megküldött teszt kitöltésével tette le.
Az adóhatóság a felperesnél szja. adónemben ellenőrzést végzett 2002. évre vonatkozóan. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 70 489 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet megfizetésére. Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az Szja. tv. 1. § (4) bekezdésében, 10. § (1) bekezdésében, 29. § (1) bekezdésében, 31. § (1) bekezdésében, 33. § (1) és (2) bekezdésében, az 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 141. §-ában, 164. § (1) bekezdésében, az 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kt.) 2. § (3) bekezdésében, 68. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. A bevalláshoz képest a felperes terhére 140 000 Ft munkaviszonyból, nem önálló tevékenységből származó jövedelmet állapított meg. Az volt a jogi álláspontja, hogy az érintett felek az ún. távoktatási rendszert, az oktatási modulok megvételét, a konstrukciót ténylegesen és kizárólag a közterhek elkerülése, adóelőny realizálása céljából alkalmazták.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta azok jogalapját és az összegszerűséget is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes az Art. 1. § (7) bekezdésében, 2. § (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel jogszerűen állapította meg a felperes terhére az szja. adókülönbözetet. A határozatok a jogalap és az összegszerűség tekintetében sem sértenek jogszabályt. A konstrukció lényege az volt, hogy az abban résztvevő felek a közteherviselés alól kibújva, adó megkerülésének módszerével jussanak kedvezőbb helyzetbe. Az alapítványi kifizetés látszólagos volt, ténylegesen a felperest megillető 13. havi illetmény kifizetésére került sor.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát, "a bizonyítékok ismételt egybevetésével és mérlegelésével", vagy az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, a bíróság eljárása nem felel meg a Pp. 164. § (1) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak, és a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések téves jogértelmezésén alapul.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét és az alperes határozatát az összegszerűség tekintetében hatályon kívül helyezte, és e körben az alperest új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adókból kedvezményt a kivételes célok érdekében - az Szja. tv. alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, magánszemély adójának csökkentését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll. Ha a felek a színlelt jogügyletekkel kívánják érvényesíteni, növelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. A magánszemély, vagy annak adózásában közreműködő, azt befolyásoló más személy egyaránt köteles a vonatkozó rendelkezések alkalmazása során az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló tényezők esetében érvényesíteni az Szja. tv.-ben foglalt alapelveket [Szja. tv. 1. § (3)-(4)-(5) bekezdése]. Az Art. 2. § (1) bekezdése szerinti alapelv általános szabályt rögzít, ehhez képest az Szja. tv. speciális rendelkezésként tartalmazza az erre az adónemre vonatkozó alapelveket, ezért a perbeli jogvita elbírálása kapcsán ez utóbbiakat kell alkalmazni [Szja. tv. 1. § (2)-(5) bekezdése].
Az ismertetett kógens jogszabályi rendelkezésekből, valamint az Art. 1. § (7) bekezdése szerinti szabályból következően az adóhatóság és a bíróság köteles és jogosult arra, hogy vizsgálja a láncolatban bonyolódó cselekményeket egyedileg és összességükben, és arra is, hogy levonja ezek adójogi konzekvenciáit, amelyek kizárólag az adójogi jogviszonyra nézve irányadóak (724/B/ 1992. AB határozat).
A felperes bizonyítási teherrel kapcsolatos érvelésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság tehát kiemeli, hogy a bizonyítási kötelezettség, adóelőny, adókedvezmény alkalmazása kapcsán nem az adóhatóságot, hanem az azt igénybe vevő adózót terheli [Szja. tv. 1. § (4) bekezdése]. A felperes pedig a perben az adókedvezmény jogszerű érvényesítésének igazolására bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Rögzíti egyben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A jogerős ítéletben megállapított tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, téves megállapításokat, következtetéseket rögzít [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése, BH 1994. 622., BH 2002. 29...). Nem állapítható meg továbbá jogszabálysértés akkor sem, ha a fél álláspontja valamely bizonyíték tekintetében nem azonos a bíróságéval, mert ez nem iratellenességre utal, hanem felülmérlegelésre irányul, amire a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor.
A felperes a perben vitatott összeget az alapítványi igazolásra és az Szja. tv. 1. sz. melléklet 3. pont 3.2.2. pontjára, közcélú juttatásra alapítottan szerepeltette a bevallásában. Eszerint adómentes bevétel a vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól magánszemély által kapott összeg, feltéve, hogy az alapítvány a részére történő befizetésről (nem pénzbeli juttatásról) adó-, vagy adóalap-csökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem ad ki. Ebből következően nem az alapítvány igazolása, hanem a törvényhely szerinti együttes feltétel megléte teremti meg az adómentességet. Abban az esetben, ha az alapítvány vállalkozási tevékenységet folytat, az általa magánszemélynek juttatott összeg a magánszemély erre vonatkozó tudomásától, jó-, avagy rosszhiszemű magatartásától függetlenül nem tekinthető adómentes bevételnek. Ezeknek a körülményeknek az adókötelezettség szempontjából nincs jelentősége, legfeljebb a bírság és késedelmi pótlék előírásánál vehetők figyelembe, és erre a perbeli esetben sor is került.
A felperes azon alperesi megállapítással szemben, mely szerint az alapítványnak bevétele csak és kizárólag vállalkozási tevékenységből volt, ellenbizonyítással nem élt. Nem élt ellenbizonyítással az alperesi határozatban rögzített kft., alapítvány, munkáltató és munkavállaló közti kapcsolatra, ügyletekre és azok tartalmára sem. A kereseti és felülvizsgálati kérelme tartalmát tekintve a határozatok szerinti jogi álláspontokat vitató olyan érvelés, amely nemcsak az előzőekben részletezett miatt, hanem azért sem helytálló, mert az ügyletek adójogi minősítése jogszerű.
Az irányadó tényállás szerint ugyanis az alapítvány által felperesnek - közterhek nélkül - juttatott összeg forrása a munkáltató által munkaviszonyra, közalkalmazotti státusra figyelemmel a kft.-nek, majd a kft. által alapítványnak kifizetett összeg volt, melynek csupán elnevezése az oktatási szolgáltatás. Tényleges tartalma azonban a 13. havi illetmény kifizetése. Ez következik a felperes munkáltatónak címzett kérelméből, a kft. felé befizetett és az alapítványtól kért összegből, abból, hogy az átutalások, kifizetések a 13. havi illetményhez igazodtak, hogy csak a kft. által megnevezett távoktatásban résztvevő személyek részesülhettek alapítványi támogatásban, és, hogy az alapítványnak nem volt támogatás jellegű bevétele. A munkáltató gyakorlatilag az összes magánszemélynek ily módon fizette ki a 13. havi illetményt. A magánszemélyek a konzultáció, előadás igénybevételével nem éltek. Az alapítványi igazolás szerinti közcélú juttatás csupán látszólagos volt. Ezt igazolja az is, hogy a munkabérrel egyezően a közalkalmazotti jogviszony elengedhetetlen eleme a munkavégzés ellenértékének, a 13. havi illetménynek a megfizetése, továbbá az is, hogy a munkavállaló a munkabérre, illetményre vonatkozó igényéről előre nem mondhat le. [Kt. 2. § (3) bekezdése, 68. § (1) bekezdése, Mt. 141. §, 164. § (1) bekezdése, EBH 2000.251.)
Ennélfogva az alperes és az elsőfokú bíróság is az Art. 1-7. §-a, továbbá az Szja. tv. 1. § (4) bekezdése értelmében a kifizetés minősítésénél jogszerűen hagyta figyelmen kívül a színlelt jogügyleteket. Ezért téves a felperesnek az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés p) pontjára alapított érvelése is. Helyesen állapították meg a határozatok azt, hogy az alapítvány által kifizetett összeg nem adómentes bevétel, hanem munkáltatótól munkaviszonyra tekintettel kapott olyan összeg, melynek kapcsán a munkáltató és a munkavállaló is mentesült a közterhektől, és hogy a felek által alkalmazott ügyletek kizárólagos célja nem a jogszabály által preferált cél, hanem az adóelőny megszerzése, a közterhek megfizetése alóli mentesülés volt [Szja. tv. 4. § (1) bekezdése, 24. § (1) bekezdése].
E perben a bíróságoknak nem a munkáltató, hanem a munkavállaló adókötelezettségének teljesítését kellett vizsgálnia, mely nem azonos terjedelmű, és a számítására vonatkozó szabályok sem azonosak (Pl. a munkavállalónak nincs munkaadói járulékfizetési kötelezettsége). Az adójogi konzekvenciák levonásánál nem mellőzhető a jogsértő magatartás folytán előállt helyzetnek, így keletkezett jövedelemnek, bevételnek és a jogkövető magatartás során tanúsítandó helyzetnek, és így megszerezhető és bevallás alapját képező jövedelemnek az egybevetése. Az alperesi határozatból azonban ez és az sem állapítható meg, hogy van-e, és ha igen milyen mértékű, negatív vagy pozitív előjelű eltérés a jogszerű bevétel és a színlelt ügyletekkel alkalmazott konstrukció révén felperes által ténylegesen megszerzett bevétel, illetve jövedelem között. Ezen oknál fogva a Legfelsőbb Bíróság a felperes kereseti és felülvizsgálati kérelmét az összegszerűség tekintetében - a tisztázatlanság folytán - alaposnak találta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest az összegszerűség tekintetében új eljárás lefolytatására kötelezte, az ezt meghaladó körben, azaz a jogalap tekintetében, a felperes keresetét elutasította [Pp. 274. § (4) bekezdése].
Az alperesnek eljárását a Legfelsőbb Bíróság ítéletében foglaltak szerint kell lefolytatnia, és az összegszerűség tekintetében olyan indokolt döntést kell hoznia, amely azt is részletezi, hogy az e körben kifejtett felperesi érvelést mely okoknál fogva nem fogadja el. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.089/2005.)