adozona.hu
AVI 2006.10.111
AVI 2006.10.111
Jogsértő az adóhatóság eljárása, ha a határozat nem egyediesített, hiteles dokumentumokkal nem alátámasztott [1990. évi XCI. tv. 51. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996-1998-ig a P. Rt-nél (továbbiakban: munkáltató) állt alkalmazásban, mint laborvezető. Ezekre az évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) bevallásait munkáltatója készítette el, abban 1996. évre 1 120 969 Ft, 1997. évre 644 753 Ft, 1998. évre 922 050 Ft munkaviszonyból származó jövedelmet szerepeltetett.
Az adóhatóság a felperesnél 1996-1998 évekre vonatkozóan szja. adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 9...
AVI 2006.10.111 Jogsértő az adóhatóság eljárása, ha a határozat nem egyediesített, hiteles dokumentumokkal nem alátámasztott [1990. évi XCI. tv. 51. § (7) bek.]
A felperes 1996-1998-ig a P. Rt-nél (továbbiakban: munkáltató) állt alkalmazásban, mint laborvezető. Ezekre az évekre személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja.) bevallásait munkáltatója készítette el, abban 1996. évre 1 120 969 Ft, 1997. évre 644 753 Ft, 1998. évre 922 050 Ft munkaviszonyból származó jövedelmet szerepeltetett.Az adóhatóság a felperesnél 1996-1998 évekre vonatkozóan szja. adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 959 658 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte 542 908 Ft szja. adóhiány, 271 454 Ft adóbírság, 597 347 Ft késedelmi pótlék, 20 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. § (4) bekezdésében, 3. § 21. és 22. pontjában, 24. § (2) bekezdésében, 67. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes árfolyamnyereség címén 1996. évben 400 000 Ft, 1997. évben 830 000 Ft, 1998. évben 1 043 750 Ft jövedelemhez jutott, amelyből a kifizető B. Rt. (továbbiakban: Rt.) forrásadót vont le. Ez a jövedelem azonban valójában munkáltatótól származó, bérjellegű jövedelem. Ezért a bevallás szerinti jövedelmeket megnövelte. Az árfolyamnyereség címén kifizetett összegből levont adót kifizetők által levont adóelőleg címén vette figyelembe, és a felperes szja. fizetési kötelezettségét a bevalláshoz képest módosította, terhére az adókülönbözetet és jogkövetkezményeit előírta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozatok hatályon kívül helyezését vagy hatályon kívül helyezés mellett az adóhatóság új eljárásra kötelezését, illetve a bírság és késedelmi pótlék eltörlését kérte. Az ügy érdemi eldöntésére is kiható eljárási és anyagi jogszabálysértésekre, az 1996. év tekintetében elévülésre is hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak. Az alperes határozatát akként változtatta meg, hogy 1996. évre vonatkozó adóhatósági megállapításokat teljes körűen hatályon kívül helyezte. Az 1997. és 1998. évekkel kapcsolatos adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó döntéseket is hatályon kívül helyezte, és az adóhatóságot az adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az 1996-os év tekintetében az adóhatóság adó-megállapítási joga elévült. Az alperes eleget tett az Art. 51. § (7) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének, eljárása megfelelt az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 66. §-ában foglaltaknak, határozata megalapozott. Az Art. 1. § (7) bekezdésének megfelelően helyesen minősítette a felperes által megkötött szerződéseket, ügyleteket, illetve az ebből származó jövedelmet, és jogszerűen állapított meg adókülönbözetet a felperes terhére. Az adóbírság és a késedelmi pótlék kapcsán azonban nem az Art. 73. § (1) bekezdése és 67. § (3) bekezdése szerint járt el. Az új eljárásra előírta annak figyelembevételét, hogy a szándékos adóeltitkolásra utaló adatok nem állapíthatóak meg, a felperes a tőle elvárható magatartást tanúsította, és nem kizárólag a felperes magatartására vezethető vissza a bevételek árfolyam nyereségkénti szerepeltetése.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes eljárása megfelelt az Art. 51. § (7) bekezdésében, és az Áe. 66. §-ában foglaltaknak. A munkáltató és az Rt. tevékenységét érintő általános megállapítások - rá vonatkozó konkrét bizonyíték és egyediesítés hiányában - nem adnak alapot adókülönbözet megállapítására. A bíróság eljárása és határozata nem felel meg a Pp. 3. § (6) bekezdésében, a Pp. 8. §-ában, 163. § (1) bekezdésében, 164. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Hivatkozott iratbetekintése jogának sérelmére is. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 15. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét és az alperes határozatát az 1997-1998. évi adófizetési kötelezettséget érintő részében hatályon kívül helyezte, és az alperest e körben új eljárásra kötelezte.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felülvizsgálati eljárásnak már nem volt tárgya az 1996-os adóévet érintő, felperesi keresetnek helyt adó, felek által felülvizsgálati kérelemmel nem támadott elsőfokú ítéleti rendelkezés.
Ugyanakkor az 1997-1998 évekre vonatkozó adókülönbözet jogalapját vitató felperesi felülvizsgálati kérelem kapcsán rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott határozat - mivel jogalapot megállapító jogerős határozat hiányában jogkövetkezmény sem alkalmazható - szükségképpen érinti az elsőfokú ítélet adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseit.
Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság az iratokból megállapíthatóan a felperesnek, illetve képviselőjének irat-betekintési valamint azon jogosultságát, hogy a dokumentumokról másolatot készítsen, nem akadályozta. Az a körülmény, hogy a másolat kérése kapcsán illetéket kell leróni az 1990. évi XCIII. törvény 67. §-a szerinti rendelkezésen alapul. (Az iratokról és azok mellékleteiről egyébként illetékmentesen feljegyzés is készíthető.) Ezért e körben - a felperes érvelésével ellentétben - jogszabálysértést nem állapítható meg.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a munkáltatónál, illetve Rt.-nél lefolytatott ellenőrzés adatai, egy ennek alapján hozott jogerős határozat megállapításai bizonyítékként e perben is felhasználhatóak. Ugyanakkor rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az egyedi ügyben hozott határozatnak az adózót és az adókötelezettségét érintő döntéseknek konkrét, hiteles adatokon és bizonyítékokon kell alapulnia.
A felperes alappal kifogásolta, hogy az adóhatóság eljárása nem felelt meg az Art. 51. § (7) bekezdésében foglaltaknak, határozata nem egyediesített, rá nézve hiteles dokumentumokkal nem alátámasztott. Az alperes a közigazgatási és peres eljárásban nem bizonyította a megállapításait. Az iratok között lévő, alperes által hivatkozott szerződések ugyanis biankószerződések, ezeken a letevő, vevő, eladó adatai aláírásai nem lelhetőek fel. A kifizetésekről szóló kimutatások dátum és aláírás nélküliek. Az alperes által hivatkozott okiratok nem hitelesített fénymásolatok, az 1998-as "Igazolás"-on a kifizető és átvevő aláírása, illetve pecsét nem szerepel. A felperes esetében a határozatok szerinti ügyletekkel összefüggésbe hozható munkabércsökkenés dokumentumokkal nincs alátámasztva. Azok a felperes személyét érintő adatok, amelyek a bevallásból megismerhető konkrét tényeket tartalmazzák, illetőleg a P. Bt.-től származó jövedelemre vonatkoznak jellegüknél fogva nem alkalmasak annak igazolására, hogy a felperes a határozatok szerinti szerződéses láncolatban személy szerint is részt vett volna. A határozatok szerinti összeg a felperes részére árfolyamnyereség címén - valójában azonban munkáltatótól származó bérjellegű jövedelemként - került volna kifizetésre. Ennél fogva az alperes határozata az 1997-1998 évet érintő adófizetési kötelezettséget illetően megalapozatlansága folytán jogszabálysértő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint döntött [Pp. 273. § (4) bekezdése].
Az új eljárás során az alperesnek a felperes bevalláshoz képest eltérő adókötelezettségét a Legfelsőbb Bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont figyelembevételével kell megállapítania. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.139/2005.)