adozona.hu
AVI 2006.10.109
AVI 2006.10.109
Az adóhatóságnak kötelessége is a költségvetési támogatás igénybevétele jogosságának ellenőrzése (1990. évi XCI. tv. 4., 51. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél - 2002 márciustól decemberig terjedő hónapokra vonatkozóan - fogyasztó árkiegészítés adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 19 271 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan igénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 2 890 000 Ft adóbírság, 679 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Dönt...
AVI 2006.10.109 Az adóhatóságnak kötelessége is a költségvetési támogatás igénybevétele jogosságának ellenőrzése (1990. évi XCI. tv. 4., 51. §)
Az adóhatóság a felperesnél - 2002 márciustól decemberig terjedő hónapokra vonatkozóan - fogyasztó árkiegészítés adónemben ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 19 271 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan igénylésnek minősített. Kötelezte a felperest 2 890 000 Ft adóbírság, 679 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi LXXXVII. törvény (továbbiakban: Ámt.) 7. § (1) és (2) bekezdésében, az 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Fgy. tv.) 14. §-ában, az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 4. § (1) bekezdésében pontjában, 51. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a soproni önkormányzati rendeletben megállapított díjtételhez, hatósági árhoz a pénzügyminiszter nem adta egyetértését. Az általa nem támogatott ár alapján benyújtott fogyasztói árkiegészítés iránti kérelem nem jogszerű. Ezért az adóhatóság a felperest megillető árkiegészítés alapját a pénzügyminiszter által utoljára jóváhagyott tarifa és a tárgyidőszaki értékesítési volumen szorzataként munkálta ki.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta azok jogalapját. Az 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Jat.) 1. § (1) bekezdés f) pontjában, 11. § (2) bekezdésében, az Ámt. melléklet B. pontjában, az Fgy. tv. 1. § (6) bekezdésében, 12. § (1) és (2) bekezdésében, 14. §-ában foglaltakra alapítottan azzal érvelt, hogy az önkormányzati rendeletben megállapított hatósági ár alkalmazása törvényi kötelezettsége volt, ezért jogszerűen járt el.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes -a határozatában megjelölt törvényhelyekre figyelemmel - jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a pénzügyminiszter által nem támogatott ár nem lehet a fogyasztói árkiegészítés alapja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítéletnek és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, az alperes kötelezését olyan új határozat hozatalára, amely a perben vitatott összegű fogyasztói árkiegészítés felperes részére történő kiutalásáról rendelkezik. Megismételte és fenntartotta a keresetben kifejtett jogi álláspontját. Téves jogértelmezésére, illetve arra hivatkozott, hogy az önkormányzat mulasztásának vagy jogszabálysértésének következményei a rá nem háríthatóak át.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 7. számú ítéletének és az alperes 2004. május 18. napján kelt határozatának adóbírságra vonatkozó rendelkezését - az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme részben, az alábbiak szerint alapos:
Fogyasztói árkiegészítést lehet igénybe venni az Fgy. tv. III. fejezetében meghatározott feltételek szerint a 2. sz. mellékletben nevesített szolgáltatás nyújtása esetén. [Fgy. tv. 1. § (6) bekezdése] A felperes által végzett személyszállítás nem vitásan e körbe tartozik. (Fgy. tv. 2. sz. melléklet)
Az árkiegészítés alapja a kedvezményes személyszállítási szolgáltatás általános forgalmi adóval növelt díjbevétele - ide nem értve a 12. § (3) bekezdése szerinti árkiegészítésre nem jogosító díjbevételt. (Fgy. tv. 14. §) A díj (az ár) megállapítására vonatkozó szabályokat törvény, az Ámt. szabályozza.
A fogyasztói árkiegészítést az állami költségvetés finanszírozza. Az Ámt. 7. § (1) és (2) bekezdése erre figyelemmel a pénzügyminiszternek vétójogot biztosít a díjtétel, azaz a hatósági ár megállapítása tekintetében. Kimondja ugyanis, hogy a törvény mellékletében felsorolt termékekre és szolgáltatásokra legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (hatósági árat) miniszter, illetve a helyi önkormányzat állapít meg. A termék hatósági árát azonban a pénzügyminiszterrel egyetértésben kell megállapítani, ha az árat a miniszter állapítja meg, vagy az árat az állami költségvetés támogatja. A pénzügyminiszter vétójoga teremti meg ugyanis a lehetőségét annak, hogy a fogyasztói árkiegészítés tervezhető, törvényben előírtak szerint finanszírozható legyen.
Az előzőekben ismertetett törvényi rendelkezésekből következően a felperes által fogyasztói árkiegészítés igénylésénél figyelembe vett soproni önkormányzati rendelet szerinti - ármegállapításra vonatkozó szabályok megszegésével kialakított, pénzügyminiszteri vétó ellenében bevezetett ár - nem szolgálhat a fogyasztói árkiegészítés, azaz a költségvetési támogatás alapjául.
A Legfelsőbb Bíróság tehát osztja az alperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a körben, hogy az adókülönbözet és a késedelmi pótlék tekintetében az adóhatósági határozatok jogszerű döntést tartalmaznak. Megjegyzi egyben, hogy az adóhatóságnak joga és kötelessége a költségvetési támogatás igénybevétele jogosságának ellenőrzése. [Art. 4. § (1) bekezdése, 51. § (1) bekezdése] Az alperes a hatáskörét nem lépte túl, mivel döntését kizárólag a fogyasztói árkiegészítés jogalapja és mértéke tekintetében hozta meg.
Az alperes az adóbírság tekintetében (mivel a felperes az önkormányzati rendelet alapján járt el, és igénylésének benyújtásakor nem volt tudomása a miniszteri vétóról) alkalmazta az Art. 73. § (1) bekezdését, és az adóbírság összegét az adóhiány 15. §-ában határozta meg. Kiszabását csak azért nem mellőzte, mert a felperes az e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű más ügyben hozott, keresetét elutasító ítélet ellenére sem élt az önrevízió lehetőségével.
Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az alperes által hivatkozott jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet elutasító határozat az e perben is felmerült jogkérdés érdemében nem foglalt állást. A fogyasztói árkiegészítéssel kapcsolatos jogvitát eldöntő elvi jelentőségű ügyben hozott legfelsőbb bírósági határozat pedig olyan időpontban került meghozatalra és közzétételre, amikor a felperesnek már nem volt lehetősége önellenőrzésre. (EBH 2004/2/1186.) Tehát mindazok a körülmények, amelyekre a felperes kereseti és felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a határozatok jogalapját ugyan vitássá nem tehetik, de alapot adnak az adóbírság mellőzésére.
Ezért a hegfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének és az alperes határozatának adóbírságra vonatkozó rendelkezését az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 339. § (1) bekezdése, 275. § (4) bekezdése].
Utal egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes összegszerűség tekintetében kereseti kérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati eljárásban nincs Lehetőség a jogerős ítélettel el nem bírált jogcím, igény érvényesítésére, a Legfelsőbb Bíróság csak a felülvizsgálati kérelemben és csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között hozhatja meg döntését [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése]. Ennél fogva érdemben nem foglalkozhatott az alperes felülvizsgálati ellenkérelmére adott felperesi észrevételben előterjesztett összegszerűség jogszerűségét vitató érveléssel. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.010/2005.)