adozona.hu
AVI 2006.10.107
AVI 2006.10.107
Nem hiteles az a számla, amely kapcsán az állapítható meg, hogy a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között, nem a számla szerinti módon ment végbe (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2000. évi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette a K. István, Sz. Ferenc és a C. Kft. (továbbiakban: kft.) által kibocsátott számlák adótartalmát. A kft. két számláján gazdasági eseményként 4 db csatlakozószekrény előszerelés anyaggal, 50 db világítótest átszerelése anyaggal, 20 db fénysugárzó lámpatest meghatározás szerepel 6 690 000 Ft + 1 672 500 Ft áfa-értékben, illetve 3 db motorcsatlakozó szekrény és indítóállvány gyártása, e...
AVI 2006.10.107 Nem hiteles az a számla, amely kapcsán az állapítható meg, hogy a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között, nem a számla szerinti módon ment végbe (1992. évi LXXIV. tv. 35. §)
A felperes a 2000. évi általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) bevallásában levonható adóként szerepeltette a K. István, Sz. Ferenc és a C. Kft. (továbbiakban: kft.) által kibocsátott számlák adótartalmát. A kft. két számláján gazdasági eseményként 4 db csatlakozószekrény előszerelés anyaggal, 50 db világítótest átszerelése anyaggal, 20 db fénysugárzó lámpatest meghatározás szerepel 6 690 000 Ft + 1 672 500 Ft áfa-értékben, illetve 3 db motorcsatlakozó szekrény és indítóállvány gyártása, előszerelése, 3 db leágazási fiók átalakítása, 5 db robbanásbiztos lámpatest előszerelése, 1 db robbanásbiztos fényvető előszerelése 2 440 000 Ft + 610 000 Ft áfa-összegben.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest 2 434 000 Ft adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözet, 1 217 000 Ft adóbírság, 1 051 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdésében, 44. § (5) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, 84. § (2) bekezdésében, a Ptk. 391. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy K. István és Sz. Ferenc a bizonylatok kiállításakor nem volt adóalany. Az általuk kiállított bizonylatok befogadásakor a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. Hiteltelen dokumentumok alapján adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta. A kft. által kibocsátott számlák sem hiteles számviteli bizonylatok, mivel a gazdasági esemény nem a számla szerinti módon valósult meg. Nem állapítható meg, hogy a számla szerinti anyagokat ki szerezte be, a munkákat hol és ki végezte el.
A felperes keresetében K. István és a kft. számláit érintően hozott döntést vitatta. E körben kérte az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését. Azzal érvelt, hogy a számlák hitelesek. Az alperes a tényállást nem tisztázta, a kft. számlái tekintetében - irreleváns tények alapján - téves ténybeli és jogkövetkeztetést vont le.
A megyei bíróság a felperes keresetét részben, a kft. által kiállított számlákkal kapcsolatos kérelem tekintetében alaposnak találta. Ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtatta meg, hogy 2 273 000 Ft áfa-kötelezettséget, 1 136 500 Ft adóbírságot, továbbá ezek késedelmi pótlék vonzatát "törölte". Az volt a jogi álláspontja, hogy a K. István által kiállított számlákkal kapcsolatos adóhatósági határozatok megalapozottak, és jogszerű döntést tartalmaznak. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás során a kft. által kibocsátott számlák hitelességét "a felperes által csatolt iratok alapján egyértelműen meg tudta állapítani", az adóhatósági határozatokban rögzítettek nem bizonyítják kétséget kizáró módon a számlák hiteltelenségét.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a keresetnek helyt adó döntés hatályon kívül helyezését, és e körben is a kereset elutasítását. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, az érdemi döntés nem felel meg az Sztv. 84. § (2) bekezdésében, az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította.
Az Sztv. 83. § (2) bekezdése, 84. § (2) bekezdése értelmében a számviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági eseményre vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek. A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lennie. Az Sztv. 15. § (3) bekezdése kimondja, hogy a könyvvitelben rögzített, beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük.
Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum hírtokában gyakorolható.
Nem hiteles tehát az a számla, amely kapcsán az állapítható meg, hogy a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között, nem a számla szerinti módon ment végbe.
Az adóhatóságot eljárása során tényállás tisztázási, az adózót pedig az együttműködési kötelezettség terheli [1990. évi XCI. törvény 62. § (4) bekezdése, 1. § (5) bekezdése]. Az adóhatóság a közigazgatási eljárás során széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le. Nyilatkoztatta az adózónak, vállalkozójának, alvállalkozónak ügyvezetőit, képviselőit, a megrendelőt, megvizsgálta a szerződéseket, a számlákat, megtekintette a helyszínt, megkereste a számla szerinti lámpatestek kizárólagos forgalmazóját, felhívta az adózót és az ügylet kapcsán érintetteket bizonylatok, dokumentumok csatolására. Minden rendelkezésére állá adatot értékelve és döntésének indokát adva rögzítette, hogy nem állapítható meg, hogy a számla szerinti munkákat kik és hol végezték el, illetve, hogy azokat nem a számlát kibocsátó kft., illetve alvállalkozója végezte el, és a felhasznált, beépített anyagok beszerzését sem eszközölhette.
A Pp. 164. § (1) bekezdése szerinti rendelkezés értelmében a perben a bizonyítás a felperest terhelte, és az elsőfokú bíróság a felperes által perben elétárt bizonyítékok alapján állapította meg azt, hogy "a számlák hiteltelenségének fő bizonyítékai megdőltek".
A perben felvett bizonyítékok és azok bizonyító ereje kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a perben "eskü alatt" tett nyilatkozat a Pp.</a> szabályai értelmében nem tekinthető minden mást megelőző bizonyítási eszköznek. Az Sztv., illetve az Áfa. tv. előzőekben részletesen ismertetett szabályaiból következően az olyan nyilatkozatok, melyek a nyilatkozatot tevő korábbi előadásával, illetőleg egymással sem egybehangzóak, nem alkalmasak bizonylatok, dokumentumok, szerződések tartalmi hitelességének alátámasztására. A számlák tartalmi hitelességét dokumentumokkal (pl. szállítólevelekkel, anyagvásárlásra vonatkozó számlákkal, könyvelési, adatokkal) lehet igazolni. Nyilvánvalóan ezeknek az adatoknak megfelelőséget kell mutatniuk az adott gazdásági társaság egyéb olyan adataival is, mint pl. anyagbeszerzés finanszírozására való képesség, az adott munka elvégzésére alkalmas műhely, telephely, munkaerő ténye, léte.
Az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel állapította meg az alperesi határozat jogszabálysértő voltát a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, mivel érdemi döntését nem adójogi konzekvenciák levonására alkalmas bizonyítékokra figyelemmel hozta meg.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az elsőfokú ítélet az alperesi határozat szerinti tényállástól eltérő tényállást nem állapított meg, ezért az abban rögzítettektől eltérő jogkövetkeztetés levonására sem kerülhetett volna sor.
Nem nevesíti ugyanis az ítélet, hogy hol, melyik alvállalkozó vásárolta volna meg a számlák szerinti anyagokat, illetve, hol, melyikük, milyen munkát végzett el, és ez mennyiben azonos a számla szerinti gazdasági eseménnyel. Abból a felperes által perben is dokumentumokkal igazolt, alperes által egyébként nem is vitatott tényből, hogy a megrendelő által kért munka megfelelő minőségben és műszaki tartalommal elkészült, még nem következik az is, hogy ezt a számlakibocsátó, vagy alvállalkozója végezte volna el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott része nem felel meg a jogvita eldöntésére irányadó és az alperesi felülvizsgálati kérelemben megjelölt törvényhelyeknek, ezért azt hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét e körben is elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.270/2004.)