adozona.hu
AVI 2006.10.104
AVI 2006.10.104
Az adóellenőrzés befejezését követő események érdemben nem befolyásolhatják az adóhatározat jogszerűségének megítélését (1992. évi LXXIV. tv. 7. §)
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adó adónemben ellenőrzést végzett a felperesnél 2003. október hónapra vonatkozóan, melynek eredményeként határozatával 2 221 000 Ft adókülönbözetet, 514 000 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 257 000 Ft adóbírság, továbbá 1 499 000 Ft jogtalanul visszaigényelt adó után 749 000 Ft adóbírság került kiszabásra. A revízió megállapította, hogy a perbeli kocsimosó épület magánszemélyek beruházásában valósult meg, az ehhez felhasznált anyagokat azonban ...
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy jogcím hiányában a 2003. október hónapra szóló számlák alapján a felperes jogtalan adólevonást érvényesített.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a kocsimosó építése saját beruházása volt, a nevére lett kiállítva a használatbavételi engedély, az építési engedély módosítására is sor került, végül a beruházás eredménye a társaság tulajdonába is került.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeli autómosóra az építési engedély két magánszemély részére lett kiállítva. Annak módosítására csak 2004. január 20-án került sor, így 2003. októberében a felperesnek semmilyen jogcíme nem volt a beruházásra. A tulajdonosok és a kft. között csak 2004. január hónapban született megállapodás a felépítmény üzemeltetésére és finanszírozására. A perbeli esetben erre figyelemmel a felperes magánszemélyek beruházását finanszírozta, így az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdés a) pontja, 16. §-a, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § 1. pontja alapján az adóhatóság a jogszabályoknak megfelelően állapította meg az adókülönbözetet és az adóbírságot.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértően alkalmazta az Áfa. tv. 7. §-át, 16. §-át, 33. §-át, termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás a felperes és a magánszemélyek között nem történt. A jogerős ítélet az áfa-levonási jog gyakorlásának lehetőségét olyan feltételekhez kötötte, melyet a törvény nem tartalmaz. Az autómosó építése a felperes beruházásában valósult meg, a használatbavételi engedély a felperes nevére szól, a felépítmény később a felperes tulajdonába került, a telephelyengedély is erre a címre vonatkozik.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság a tényállás minden lényeges elemét feltárta, és az így megállapított tényállásból jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett.
A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván rámutatni.
A felperes felülvizsgálati kérelmével ellentétesen az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 7. §, 16. §, és 33. §-a megfelelő értelmezésével hozta meg az ítéletét. Az adóellenőrzés befejezését követő események (pl.: építési engedély módosítása, a tulajdonosok és a felperes közötti megállapodás, földhivatali eljárás) már érdemben nem befolyásolhatták a közigazgatási határozat jogszerűségének megítélését. A költségelszámolás és az általános forgalmi adó visszaigénylés feltételeinek ugyanis az erre irányuló eljárás időpontjában kell fennállnia, a jogszerűség szempontjából az utóbb bekövetkezett események már nem biztosítják visszamenőlegesen a törvényi feltételeket.
Sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem kért számon olyan feltételeket, amelyeket nem maga a jogszabály értelmezése tenne kötelezővé. Az Áfa. tv. 33. § alkalmazását mindig konkrét jogügyletre kell vonatkoztatni. E körben pedig az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azt, hogy az építkezés területe nem volt a felperes tulajdona, a felperes nem rendelkezett építési engedéllyel, így ez az építkezés az adott időpontban nem tartozott az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenység körébe.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.015/2005.)