adozona.hu
AVI 2006.10.103
AVI 2006.10.103
Az egyéni vállalkozó számláin szolgáltatásként feltüntetett munkabér nem minősül gazdasági tevékenységnek, így ez után áfa nem számítható fel [1992. évi LXXIV. tv. 5. (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. október 4-én megbízási szerződést kötött Ö. E. egyéni vállalkozóval, aki vállalta, hogy a megbízó telephelyén elvégzendő munkálatokhoz munkaerőt biztosít. 0. E. ezzel kapcsolatban hat számlát bocsátott ki, összesen 24 949 000 Ft összegben. A számlák 6 237 000 Ft összegű általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát a felperes a 2002. november és december havi bevallásában levonásba helyezte.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozot...
AVI 2006.10.103 Az egyéni vállalkozó számláin szolgáltatásként feltüntetett munkabér nem minősül gazdasági tevékenységnek, így ez után áfa nem számítható fel [1992. évi LXXIV. tv. 5. (2) bek.]
A felperes 2002. október 4-én megbízási szerződést kötött Ö. E. egyéni vállalkozóval, aki vállalta, hogy a megbízó telephelyén elvégzendő munkálatokhoz munkaerőt biztosít. 0. E. ezzel kapcsolatban hat számlát bocsátott ki, összesen 24 949 000 Ft összegben. A számlák 6 237 000 Ft összegű általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) tartalmát a felperes a 2002. november és december havi bevallásában levonásba helyezte.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest áfa adónemben 6 237 000 Ft áfa adótartozás megfizetésére és más adónemeket és járulékokat érintő megállapításokat is tett, bírságot szabott ki, késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget írt elő.
Az alperes határozatában a 6 237 000 Ft áfa adókülönbözetre és az ehhez kapcsolódó késedelmi pótlékra vonatkozó elsőfokú határozati döntést helybenhagyta, egyebekben az elsőfokú határozatot megsemmisítette, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Döntését az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 5. § (2) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, a 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény 1. § (2) bekezdésében és a 118/2001. (VI. 30.) Korm. rendeletben (továbbiakban: Korm. r.), az 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.) 193/D. §-ában foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy Ö. E. egyéni vállalkozó nem volt jogosult munkaerő kölcsönzési tevékenység folytatására. A számlákon feltüntetett gazdasági esemény a felek között ténylegesen nem történt meg.
A felperes keresetében az alperesi határozat áfa-adónemet érintő részének hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően az áfa adónemben hozott rendelkezések tekintetében hatályon kívül helyezte.
Megállapította, hogy Ö. E. nem volt jogosult munkaerő-közvetítési tevékenységre, ez azonban az ügylet érvényességét nem érinti. Ö. E. és felperes között létrejött megállapodás munkaerő kölcsönzési szerződésnek minősül, amit Ö. E. alvállalkozók bevonásával teljesített. A számlákat adóalanyként bocsátotta ki, azok ellenértékét is megfizették. A számlák tartalmilag hitelesek. Az alperes ezért tévesen minősítette a felperes adólevonását jogszerűtlennek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását. Érvelése szerint a jogerős ítéletbe foglalt döntés nem felel meg Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésében, 35. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mivel tartalmilag hiteltelen számlák tekintetében állapította meg a felperes adólevonási jogát.
A felperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasította.
Az Mt. 193/C. § a) pontja értelmében a munkaerő kölcsönzés olyan tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbe adó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek átengedi. A kölcsönbe adó csak belföldi székhelyű kft., közhasznú társaság, szövetkezet lehet, amely megfelel az Mt.</a>-ben és a Korm. r.-be foglalt feltételeknek és a székhelye szerint illetékes munkaügyi központ is nyilvántartásba vette. [Mt. 193/D. § (1) bekezdése] Tekintettel arra, hogy a kölcsönzés lényege, hogy a kölcsönbe adó munkáltató a vele munkaviszonyban álló munkavállalóját engedje egy másik munkáltatónak munkavégzésre, nemcsak a törvény értelmében, hanem fogalmilag is kizárt a munkaerő-kölcsönzési tevékenység alvállalkozó bevonásával történő teljesítése.
Ö. E. egyéni vállalkozó nem tartozik a 193/D. § (1) bekezdése által meghatározott személyi körbe. Az iratokból megállapíthatóan munkavállalókat a határozatokkal érintett időszakban nem foglalkoztatott, így munkavégzésre át sem engedhetett, és ténylegesen sem ő szolgáltatta a munkavégzéshez szükséges személyeket.
A kifejtettekből következik, hogy a jogszabályba ütköző szerződésre alapítottan kibocsátott számlák szerinti gazdasági eseményt nem a számlakibocsátó adóalany teljesítette.
Az egyéni vállalkozó számláin szolgáltatásként feltüntetett "munkabér" az Áfa. tv. 5. § (2) bekezdése értelmében nem minősül gazdasági tevékenységnek, így ez után áfa nem számolható fel.
Az ismertetettekből következően az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a számla szerinti gazdasági esemény a számla szerinti felek között nem ment végbe, az egyéni vállalkozó nem volt jogosult a számlák kibocsátására, adó áthárítására. A számlák nem hiteles dokumentumok, nem felelnek az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésében, 43. § (4) bekezdésében, az Sztv. 15. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek.
A felperes esetében az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti feltételek sem állapíthatók meg tekintettel arra, hogy a tőle elvárható körültekintést a szerződések megkötésekor, a számla befogadásakor is elmulasztotta. Az adózónak ugyanis ismernie kell a rá vonatkozó Áfa tv. és Sztv.-beli szabályokat. A felperesnek kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy az egyéni vállalkozó nem jogosult munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatására, illetve nem rendelkezik munkaviszonyban álló kölcsönözhető munkavállalókkal sem. A szerződésben foglaltaknak nem tud eleget tenni, és azt is, hogy nem valamelyik gazdasági esemény jogosít adólevonási jog gyakorlására, arra kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában kerülhet sor.
A kifejtettekből következően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. 35.133/2005.)