AVI 2006.9.96

A jogalkotó az Áfa. tv. módosításának 94. § (5) bekezdése kapcsán azért rendelte el a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazhatóságát, mivel így kívánta biztosítani a kedvezőbb elbírálás lehetőségét (1992. évi LXXIV. tv. 44. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes mint megrendelő 2001. április 2-án vállalkozási szerződést kötött a P. Kft.-vel (a továbbiakban: kivitelező) az E., Sz. út I. szám alatti ingatlanon elvégzendő építési munkálatokra. A kivitelező 13 db összesen 41 283 375 Ft végösszegű számlát bocsátott ki. A felperes a számlák általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalmát, az összesen 8 256 747 Ft-ot a 2001. II. negyedévi bevallásában előzetesen felszámított, levonható adóként vette figyelembe.
Az adóhatóság a felperesnél...

AVI 2006.9.96 A jogalkotó az Áfa. tv. módosításának 94. § (5) bekezdése kapcsán azért rendelte el a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazhatóságát, mivel így kívánta biztosítani a kedvezőbb elbírálás lehetőségét [1992. évi LXXIV. tv. 44. §].
A felperes mint megrendelő 2001. április 2-án vállalkozási szerződést kötött a P. Kft.-vel (a továbbiakban: kivitelező) az E., Sz. út I. szám alatti ingatlanon elvégzendő építési munkálatokra. A kivitelező 13 db összesen 41 283 375 Ft végösszegű számlát bocsátott ki. A felperes a számlák általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) tartalmát, az összesen 8 256 747 Ft-ot a 2001. II. negyedévi bevallásában előzetesen felszámított, levonható adóként vette figyelembe.
Az adóhatóság a felperesnél kiutalás előtti ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 8 021 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 4 360 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Megállapította egyben, hogy a vissza-igényelhetőként feltüntetett összeg jogtalan, a felperest 2 000 000 Ft adóbírsággal sújtotta, 283 000 Ft késedelmi pótlék előírását is elrendelte.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését a 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében, az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) és (2) be kezdésében, 73. § (1) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a kivitelező számlái tartalmilag nem hitelesek, valótlan adatokat tartalmaznak a gazdasági eseményben résztvevő felekre nézve, ezért ezek alapján az adólevonási jog nem gyakorolható. Utalt egyben arra, hogy a kivitelező 2001. II. negyedévére vonatkozóan bevallást nem nyújtott be, és adót sem fizetett be. A kivitelező és a felperes a szerződéskötés, a munkavégzés körülményeire, a munkát végzők személyére, az alvállalkozókra vonatkozóan adatokat dokumentumokat nem szolgáltatott, érdemi nyilatkozatot sem tett.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági esemény valós, a számlakibocsátó pedig adóalany. Nem értékelhető a terhére, hogy a kivitelező a bevallási és adóbefizetése kötelezettségének nem tett eleget. Hivatkozott az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésre is, azzal, hogy kellő körültekintéssel járt el, így adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Azt állapította meg, hogy az alperes határozata szerinti tényállás, az abból levont ténybeli és jogkövetkeztetés megalapozott és jogszerű. A felperes a perben sem bizonyította, hogy a számlák szerinti adóalanyok között jött volna létre a gazdasági esemény. Kiemelte egyben, hogy a kivitelező tekintetében a számlák kiállításán kívül a felperes egyéb tevékenységet nem igazolt, ezért a tartalmilag hiteltelen dokumentumok alapján az adólevonási jog nem gyakorolható. Az volt a jogi álláspontja hogy a felperes alaptalanul hivatkozott az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésre is, mert a vállalkozási szerződéssel és számlákkal tanúsítani kívánt gazdasági esemény nem bizonyított, és ezért az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti rendelkezés kizárja az adólevonási jog érvényesítését.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Érvelése szerint az elsőfokú bíróság "okszerűtlenül, az írásbeli tanúvallomásokkal ellentétesen mérlegelt". Tévesen alkalmazta az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésében, 32. §-ában, 34. §-ában, és a 44. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket jogértelmezése nem felel meg, az e tárgyban követett bírói gyakorlatnak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 29. számú ítéletét és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
A felülvizsgálati kérelmet részben az alábbiak szerint találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság:
A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés miatt lehet kérni, az anyagi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot adhat felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. [Pp. 270. § (1) bekezdése]
A jogerős ítélet szerinti tényállás kapcsán azonban jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. [Pp. 275. § (1) bekezdése] Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokat illetően nem egyezik valamelyik fél álláspontjával, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul.
A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletben megállapított tényállás nem iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó megállapításokat sem rögzít, megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Jogszerűen állapítja meg a perben vitatott számlák tekintetében a tartalmi hiteltelenséget, azaz azt, hogy a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között ment végbe. Ezért a számlák nem felelnek meg az Sztv. 15. § (3) bekezdésében, 166. § (2) bekezdésében, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltaknak. Az alperes határozata a meghozatalakor, 2002. március 5. napján hatályos jogszabályi rendelkezésekkel összhangban áll.
Helytállóan hivatkozott azonban a felperes arra, hogy a 2002. évi XLII. törvény 67. §-ával módosított Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezést, ami 2003. január 1. napjától hatályos, a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell [2002. évi XLII. törvény 305. § (1) és (5) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság az Elvi Határozatainak Gyűjteményében (2004/1. szám 1077. sz. jogeset) közzétett Kfv. I. 35.501/2003/4. számú határozatában e jogkérdés kapcsán már rámutatott arra, hogy a jogalkotó az Áfa. tv. módosításának 44. § (5) bekezdése kapcsán azért rendelte el a folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazhatóságot, mivel így kívánta biztosítani az esetleges kedvezőbb elbírálás lehetőségét az adólevonási joggal élő adózók számára. Rögzítette e határozatában azt is, hogy ha a közigazgatási határozat felülvizsgálata érdekében bírósági eljárás van folyamatban akkor amikor ez az új módosító rendelkezés hatályba lép, a bíróságnak is az új módosított rendelkezés figyelembevételével kell eljárnia. Utalt egyben arra is, hogy mivel az adóhatóság határozatának meghozatalakor a felperesi magatartást az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével egybevetve nem vizsgálhatta, hatáskör elvonást jelentene, ha ebben a kérdésben először a bíróság döntene.
A Kfv. I. 35.501/2003/4. számú határozatban kifejtett jogi álláspontot a Legfelsőbb Bíróságnak e perben eljáró tanácsa is osztja, attól eltérni nem kíván. Ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése szerinti rendelkezés alapján a jogerős ítéletet és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az új eljárásban - tekintettel arra, hogy az alperes határozata és az elsőfokú ítélet is jogszerűen rögzíti a perben vitatott számlák tartalmi hiteltelenséget - az adóhatóságnak kizárólag abban a kérdésben kell indokolt döntést hoznia, hogy a felperes a perrel érintett bizonylatok, illetve az adóköteles tényállás kapcsán kellő körültekintést tanúsított-e vagy sem. [Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése] Ennek függvényében kell határozni az adólevonási jog gyakorlásának jogszerűségéről, illetve jogszerűtlenségéről és a jogkövetkezményekről. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.198/2004.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.