adozona.hu
AVI 2006.9.95
AVI 2006.9.95
Az eszközök ingyenes továbbadása esetén az adóalany azokat kivonja az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes fő tevékenysége laboranyag kereskedelem, egyéb eszköz kölcsönzése, ingatlan üzemeltetése és bérbeadása. Az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett 2000. december hónapra vonatkozóan, mely alapján határozatával a felperes terhére 19 000 999 Ft adókülönbözet alapján 5 254 000 Ft adóhiányt, 10 790 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg. Kötelezte a felperest az adóhiány, valamint 8 027 000 Ft adóbírság és 239 000 Ft késedelmi pó...
AVI 2006.9.95 Az eszközök ingyenes továbbadása esetén az adóalany azokat kivonja az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység köréből (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
A felperes fő tevékenysége laboranyag kereskedelem, egyéb eszköz kölcsönzése, ingatlan üzemeltetése és bérbeadása. Az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett 2000. december hónapra vonatkozóan, mely alapján határozatával a felperes terhére 19 000 999 Ft adókülönbözet alapján 5 254 000 Ft adóhiányt, 10 790 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg. Kötelezte a felperest az adóhiány, valamint 8 027 000 Ft adóbírság és 239 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az ellenőrzési jegyzőkönyv II.2. pontja alapján az adóhatóság nem fogadta el levonható adónak a személygépkocsi bérletével kapcsolatos számlákat, mivel a felperes hitelt érdemlő módon nem igazolta a cégautók maradéktalan üzemi célú felhasználását.Az ellenőrzési jegyzőkönyv II.3. pontja alapján az adóhatóság nem fogadta el levonható adóként 9 db különbféle laboratóriumokban használatos eszközök bérleti díjának általános forgalmi adótartamát. Megállapította, hogy a bérelt eszközöket kizárólag a P. Rt., a felperes kapcsolt vállalkozásának gazdasági tevékenységét szolgálta. Több eszközt nem lehetett beazonosítani, a felperes a bérelt eszközöket a P. Rt. részére ingyenesen engedte át.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv II.4. pontja alapján az adóhatóság nem fogadta el a különböző laboreszközök lízingeléséről szóló 6 db számla általános forgalmi adótartamát. Az alperes megállapította, hogy a számlák nem a felperes bevételszerző tevékenységével voltak kapcsolatosak, 3 gyári száma nem azonosítható be, a bérleti díj kiszámlázása a P. Rt. felé nem történt meg, nem mutatható ki a bérleti díj fizetésének mozgása.
Az ellenőrzési jegyzőkönyv II.5. pontja alapján az adóhatóság nem fogadta el az O. Kft. által kiállított számla általános forgalmi adóösszegét levonható adóként, mert az nem a felperes gazdasági tevékenységéhez kapcsolódott. Igazolt munkalapokat a felperes nem tudott bemutatni, a társ adóhatóság tájékoztatása alapján megállapította, hogy a számla mögött gazdasági esemény nincs, az fiktív.
A felperes keresetében kérte az adókülönbözetből 19 000 869 Ft, 5 264 000 Ft adóhiány, a jogosulatlan visszaigénylésnek minősített összegből 10 660 000 Ft, a kiszabott adóbírságból 7 962 000 Ft, valamint a késedelmi pótlék törlését. Másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az alperes a tényállást alaposan és maradéktalanul feltárta. A per során utóbb becsatolt iratok az alperesi határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését nem eredményezhetik.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a számlák és a mérőeszközök megnyugtató, hitelt érdemlő módon nem voltak azonosíthatók. A felperes nem cáfolta az adóhatóságnak az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 43. § (1) bekezdés a) pontja, 8. § (4) bekezdés és a 22. § (6) bekezdés b/bb. alpontjaira alapított megállapításait. A felperes mind a bérelt, mind a lízingelt eszközöket ingyenesen adta használatba a P. Rt. részére, ez pedig nem kapcsolódik a felperes adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez [Áfa tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja].
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását, vagy a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését, vagy hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás Lefolytatására kötelezését.
Felülvizsgálati kérelmében csak az ellenőrzési jegyzőkönyv II. 3-4. pontjával kapcsolatos jogerős ítéleti megállapításokat vitatta. Kifejtette, hogy a P. Rt.-vel kötött termékértékesítés és szolgáltatásnyújtási keretszerződés mindenben megfelel az egészségügyi piacon alkalmazott szerződéseknek. A felperes a mérőeszközöket az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége körében hasznosította. A bérleti díj kiszámlázása megtörtént, a lízingelt berendezésnél ugyan elmulasztotta a használati díj kiszámlázását, de ez nem ad okot az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazására. Eljárási jogszabálysértés körében hivatkozott a kereseti kérelemhez kötöttség elvére, hogy az elsőfokú bíróság ítélete más jogszabályhelyekre hivatkozott, mint az alperesi határozat. Az elsőfokú bíróság ítélete iratellenes megállapításokat tartalmaz, jogszabálysértő módon korlátozták a bizonyítás lehetőségét a közigazgatási perben, az alperes nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 22. ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Mivel a felperes a kereseti kérelméhez képest a felülvizsgálati kérelmében az ellenőrzési jegyzőkönyv II/2. és 5. pontját már nem vitatta, ezért a felülvizsgálati eljárás csak a jegyzőkönyv II/3., 4. pontjaival kapcsolatban az elsőfokú bíróság által kifejtett jogértelmezés jogszerűségének vizsgálatára terjedt ki.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat, hogy nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azon jogi álláspontjával, hogy a perben becsatolt iratoknak csak annyiban lett volna jelentőségük, amennyiben a felperes hitelt érdemlően alátámasztja, hogy azokat már a közigazgatási eljárásban is legalább bemutatta és azokra hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiuma - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 33. § (1) bekezdése alapján - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében állást foglalt, - amely megjelent a Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár 2004/2. számában - és az I/12. pontban kifejtette, hogy a bíróság nem zárható el attól, hogy a teljes igazságot tartalmazó tényállás alapján vizsgálja felül a közigazgatási határozat törvényességét. Ha a jogviszony elbírálásakor már fennálló tényeket a közigazgatási eljárásban nem kellően tárták fel, ezek vonatkozásában a bíróság bizonyítást vehet fel, és a tényállást kiegészítheti, vagy új tényállást állapíthat meg. Az Alkotmánybíróság 39/1997. (VII. 1.) AB határozata is kifejtette, hogy a közigazgatási perben a bíróság nincs a közigazgatási határozatban megállapított tényálláshoz kötve, és a jogszerűség szempontjából felülbírálhatja a közigazgatási szerv mérlegelését is. Ezt az álláspontot tükrözi a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 31. számú állásfoglalása, amely szerint eljárási jogszabálysértés miatt a közigazgatási határozat csak abban az esetben helyezhető hatályon kívül, ha az eljárási szabálysértés a bírósági eljárásban nem orvosolható.
A tényállás kellő feltárásának hibája a bírósági eljárásban megfelelően orvosolható.
A fentebb kifejtettek alapján ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság - eltérő jogi álláspontja ellenére - mégis figyelembe vette és értékelte mindazokat az iratokat, amelyeket a felperes a közigazgatási eljárásban nem, csak a perben csatolt. Így a felperes nem volt elzárva a közigazgatási perben való bizonyítás lehetőségétől, ezen joga az elsőfokú bírósági eljárás során nem csorbult.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes hivatkozásával ellentétben a kereseti kérelemhez kötöttség elve nem sérült a perben. Az elsőfokú bíróság nem helyezkedett más jogi alapra, mint az alperes határozata, ítéletének 11. oldalának 2. bekezdésében egyértelműen megjelölte az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontját, amelyre az alperes is alapozta határozatát. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdésére és az Sztv. 84. § (2) és 15. § (3) bekezdésére való hivatkozás csak ezt a döntő hivatkozást egészíti ki.
Ezen eljárásjogi kérdéseket követően a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a 11/3., 4. pontban foglalt laboreszközök bérleti díjának és lízingdíjának áfa-visszaigénylése körében a tényállást helyesen tárta fel, és a jogkérdés eldöntéséhez szükséges jogszabályok megfelelő értelmezésével e körben jogszerű döntést hozott.
A felperes a bírósági eljárásban nem tudta bizonyítani az általa bérelt és lízingelt, illetve a P. Rt. által használt mérőeszközök teljes azonosságát. A felülvizsgálati eljárásban a tényállás módosításának, a bizonyítékok újraértékelésének, illetve felülmérlegelésének nincs helye, kivéve, ha a jogerős határozat tényállást egyáltalán nem állapított meg, vagy a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte, vagy iratellenesség állapítható meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg a tényállást, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése vagy iratellenesség nem állapítható meg.
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja, kivéve, ha a terméket és szolgáltatást részben a 7. § (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja. A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy az eszközök ingyenes továbbadása esetén az adóalany azokat kivonja az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége köréből. Erre figyelemmel pedig az adóalany a terméket már nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez használja fel, és az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel nem vonhatja le az előzetesen felszámított adót.
A felperes a lízingelt laboreszközök vonatkozásában maga is elismerte az ingyenes továbbadást, míg a bérelt laboreszközök vonatkozásában a jogerős ítélet a bizonyítékok értékelése és mérlegelése alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy ezeket is a vizsgált időszakban ténylegesen ingyen adta a felperes a P: Rt. használatába.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.228/2004.)