adozona.hu
AVI 2006.8.88
AVI 2006.8.88
Nem csak azok az adóbevallások minősülnek hibásnak, amelyek az Art. 24. § (1) bekezdése alapján kijavíthatók, hanem azok is, amelyek esetén a tartalmi eltéréseket az adóhatóság tárja fel, de adóhiány megállapítására nem kerül sor [1990. évi XCI. tv. 24. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999. évekre vonatkozóan, általános forgalmi adónemben (a továbbiakban: áfa) ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott első- és másodfokú adóhatósági határozatot alperes keresete folytán eljárt megyei bíróság 10. számú ítéletében hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 748 000 Ft adókülönbözetet állapított me...
AVI 2006.8.88 Nem csak azok az adóbevallások minősülnek hibásnak, amelyek az Art. 24. § (1) bekezdése alapján kijavíthatók, hanem azok is, amelyek esetén a tartalmi eltéréseket az adóhatóság tárja fel, de adóhiány megállapítására nem kerül sor [1990. évi XCI. tv. 24. §]
Az adóhatóság a felperesnél 1998-1999. évekre vonatkozóan, általános forgalmi adónemben (a továbbiakban: áfa) ellenőrzést végzett. Az ennek eredményeként hozott első- és másodfokú adóhatósági határozatot alperes keresete folytán eljárt megyei bíróság 10. számú ítéletében hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.Az új eljárás eredményeként hozott elsőfokú határozatban az adóhatóság a felperes terhére 748 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amiből 708 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adókülönbözetnek, 354 000 Ft adóbírságnak, 491 000 Ft késedelmi pótléknak, 5000 Ft mulasztási bírságnak a megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Négy gazdasági esemény, illetve az ezekhez kapcsolódó számlák tekintetében azt állapította meg, hogy a felperes eljárása nem felelt meg az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) rendelkezéseinek.
A P. Alapítvány (a továbbiakban: Alapítvány) és a K. Csongrád Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (a továbbiakban: TIT) részére végzett felperesi tevékenység nem a számla szerinti tárgyi adómentes szolgáltatás, hanem az SzJ 144930 statisztikai besorolási szám alá tartozó szolgáltatásnak felel meg. Ezért ezeket az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdése értelmében 25%-os mértékű adó terheli, aminek bevallását és befizetését a felperes elmulasztotta.
A T. Bt. felperes részére termékértékesítést nem végzett, ezért a felperes nem volt jogosult a levonható adó elszámolására. Mivel a felperes az általa vásárolt bérleteket a B. Kft.-nek ingyenesen átadta, és a bérletek beszerzése után adót helyezett levonásba az Áfa. tv. 7. § (1) bekezdése, 18. § (1) bekezdése és 25. § (1) bekezdése alapján köteles lett volna az értékesítést terhelő összeget bevallani és befizetni. A mulasztási bírságot - hibás bevallás jogcímén - 40 000 Ft összegű adóhiánynak nem minősülő adókülönbözet alapul vételével szabta ki az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 74. § (3) bekezdésének alkalmazásával.
A felperes keresetében a határozatok megváltoztatását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben találta alaposnak, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Ítéletének indokolása szerint nem sértett jogszabályt az alperes határozata, amikor a bérletek ingyenes átadása kapcsán a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg. Jogszerű döntést tartalmaz az adóbírság összegét illetően is. Alappal hivatkozott azonban a felperes arra, hogy az Art. 79. § (2) bekezdése értelmében az utólagos adó-megállapítás során őt nem az adókülönbözetnek, hanem az adóhiánynak a megfizetésére kellett volna kötelezni. Az Art 97. § u) pontjára figyelemmel az alperes a felperest mulasztási bírsággal sem sújthatta volna. Egyebekben az volt a jogi álláspontja hogy a felperes által perben becsatolt, Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) által kiadott állásfoglalás az, amely "inkább megközelíti a felperesi tevékenységben mibenlétét".
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását.
Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 73. § (3) bekezdésében, Pp. 221. § (1) bekezdésében, 339. § (2) bekezdés g) pontjában, Áfa. tv. 28. § (1) bekezdésében, 74. § (3) bekezdésében, az Art. 97. § u) pontjában, 86. § (2) bekezdésében, 9. § (1) bekezdésében, 18. § (1) bekezdésében, a 17. § b) pontjában, 32. § (1) bekezdésében, Art. 27. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Kérte a Legfelsőbb Bíróság döntését a következő jogkérdésekben:
- ha a bíróság adóügyi perben véglegesen állást foglal vitatott jogkérdést illetően, akkor az alperes határozatának megváltoztatása helyett dönthet-e hatályon kívül helyezésről és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezéséről,
- a jogerős ítélettel elrendelt új eljárás eredményeként hozott közigazgatási határozat bírói felülvizsgálata során vitássá tehető-e a korábbi perben beszerzett bíróság által új eljárásban alkalmazni rendelt bizonyíték,
- az utólagos ellenőrzés eredményeként hozott határozatban adókülönbözetnek, avagy adóhiánynak a megfizetésére kell-e kötelezni az adózót,
- ha a bevallás kapcsán az adóhatóság az adózót adóhiánynak, adóbírságnak, késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezi, az ugyanezen bevallásban található olyan hiányosság után, ami adóhiányt nem, hanem csak adókülönbözetet eredményez, kiszabható-e a mulasztási bírság.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát -az elsőfokú határozatra is kiterjedően - részben és akként változtatta meg, hogy a felperes nem az adókülönbözet, hanem a határozat szerinti adóhiány megfizetésére köteles, a mulasztási bírságot hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos a következők szerint:
Ha a bíróság ítéletében az adójogi jogvita eldöntésére irányadó tényállást, az abból levonandó ténybeli és jogkövetkeztetéseket megállapítja, az alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket megjelöli, és ha az előírandó adókülönbözet, a fizetendő adóhiány, valamint a jogkövetkezmények megállapítása csupán matematikai művelet elvégzését igényli, akkor a bíróságnak élnie kell az Art. 86. § (2) bekezdésében és a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontjában rögzített felhatalmazással, a reformatórius jogkörével, és az alperes határozatát meg kell változtatnia.
A bíróság nem helyezheti teljes körűen hatályon kívül a felperes határozatát akkor, ha annak - mint a perbeli esetben is - van keresettel nem támadott része, amely a perbeli jogvitával összefüggésbe egyáltalán nem hozható [Pp. 212. § (1) bekezdése, 213. § (1) bekezdése, 215. § (1) bekezdése]. A felperes keresetében - mint ahogy e perben is - nem általánosságban vitatja, illetve vitathatja az alperesi határozatot, hanem meghatározott jogszabálysértésre hivatkozva kérheti annak felülvizsgálatát. A keresetváltoztatásnak is megvannak a maga jogi korlátai [Pp. 21. § (1) bekezdése, 146. §-a].
Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az sem, hogy az éves adókötelezettség az egyes adónemekre vonatkozó anyagi jogszabályok által jogi tényeknek minősített és ténylegesen bekövetkezett gazdasági események, vagyis különböző tényállások adóvonzataiból tevődik össze. Ennél fogva bármelyik gazdasági esemény eltérő jogi megítélése változást eredményezhet az éves adókötelezettségben vagy a megállapítható adókülönbözetben és adóhiányban is. A jogalkotó az ügyek gyors és végleges lezárása érdekében biztosítja a reformatórius jogkört, az alperesi határozat megváltoztatási lehetőségét a bíróság számára. A közigazgatási szerv által elkövetett jogsértés ésszerű időn belül történő orvoslásának érdekével nem egyeztethető össze olyan döntés, amely figyelmen kívül hagyja, hogy az alperes határozatának van keresettel nem támadott része, hogy a kereset csak részben alapos, hogy a jogkövetkeztetések levonásának nincs akadálya, mert az alperesi határozat jól elkülöníthető módon tartalmazza az egyes tényállási elemeket érintő döntéseket.
Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy ilyen esetben a teljes körű hatályon kívül helyezés nem csak a Pp.</a> előzőekben nevesített rendelkezéseit sérti, hanem lehetőséget teremt a jogviták rendezésére irányuló eljárás indokolatlanul elhúzódására olyan kérdésben való ismételt döntés kötelezettségét is jelenti, amelyet az érintett jogorvoslattal nem támadott. Nem kizárt ugyanis, hogy egy teljes körű hatályon kívül helyezés eredményeként meghozott új határozat ellen az adóalany ismét keresetet nyújtson be, és ebben a bíróság által már véglegesen eldöntött vagy olyan kérdést tegyen vitássá, amelyet korábban keresettel nem is támadott. Az adózó érdekeit is az szolgálja, hogy - amennyiben annak feltételei fennállnak -, a bíróság éljen reformatórius jogkörével, hatályon kívül helyezés és új eljárás elrendelése helyett.
Az Áe. 73. § (2) és (3) bekezdése értelmében, ha a bíróság az ügy érdemében határozott, a közigazgatási szervnél ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett nincs helye új eljárásnak. A közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és a határozathozatal során köteles figyelembe venni.
Az alperes az Alapítvány és a TIT felé kibocsátott számlákkal kapcsolatosan az Áe. 73. §-ában foglaltak szerint és a 10. számú jogerős ítéletnek megfelelően járt el. Ezért a felülvizsgálati kérelmében alappal hivatkozott arra, hogy e körben határozatának jogszabálysértő voltát a bíróság tévesen állapította meg. Helytálló az az érvelése is mely szerint az új eljárás eredményeként hozott határozat ellen benyújtott kereset alapján indult ügyben felperes által megjelölt - és bíróság által elfogadott - bizonyíték egyébként sem alkalmas a felperesi tevékenység meghatározására. Nem tartalmaz ugyanis konkrét besorolást, általános jellegű, az Áfa. tv. egyébként sem teszi lehetővé valamely tevékenység minősítését azon az alapon, hogy "az inkább megközelíti a felperesi tevékenység mibenlétét". Egy számlát pedig nem lehet kijavítással korrigálni akkor, ha az az adó összegét is érinti a változtatás. Számlahelyesbítésre pedig az ellenőrzés megkezdése után már nincs lehetőség.
A perbeli időszakra irányadó (hatályos) Art. 79. § (2) bekezdése értelmében - az utólagos adó-megállapításra figyelemmel - az alperesnek a felperest az adóhiány megfizetésére kellett volna köteleznie.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 129. § (1) bekezdésének b) pontja már figyelemmel van az adókötelezettségek sajátosságaira, az adóügyekben hozandó határozatoknak Áe.</a> általános szabályaitól eltérő jellegére, ez azonban a perben felülvizsgálni kért határozatok kapcsán nem alkalmazható. E jogszabályi rendelkezés ugyanis 2004. január 1-jétől hatályos, az alperes pedig a keresettel támadott határozatát 2002. október 31. napján hozta meg. A jogerős ítélet tehát e körben jogszerű döntést tartalmaz.
Az Art. 74. §-ának (3) bekezdése szerinti mulasztási bírságot hibásan benyújtott bevallás esetén lehet kiszabni. A 97. § u) pontja értelmében hibás az a bevallás, amelynél a 24. § szerinti kijavításnak van helye, vagy a bevallás adóhiányt nem eredményező hiányosságát az adóhatóság tárja fel. E rendelkezésből következően nem csak azok az adóbevallások minősülnek hibásnak, amelyek pl. téves adószámot, vagy összeadási hibákat tartalmaznak, és az Art. 24. § (1) bekezdése értelmében kijavíthatók, hanem azok is, amelyek esetén a tartalmi eltéréseket az adóhatóság tárja fel, de adóhiány megállapítására nem kerül sor. Ilyen eset fordul elő pl. akkor, amikor az adóhatóság az ellenőrzés során észleli, hogy az adózó valamely adóját az eredeti esedékességkor helyes összegben fizette meg ugyan, de bevallásába téves összeget állított be. A perbeli esetben azonban az Art. 97. § u) pontjának második fordulata szerinti eset - a jogvita eldöntésére irányadó tényállásra figyelemmel - nem állapítható meg. Az utólagos ellenőrzés illetőleg az adó-megállapítás tárta fel a be nem vallott, be nem fizetett,. jogosulatlanul levont adót, és nem maga a bevallás volt "szabálytalan". Az adóhatóság továbbá az ellenőrzés eredményeként adókülönbözetet és adóhiányt is megállapított a felperes terhére. Téves tehát az a jogértelmezése, mely szerint az adóellenőrzés eredményeként feltárt adókülönbözet és adóhiány különbözetének összege, azaz egy egyszerű matematikai művelet elvégzése alapot adhat az Art. 74. § (3) bekezdése szerinti szankció alkalmazására.
Az elvi jelentőségű jogkérdések és a konkrét perbeli jogvita kapcsán kifejtett jogi álláspontjából következően a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja alapján az alperes határozatát részben és akként változtatta meg, hogy a felperes nem az adókülönbözetnek, hanem a határozatok szerinti adóhiánynak a megfizetésére köteles, a mulasztási bírságra vonatkozó döntést hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.306/2003.)