adozona.hu
AVI 2006.8.85
AVI 2006.8.85
A gazdasági életben elvárható az üzleti partner felöli tájékozódás, referenciák beszerzése (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2001. III. negyedévére kiterjedő kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést folytatott le.
Az ellenőrzés eredményeként a felperest az adóhatóság 2002. június 27-én kelt jogerős határozatával jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözet miatt 709 000 Ft adóbírság fizetésére kötelezte.
E határozat ellen benyújtott keresetére a megyei bíróság 13. sorszámú ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatá...
AVI 2006.8.85 A gazdasági életben elvárható az üzleti partner felöli tájékozódás, referenciák beszerzése (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2001. III. negyedévére kiterjedő kiutalás előtti általános forgalmi adó ellenőrzést folytatott le.Az ellenőrzés eredményeként a felperest az adóhatóság 2002. június 27-én kelt jogerős határozatával jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözet miatt 709 000 Ft adóbírság fizetésére kötelezte.
E határozat ellen benyújtott keresetére a megyei bíróság 13. sorszámú ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A jogerős ítélet megállapította, hogy az adóellenőrzés során kifogásolt számlák tartalmi illetve formai hiányosságai miatt általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására nem voltak alkalmasak. A határozatok hatályon kívül helyezésének és az új eljárás elrendelésének az oka az volt, hogy 2003. január 1. napjától módosult az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 44. § (5) bekezdése, a módosított rendelkezések fennállását a folyamatban lévő ügyekben is vizsgálni kellett.
A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melynek folytán a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.501/2003/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az új eljárás során az adóhatóság új vizsgálati jegyzőkönyvet vett fel, majd az újabban meghozott határozataival a felperes terhére ismételten adóbírságot állapított meg a jogosulatlan adó visszaigénylés miatt.
Az adóhatóság határozatának indokolásában megállapította, széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le arra vonatkozóan, hogy a felperes mint számlabefogadó, kellő körültekintéssel járt-e el. Az adóhatóság a feltárt tényeket mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes még az elvárható körültekintő magatartást sem valósította meg a szerződéses partnerek kiválasztásánál.
A felperes ismételten benyújtott keresetében kérte az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján annak megállapítását, hogy kellő körültekintéssel járt el az ügylettel kapcsolatban.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság 12. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy amennyiben a felperes kellő körültekintő eljárást folytatott, úgy a számlában foglalt általános forgalmi adóhoz hozzájuthat [Áfa. tv. 44. § (5) bekezdés]. A kellő körültekintés hiányát a bíróság szerint az adóhatóságnak kellett volna bizonyítani, ami nem történt meg. Az új eljárásra az elsőfokú bíróság előírta hogy a felperes részére lehetővé kell tenni az általános forgalmi adó elszámolását értelemszerűen az előírt szankciók törlésével.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperes a kellő körültekintést a számla befogadásakor nem tanúsította, ezért az általános forgalmi adó levonásra nem volt jogosultsága.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság 13. sorszámú ítélete, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 35.501/2003/4. számú ítélete folytán jelen eljárás tárgya kizárólag az volt, hagy a jogszabályi változás folytán - mely változást a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett - a felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében kellő körültekintéssel járt-e el az általa kezdeményezett gazdasági eseménnyel kapcsolatos számlák elfogadásakor, ennek folytán megilleti-e az adólevonási jog.
Az új eljárásnak tehát már nem volt tárgya az alapeljárásban eldöntött kérdés, mely szerint a perben kifogásolt számlák alaki - tartalmi hiányosság miatt adólevonásra nem voltak alkalmasak.
A perbeli időszakban hatályos Áfa tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja, 35. § (1) bekezdése, valamint a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 84. § (1) és (2) bekezdése értelmében az adólevonási jog alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum alapján gyakorolható. A 2003. január 1-jétől hatályos - és folyamatban lévő ügyekre is irányadó - Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés értelmében "számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős, a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés illetve szolgáltatás-nyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el". A módosítás tehát nem csak a hozzáfűzött miniszteri indokolásból, hanem a szövegezésből következően is az adólevonásra jogosult adóalany érdekeinek védelmét célozza. A korábbi szabályozáshoz képest számára többletjogot biztosít, mivel hiteltelen bizonylat esetén is lehetőséget ad a jog gyakorlására, ha és amennyiben megállapítható (bizonyított) - az adóköteles tényállás kapcsán - a kellő körültekintés tanúsítása. Ennek vizsgálatánál pedig nem hagyható figyelmen kívül, hogy mely oknál fogva nem felel meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, és hogy a hitelt érdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e és ha igen, milyen intézkedéseket és ezek alkalmasak voltak-e a hiányosság felismerésére. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kellő körültekintés (az adóalanytól adóköteles tényállás során elvárható gondosság) nem. azonosítható valamilyen megállapodás megkötésével, egy gazdasági eseményről szóló valamilyen számla befogadásával illetve a számla szerinti összeg megfizetésével. A kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számla-befogadónak tudomása nem volt, azt fel sem ismerhette, arra ráhatása nem volt illetve nem is lehetett. Megjegyzi egyben azt is a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóalanynak ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit és abban az esetben ha - alapos ok nélkül - bízik ezek meglétében, vagy a hiteltelenséget azért nem ismeri fel, mert a tőle elvárható figyelmet elmulasztotta, akkor nem a gondosságára, hanem annak hiányára, gondatlanságára lehet következtetést levonni.
A bizonylatok formai hitelességére vonatkozó előírásokat jogszabályok rögzítik. Ezeket az adóalanynak tudnia és a szükséges és lehetséges körben vizsgálnia kell. Az adóalany hatósági jogosítványokkal nem rendelkezik, és nem áll módjában az sem, hogy bizonyos adatokat illetően információt szerezzen be, vagy az egyébként rendelkezésére álló dokumentumokat ellenőrizze, adott esetben a bizonylat formai meg nem felelőssége esetén is hivatkozhat olyan körülményekre, amelynek alapján az a következtetés vonható le, hogy kellő körültekintést tanúsított.
A számlák tartalmi hitelessége a formai megfelelőséget követően vagy alakilag nem megfelelő bizonylat befogadása során tanúsított kellő körültekintés esetén, illetőleg a hibás vagy hiányos adattartalommal rendelkező számla kapcsán a hibák kiküszöbölése után vizsgálható.
Tartalmilag nem hiteles az a számla, amely nem adóalanytól származik (pl. a bejelentési kötelezettségét elmulasztó adószámmal nem rendelkező természetes személy, kontár állította ki, vagy vállalkozását megszüntető személy, vagy olyan cég bocsátotta ki, akinek a bejegyzési kérelmét a bíróság elutasította, a cégeljárást megszüntette stb.)
Tartalmilag hiteltelen a dokumentum abban az esetben is, ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között, és - vagy nem a számla szerinti módon ment végbe a valós gazdasági esemény nem azonos a számla szerintivel, a felek közötti szerződés színlelt, jogszabályba ütközik.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a jogszabályi rendelkezésekből következően van olyan tartalmi hiányosság amely korrigálható, pl. számlahelyesbítéssel, illetve az adóhatóság által megállapított hiteltelenséggel szemben az adóalany bizonyítással élhet. Hivatkozhat arra is, hogy gondosan a tőle elvárható kellő körültekintéssel járt el, a tartalmi hiányosságot nem ismerhette fel, az rajta kívül álló olyan okból következett be, amelyre ráhatása nem volt.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy bár az adóhatóságot terheli a tényállás tisztázási kötelezettség, többnyire a számlabefogadó rendelkezik azokkal az adatokkal, dokumentumokkal, amelyek alkalmasak lehetnek a kellő körültekintés igazolására. Az adózót továbbá terheli az együttműködési kötelezettség, tehát bizonyítékait elő kell terjesztenie.
Vétel vagy szolgáltatás igénybevétele esetén (a gazdasági esemény jellegére, tárgyára, nagyságára, egyszeri, rendkívüli, vagy folyamatos voltára, a szerződő félre vagy más egyéb körülményre figyelemmel) a vevőtől elvárható magatartás, hogy ellenőrizze a vele szerződő fél adóalanyiságát, képviseletre vonatkozó jogosultságát a cégnyilvántartás alapján, vagy az adóhatóságtól adatot kérve. Nem értékelhető a kellő körültekintés megvalósulásának, ha ezek megismerése érdekében az adóalany nem tesz semmit, vagy a szerződő partnerétől kér információt, hiszen az adott esetben az épp oly valótlan lehet, mint a kibocsátott számla, és az sem ha olyan meghatalmazást fogad el hitelt érdemlőnek, amiről speciális szakképzettség, hatósági jogosultság hiányában is nyilvánvaló, hogy hitelessége kétséges.
Nem ért egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal az elsőfokú ítéleti megállapítással, mely szerint a felperesnek az általa kötött vállalkozói szerződés kapcsán kötelezettsége csupán a munkák átvétele volt, illetőleg a megfelelő minőségről való meggyőződés. A gazdasági életben elvárható az üzleti partner felőli tájékozódás, referenciák beszerzése. Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdéséből következően az adózónak is az az érdeke, hogy az ügylet kapcsán a tevékenysége ne csak egy formailag megfelelő számla befogadására korlátozódjon.
Ha és amennyiben azonban a számlabefogadó üzleti partnerét illetően kellő körültekintéssel járt el, akkor ennek igazolására alkalmas bizonyítékkal is rendelkezik (pl. szerződéssel, megrendeléssel, szállítólevéllel, hatóságtól származó írásos dokumentummal, érvényes meghatalmazással, áru átadására, szolgáltatás igénybevételére, a számlakibocsátóval tartott kapcsolatra vonatkozó olyan adatokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy a számla szerinti esemény valós voltát a számlakibocsátó adóalanyiságát, a tartalmi hitelességét bizonyítsák.)
A formailag szabályos számla befogadása ugyanis nem jelenti egyben a kellő körültekintés megállapíthatóságát, a bankszámla kivonatok pedig csak azt igazolják, hogy a számla szerinti összeg kifizetésre került.
A perbeli esetben a tényállás megállapítása kapcsán a szolgáltatás-nyújtás körülményeit figyelembe véve kell vizsgálni a kellő körültekintést, amely nem szorítkozhat kizárólag a felperes által hivatkozott megrendelő és vállalkozó közötti kapcsolatra, mivel a nem vitatott tényállás szerint alvállalkozók, illetve szubalvállalkozók is megjelentek a munkavégzés során.
A perbeli adatok szerint a felperes előzetesen nem győződött meg arról, hogy a vállalkozó a szakipari képesítést feltételező beruházási munkálatok elvégzéséhez megfelelő eszközökkel és szakmai felkészültséggel rendelkezik-e.
A felperes az eljárás során mindvégig arra hivatkozott, hogy a vállalkozókat éppen hogy ismeretségi, baráti alapon választotta miután referencia munkáit ismerte. A konkrét referencia munkák megnevezése az eljárás során nem történt meg, a kizárólag baráti alapon kiválasztott fővállalkozók részére adott megbízás ilyen körülmények között a kellő gondosságú eljárás feltételeinek nem felelhetett meg. A felperes által kötött vállalkozási szerződésből és saját nyilatkozataiból is megállapítható volt, tudomása volt arról, hogy az építésbe a fővállalkozó alvállalkozókat vont be. Nyilatkozata szerint azonban őket nem ismerte. Kétségtelen tény, hogy a fővállalkozó kötelezettséget vállalt egyebek mellett, hogy csak munkaszerződéssel és bejelentett alkalmazottat foglalkoztat, a felperes azonban a továbbiakban: az alvállalkozói munkavégzést nem ellenőrizte, arról tudomást nem is vett, így függetlenül a tényleges gazdasági esemény megvalósulásától, részéről a kellő körültekintés megállapítására sor nem kerülhet.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.187/2004.)