adozona.hu
AVI 2006.7.80
AVI 2006.7.80
Nem ütközik az ismételt ellenőrzés tilalmába az ellenőrzés folytatása, ha időközben az adóhatóság a késedelmi pótlékkal kapcsolatos döntéseket hozott, illetőleg felhívásokat, intézkedéseket foganatosított (1990. évi XCI. tv. 97. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság előzetes ellenőrzést végzett a felperesnél a 2000. évre, általános forgalmi adó kiutalással kapcsolatban. A felperes terhére 2 428 eFt felszámított általános forgalmi adó összegét 116 eFt-tal csökkentették.
Ezt követően az elsőfokú hatóság 2002. január 17-én 2 312 eFt általános forgalmi adót, valamint január 18-án 32 eFt késedelmi pótlékot utalt vissza a felperes részére. Utóbb 2002. március 6-án kelt határozattal az elsőfokú hatóság rendelkezett a késedelmi pótlék visszafizeté...
AVI 2006.7.80 Nem ütközik az ismételt ellenőrzés tilalmába az ellenőrzés folytatása, ha időközben az adóhatóság a késedelmi pótlékkal kapcsolatos döntéseket hozott, illetőleg felhívásokat, intézkedéseket foganatosított (1990. évi XCI. tv. 97. §)
Az adóhatóság előzetes ellenőrzést végzett a felperesnél a 2000. évre, általános forgalmi adó kiutalással kapcsolatban. A felperes terhére 2 428 eFt felszámított általános forgalmi adó összegét 116 eFt-tal csökkentették.Ezt követően az elsőfokú hatóság 2002. január 17-én 2 312 eFt általános forgalmi adót, valamint január 18-án 32 eFt késedelmi pótlékot utalt vissza a felperes részére. Utóbb 2002. március 6-án kelt határozattal az elsőfokú hatóság rendelkezett a késedelmi pótlék visszafizetéséről.
Az adóhatóság 2002. március 26-án kelt levelében, melyet 2002. június 16-án adott postára, értesítette a felperest az ellenőrzési eljárás folytatásáról a határozat meghozatalához szükséges tényállás tisztázása végett.
Az újabban lefolytatott ellenőrzésről 2002. november 7-én készült úgynevezett módosító vizsgálati jegyzőkönyv, amely a korábbi feltárt jogtalan adó visszaigénylésen túl további eseményeket jelölt, így az I. Kft. és I. J. Rt. által kibocsátott számlákban szereplő általános forgalmi adó levonását találta jogtalannak. E megállapítások alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére határozatával 783 eFt adókülönbözetet állapított meg, amelyből 622 eFt minősült adóhiánynak, és 116 eFt jogosulatlan visszaigénylésnek, összességében 369 eFt adóbírság, valamint 19 eFt késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes e határozat ellen benyújtott keresetében elsődlegesen a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan az adóbírság mérséklését kérte.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, és fenntartotta a határozatában foglaltakat. A Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az érdemi kérdés tekintetében nem találta alaposnak a felperes álláspontját. Idézte az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdését és megállapította, hogy erre vonatkozóan a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a termékértékesítés alkalmával kellő körültekintéssel járt el.
Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes esetében az Áfa. tv. 49. § (5) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatók. Ugyancsak helytállónak találta az elsőfokú bíróság az adóhatóság megállapítását a felperes által beszerzett termékek illetőleg a telefonszámla vonatkozásában is.
Az elsőfokú bíróság a felperes másodlagos keresetével kapcsolatban megállapította, hogy az adóbírság kiszabására az 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdése alapján került sor, mérséklésére az Art. 73. § (1) bekezdése alapján lenne lehetőség. Az adóbírság mérséklése tárgyában a bíróság csak a mérlegelés kereteit vizsgálhatja, méltányossági jogkört nem gyakorolhat. Jelen esetben az alperes kielégítően értékelte valamennyi, az üggyel kapcsolatos körülményt, így kivételes méltánylást érdemlő körülmények nem merültek fel, a felperes erre valójában nem is hivatkozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy az elsőfokú bíróság megállapította az adóhatóság eljárási jogszabálysértését, azonban az ebből való jogkövetkeztetést nem vonta le, és ítéletében ennek hiányát meg sem indokolta. A felperes arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt indított perben is helye van a kereset változtatásának. Kétségtelen, hogy a kereset benyújtására nyitva álló határidő alatt a felperes az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az adóbírság csökkentését kérte, 2003. november 12-én benyújtott előkészítő iratában azonban előterjesztette az eljárási jogszabálysértés miatti hatályon kívül helyezési kérelmét is. Ezt a kérelmet igazolási jellegűnek is lehet tekinteni, mivel a felperesnek a kereset beadását követően jutottak a tudomására az előkészítő iratban hivatkozott adatok. Az elsőfokú bíróság így nem határozott valamennyi kereseti kérelemről, ezen túl a felperes újból hangsúlyozta, hogy az adóhatóság ismételt ellenőrzés tilalmába ütköző eljárási jogszabálysértést követett el.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú jogerős ítéletben kifejtett jogi indokokat az alábbiak szerint módosította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megállapította az adóhatóság által elkövetett eljárási jogszabálysértést, mégsem vonta le ennek jogkövetkezményét és ez okból nem helyezte hatályon kívül a keresettel támadott alperesi határozatot.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül a jogerős ítéletet.
A felperes helyesen utalt kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében nem indokolta meg, miért nem találta alaposnak a felperes eljárási jogszabálysértésre vonatkozóan előterjesztett kérelmét, holott ítéletében megállapította, hogy az adóhatóság elkövette a felperes által kifogásolt eljárási jogszabálysértést. Az elsőfokú bíróság ítéletében csak utalt arra, hogy - feltehetőleg - azért nem találta ezt a kereseti kérelmet alaposnak, mivel azt a felperes nem a keresetlevelében, hanem a kereset előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően, előkészítő iratában terjesztette elő. A felperes helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra, hogy az elsőfokú bíróság ezen - bár részletesebben ki nem fejtett - indoka nem helytálló.
A Pp. 324. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 146. § (1) bekezdése szerint is helye van a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perben a keresetváltoztatásnak. Így a felperesnek joga volt eljárási jogszabálysértés címén is kérni a felülvizsgálni kért határozat hatályon kívül helyezését, miután az ugyanabból a jogviszonyból származott mint a határidőben benyújtott kereseti kérelme.
Ezen túl azonban az eljárási szabálysértés megvalósulása tekintetében a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felperes és az elsőfokú bíróság álláspontjával.
Kétségtelen tény, hogy az adóhatóság ellenőrzés alá vonta a felperes 2000. évi általános forgalmi adó fizetési kötelezettségét, az ellenőrzést 2001. december 20-án kezdte, az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv 2002. január 11-én készült, a jegyzőkönyv lezárása pedig 2002. január 14-én történt.
A jegyzőkönyv és ellenőrzés alapján határozat hozatalára nem került sor. Ugyanezen időszak, a 2000. év általános forgalmi adó fizetési kötelezettség ellenőrzéséről, illetve az ellenőrzés folytatásáról döntött az adóhatóság, e döntéséről a felperest értesítette. A módosító jegyzőkönyv felvétele 2002. november 7-én történt, a vizsgálat jegyzőkönyvi lezárására pedig 2002. november 13-án került sor.
Az Art. 62. § (3) bekezdése szerint az ellenőrzés befejeződik, amikor az ellenőrzés megállapításait az adózóval ismertetik és a jegyzőkönyvet átadják. Az ellenőrzést folytatni kell, ha az adózó észrevétele indokolja, vagy a határozat meghozatalához a tényállás tisztázása válik szükségessé, ilyen esetben újabb jegyzőkönyvet kell készíteni.
Helyesen hivatkozott az adóhatóság arra, hogy a perbeli esetben az ellenőrzés folytatásának jogszabályi feltételei fennálltak, a vizsgálat ugyanis a 2000. évi általános forgalmi adó fizetési kötelezettség ellenőrzését érintette, ebben az évben került sor az IKARUSZ utócégek által kibocsátott számlák befogadására. Az adóhatóság más hatóságtól olyan adatok birtokába jutott, mely szerint ezek a számlák fiktívek voltak, a tényállás további tisztázása érdekében ezért szükséges volt az ellenőrzés folytatására. Erre az Art. 62. § (3) bekezdésének rendelkezése lehetőséget biztosított.
Ebből következően nem tekinthető az első jegyzőkönyv felvételével és lezárásával az ellenőrzés befejezettnek, illetőleg a folytatólagos ellenőrzés sem tekinthető ismételt ellenőrzésnek. A 2002. január 11-én kezdett és január 14-én lezárt ellenőrzési jegyzőkönyv következtében elsőfokú határozatot nem hoztak, az Art. 63. § (1) bekezdés b) pontja szerinti adóigazgatási eljárás megindítása nem történt meg.
Az Art. 97. § v) pontja szerint nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak, ha az adóhatóság ellenőrzése az adózással összefüggő egyéb adókötelezettségek vizsgálatára, illetve az egyes adókkal kapcsolatos adatok, tények és körülmények előzetes rögzítésére irányul, vagy az adóhatóság az adott időszakra más adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését folytatja le.
Így nem ütközik az ismételt ellenőrzés tilalmába az ellenőrzés folytatása, ha időközben az adóhatóság a késedelmi pótlékkal kapcsolatos döntéseket hozott, illetőleg különböző felhívásokat, postázással kapcsolatos intézkedéseket foganatosított a felperes részére.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes eljárási jogszabálysértésre hivatkozása nem volt alapos.
E körben az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az eljárási jogszabálysértés fennállását, e tévedése azonban az érdemi döntésére nem hatott ki, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az e vonatkozásában - módosított indokolással a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.141/2004.)