adozona.hu
AVI 2006.7.78
AVI 2006.7.78
Az átvezetési kérelem nem értékelhető visszaigénylési kérelemként [1990. évi XCI. tv. 3. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a 2002. adóévre benyújtott helyi iparűzési adóbevallásában 4 802 309 Ft adókedvezményt tüntetett fel, az érvényesíteni kívánt 4 493 630 Ft adókedvezményt túlfizetésként kérte kezelni, és rendelkezett annak jövőbeni adófizetési kötelezettségre történő felhasználásáról.
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2003. évekre folytatott adóellenőrzés alapján határozatával a felperes terhére a 2002. évi adóévre vonatkozóan 4 802 390 Ft helyi iparűzési adókülönbözet előírását rendelte el, az esedékes...
AVI 2006.7.78 Az átvezetési kérelem nem értékelhető visszaigénylési kérelemként [1990. évi XCI. tv. 3. §]
A felperes a 2002. adóévre benyújtott helyi iparűzési adóbevallásában 4 802 309 Ft adókedvezményt tüntetett fel, az érvényesíteni kívánt 4 493 630 Ft adókedvezményt túlfizetésként kérte kezelni, és rendelkezett annak jövőbeni adófizetési kötelezettségre történő felhasználásáról.Az elsőfokú adóhatóság 2002-2003. évekre folytatott adóellenőrzés alapján határozatával a felperes terhére a 2002. évi adóévre vonatkozóan 4 802 390 Ft helyi iparűzési adókülönbözet előírását rendelte el, az esedékességig meg nem fizetett, illetőleg az esedékesség előtt jogtalanul igénybevett kedvezményt adóhiánynak minősítette, és a felperes részéről ténylegesen befizetett 4 493 630 Ft után 20%-os adóbírságot szabott ki. Rendelkezett a késedelmi pótlék fizetéséről is.
A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 72. § (1) és (2) bekezdése, 73. § (3) bekezdésére figyelemmel csak 308 760 Ft nem volt az esedékességkor megfizetve, ezért bírságalapot is csak ez az összeg képezhet.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az Art. 22. § (1) bekezdése, 66/E. § (1) bekezdése, 66/F. § (4) bekezdése, illetve 79. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy a felperes az adótúlfizetésnek minősített 4 493 630 Ft-ot visszaigényelte, amikor rendelkezett annak átkönyveléséről, így a jogosulatlan adókedvezmény igénybevétel teljes összege adóhiánynak minősül és bírságalapot képez.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, és 4 493 630 Ft utáni adóbírság fizetése alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a túlfizetésként szerepeltetett 4 493 630 Ft visszautalását nem kérte, azt ugyanazon adónemben kérte tartani a 2003. évi adóelőleg fizetési kötelezettségre. Ebből következően a folyószámláján csak 308 760 Ft jelentkezhetett adóhiányként.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a felperes részéről adó-visszaigénylés történt, illetve a nem vitásan fennálló túlfizetése felhasználásra került az ellenőrzés megkezdése előtt a 2003. évi iparűzési adóelőleg megállapítására,
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát megváltoztatta akként, hogy 4 493 630 Ft adókülönbözet utáni 898 726 Ft adóbírság fizetési kötelezettség alól a felperest mentesítette. ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes túlfizetésben volt, visszatérítési vagy átvezetési igényt bevallásában nem jelzett. Az esedékesség időpontjában az adótöbblet rendelkezésre állt, és nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy az adótúlfizetés később a 2003. évi előlegfizetési kötelezettségbe beszámításra került.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Jogi álláspontja szerint a felperes jogosulatlanul vette igénybe a mentességet, a túlfizetésként nyilvántartott összeg 2003. III. negyedévi adóévre lett elszámolva. Az Art. 3. § (3) bekezdés b) pontja, 32. § (5), (7) bekezdésére figyelemmel a felperesnek visszatérítési igénye volt, amelynek időpontja a költségvetési bevallás 2003. évi május 31-i benyújtásával azonos. Ugyanazt az összeget nem lehet a 2003. évi adóelőlegre és a 2002. évi adó megfizetésére is elszámolni. Az adózás rendjéről szóló új jogszabály a 2003. évi XCII. törvény 170. § (2) bekezdése csak egyértelműbbé teszi a kérdéskör megítélését.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy az adótúlfizetés az esedékességkor és az ellenőrzés megkezdésekor is rendelkezésre állt, így az új Art. szerint sem képezhet bírságalapot. Az átvezetési kérelmet nem lehet költségvetési támogatásnak minősíteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A 2002. adóévben hatályos Art. 72. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. A (2) bekezdés szerint adóhiánynak minősül az adózó terhére megállapított adókülönbözet, önadózás esetén csak akkor, ha az adókülönbözetet az esedékesség időpontjáig nem fizették meg, illetve a költségvetési támogatást igénybe vették.
A felek által nem vitatottan a 2002. adóévi helyi iparűzési adóbevallás benyújtásakor a felperesnek ugyanezen adónemben 4 493 630 Ft túlfizetése volt nyilvántartva. A felperes ugyan 4 802 309 Ft adókedvezményt tüntetett fel jogosulatlanul, de ebből az összegből a fentebb említett túlfizetés rendelkezésre állt, így megfizettetnek kellett tekinteni.
Az alperes érvelésével szemben a felperesnek ezen összeg vonatkozásában nem volt visszaigénylési kérelme, az átvezetési kérelmet nem lehet ilyen kérelemnek tekinteni. Ugyancsak nem lehet a helyi iparűzési adó átvezetési kérelemnél a költségvetési támogatás visszaigénylésére vagy elszámolására vonatkozó szabályokat alkalmazni, mivel az Art. 3. § (3) bekezdés b) pontja alapján a felperesnek nem volt adó-visszaigénylési és adó-visszatérítési kérelme.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg az Art. 72. § (2) bekezdése értelmezésével, hogy a felperesnek 4 493 630 Ft túlfizetés vonatkozásában az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett adókülönbözete nem állt fenn, ezért ez adóhiánynak sem minősül. Adóbírságot pedig az Art. 72. § (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén kell fizetni.
Az Art. helyébe lépő, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 170. § (2) bekezdése már valóban tartalmazza, hogy az eredeti esedékesség napján fennálló túlfizetést az adófizetési kötelezettség teljesítéseként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a túlfizetés az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll. Ez a jogszabályhely azonban a 2002. adóévben nem volt hatályos, így azt alkalmazni nem lehet. Az alperes e körben tévesen hivatkozott arra, hogy a 170. § (1)-(2) bekezdése nem új szabályt vezetett be, csak pontosított. Ezt egyértelműsíti a törvény 170-171. §-aihoz fűzött miniszteri indokolás, amely kifejezetten tartalmazza, hogy a korábbi Art.-ban szabályozott adóbírságot egy ponton módosítja. Ez a módosítás, vagyis az új jogi szabályozás éppen a túlfizetéshez kapcsolódik. Az adózó csak akkor mentesül az adóbírság alól, ha a fennálló túlfizetés nemcsak az eredeti esedékesség napján, hanem az ellenőrzés megkezdésének napján is fennáll. Ez a jogszabályhely tehát nem pontosítja az Art. adóhiányra vonatkozó szabályozását, hanem módosítja, új szabályozást vezetett be.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.154/2004.)