adozona.hu
AVI 2006.7.77
AVI 2006.7.77
Az adózótól nem várható el annak ismerete, hogy a számlakibocsátó adott-e be bevallást vagy sem (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998-2000. években egyéni vállalkozók és gazdasági társaságok faáruvásárlásról kibocsátott számlái alapján általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) igényelt vissza.
Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett, és az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte áfa adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes a 2003. október 13. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az ...
AVI 2006.7.77 Az adózótól nem várható el annak ismerete, hogy a számlakibocsátó adott-e be bevallást vagy sem (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
A felperes 1998-2000. években egyéni vállalkozók és gazdasági társaságok faáruvásárlásról kibocsátott számlái alapján általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) igényelt vissza.Az adóhatóság a felperesnél ellenőrzést végzett, és az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte áfa adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes a 2003. október 13. napján hozott határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az elsőfokú határozat 5., 6., 7., 8., 9., 11. pontjával kapcsolatos érdemi döntést, azaz 5 033 000 Ft áfa adóhiány és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezmények jogszerűségét vitatta, kérte azok hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárásra kötelezését.
A közigazgatási határozatok megállapították, hogy a perrel érintett körben kibocsátott számlák alapján a felperes nem volt jogosult az áfa-visszaigénylésre. Ezek a bizonylatok nem hitelesek, nem felelnek meg az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. §-ában foglalt rendelkezéséknek. A felperes az ügyletek során nem járt el kellő körültekintéssel, mivel az egyéni vállalkozó a számla kiállításának időpontjában nem volt adóalany, illetve az értékesítés a valóságban nem a számlák szerinti felek között jött létre, az adó áthárítására nem került sor. A számlakibocsátók egy része ellenérték fejében állította ki a bizonylatot, elismerte a számlák fiktív voltát.
A felperes keresetében azzal érvelt, hogy a számlák nem fiktívek, hanem a létrejött gazdasági eseményeket tükrözik, a vételárat és a számla szerinti áfát is megfizette. Az eladók részére készpénzes utalvánnyal egyenlítette ki az ellenértéket, az ügyletek során kellő körültekintést tanúsított.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította azzal, hogy a felperes bár egyes jogügyletek során jóhiszeműen és kellő körültekintéssel járt el, a perben vitatott számlák tekintetében adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta, mivel a számlák tartalmilag hiteltelen dokumentumok az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése és az Sztv. 84. §-ában foglaltak szerint. A fiktív számlára alapított adólevonási jogot a jogalkotó az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti módosításával nem kívánta legalizálni.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével elrendelte a felülvizsgálati eljárást. A felperes kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul, mert nem hagyható figyelmen kívül a jogvita eldöntésénél a számlabefogadó ügyletek során tanúsított magatartása. Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében - mivel kellő körültekintést tanúsítva jóhiszeműen járt el, és a számlát kiállítók csalárd és jogsértő magatartását nem ismerhette fel - adólevonási joga nem sérülhet.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek azt a részét vitatta, amely az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésének alkalmazhatóságára, illetve e körben a felperesi magatartásra vonatkozott. Kérte annak megállapítását, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. Ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 19. számú ítéletét - részben eltérő indokolással - hatályában fenntartotta.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alapos, a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy hogyan értelmezhető és alkalmazható az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése, 35. § (1) bekezdése, 44. § (5) bekezdése, illetve mi tartozik a kellő körültekintés fogalmába, mi ennek hatása az adólevonási jog gyakorlására. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 84. § (1) és (2) bekezdése értelmében az adólevonási jog alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum alapján gyakorolható.
A 2003. január 1-jétől hatályos - és folyamatban lévő ügyekre is irányadó - Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezés értelmében "számlában, az egyszerűsített számlában és a számlát helyettesítő okmányban feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el". A módosítás az adólevonásra jogosult adóalany érdekeinek védelmét célozza. A korábbi szabályozáshoz képest számára többletjogot biztosít, mivel hiteltelen bizonylat esetén is lehetőséget ad a jog gyakorlására, ha és amennyiben megállapítható (bizonyított), hogy a kellő körültekintéssel járt el. Ennek vizsgálatánál pedig nem hagyható figyelmen kívül, hogy mely oknál fogva nem felel meg a bizonylat az alaki és tartalmi követelményeknek, és hogy a hitelt érdemlőség megállapítása érdekében a számlabefogadó tett-e, s ha igen milyen intézkedéseket, és ezek alkalmasak voltak-e vagy sem a számla, bizonylat hiányossága felismerésére.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kellő körültekintés (az adóalanytól adóköteles tényállás során elvárható gondosság) megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak tudomása nem volt, azt fel sem ismerhette, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett. Az adóalanynak ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit és abban az esetben, ha - alapos ok nélkül - bízik ezek meglétében, vagy a hiteltelenséget azért nem ismeri fel, mert a tőle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztotta, akkor nem a gondosságára, hanem a gondatlanságára lehet következtetést levonni.
A bizonylatok formai hitelességére vonatkozó előírásokat jogszabályok rögzítik. [PL: Áfa. tv., 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet] Ezeket az adóalanynak ismernie kell, a szükséges és lehetséges körben a jogszabályban meghatározott feltételeket vizsgálnia kell.
Előfordulhat azonban olyan hiányosság, amely még kellően gondos eljárással sem ismerhető fel (pl.: rendelkezik-e a számlakibocsátó a számlatömb beszerzésére vonatkozó számlával, azt szigorú számadás alá vonta-e). Mivel az adóalany hatósági jogosítványokkal nem rendelkezik, és nem áll módjában az sem, hogy bizonyos adatokat illetően információt szerezzen be, vagy az egyébként rendelkezésére álló dokumentumokat ellenőrizze, adott esetben a bizonylat formai meg nem felelősége esetén is hivatkozhat olyan körülményekre, amelyek alapján az a következtetés vonható le, hogy kellő körültekintést tanúsított. Ilyen esetben, ha a dokumentum tartalmilag hiteles, az adólevonási joga nem sérülhet.
A számlák tartalmi hitelessége a formai megfelelőséget követően, vagy alakilag nem megfelelő bizonylat befogadása során tanúsított kellő körültekintés esetén, illetőleg a hibás vagy hiányos adattartalommal rendelkező számla kapcsán, a hibák kiküszöbölése után vizsgálható.
Tartalmilag nem hiteles az a számla, amely nem adóalanytól származik. (PL: azt bejelentési kötelezettségét elmulasztó, adószámmal nem rendelkező természetes személy, kontár állította ki, vagy vállalkozását megszüntető személy vagy olyan cég bocsátotta ki, akinek a bejegyzési kérelmét a bíróság elutasította, a cégeljárást megszüntette ...) Tartalmilag hiteltelen a dokumentum abban az esetben is, ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között és/vagy nem a számla szerinti módon ment végbe, a valós gazdasági esemény nem azonos a számla szerintivel, a felek közötti szerződés színlelt, vagy jogszabályba ütközik.
Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a jogszabályi rendelkezésekből következően van olyan tartalmi hiányosság, amely korrigálható, pl. számlahelyesbítéssel, illetve hogy a hiteltelenséget az adóhatóságnak kell igazolnia, amellyel szemben az adóalany bizonyítással élhet. Hivatkozhat továbbá arra is, hogy gondosan, a tőle elvárható kellő körültekintéssel járt el, a tartalmi hiányosságot nem ismerhette fel, az rajta kívülálló olyan okból következett be, amelyre ráhatása nem volt. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy bár az adóhatóságot terheli a tényállás tisztázási kötelezettség, többnyire a számlabefogadó rendelkezik azokkal az adatokkal, dokumentumokkal, amelyek alkalmasak lehetnek a kellő körültekintés igazolására. Az adózót továbbá terheli az együttműködési kötelezettség, tehát bizonyítékait elő kell terjesztenie.
Vétel vagy szolgáltatás igénybevétele esetén (a gazdasági esemény jellegére, tárgyára, nagyságára, rendkívüli vagy folyamatos voltára, a szerződő félre vagy más egyéb körülményre figyelemmel) a vevőtől elvárható magatartás, hogy ellenőrizze a vele szerződő fél adóalanyiságát, képviseletre vonatkozó jogosultságát a cégnyilvántartás alapján vagy az adóhatóságtól adatot kérve.
Nem értékelhető kellő körültekintésnek, ha ezek megismerése érdekében az adóalany nem tesz semmit, vagy kizárólag szerződő partnerétől kér információt, mivel - az adott esetben - az éppoly valótlan lehet, mint a kibocsátott számla. Nem kellően körültekintő az a magatartás, ha olyan meghatalmazást fogad el hitelt érdemlőnek, amiről - speciális szakképzettség, hatósági jogosultság hiányában is - nyilvánvaló, hogy hitelessége kétséges.
Bárki megszüntetheti egyik napról a másikra a vállalkozását, cégek kerülhetnek felszámolás alá, az ellenérték fejében történő számlakibocsátások sem ismeretlenek, ezért kizárólag a számlakibocsátó - esetleg bűncselekményt is megvalósító - magatartására jogot alapítani nem lehet.
A mindennapi gazdasági életben elvárható az üzleti partnerről olyan tájékozódás, amelyre az adóköteles tényállás során lehetőség van. Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdéséből következően az adózónak is az az érdeke, hogy az ügylet kapcsán a tevékenysége ne csak egy formailag megfelelő számla befogadására korlátozódjon. Nem várható el ugyanakkor annak ismerete, hagy a számlakibocsátó adott-e be, s ha igen milyen bevallást, illetve az adófizetési kötelezettségének eleget tett-e vagy sem.
Amennyiben a számlabefogadó üzleti partnerét illetően kellő körültekintéssel járt el, akkor ennek igazolására alkalmas bizonyítékokkal is rendelkezik. (Pl.: szerződéssel, megrendeléssel, szállítólevéllel, hatóságtól származó írásos dokumentummal, érvényes meghatalmazással, áru átadására, szolgáltatás igénybevételére, a számlakibocsátóval tartott kapcsolatra vonatkozó olyan adatokkal, amelyek alkalmasak arra, hogy a számla szerinti esemény valós voltát, a számlakibocsátó adóalanyiságát, a tartalmi hitelességet bizonyítsák) A formailag szabályos számla befogadása ugyanis nem jelenti egyben a kellő körültekintés megállapíthatóságát, a bankszámlakivonatok pedig csak azt igazolják, hogy a számla szerinti összeg kifizetésre került.
Rámutat egyben a Legfelsőbb Bíróság arra, hogyha az adóalany adólevonási jogát alakilag és tartalmilag hiteltelen számlára alapította, és esetében az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti feltétel sem állapítható meg, akkor az Art. 73. § (1) bekezdése szerinti adóbírság mérséklésére sincs lehetőség, hiszen akkor az adózó nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a megyei bíróság érdemben jogszerű határozatot hozott, de ítéletének indokolásában - a felek által felülvizsgálati eljárásban vitatott körben - részben téves jogi álláspontra helyezkedett. A jogvita eldöntésénél irányadó tényállásra, és a jogkérdés kapcsán előzőekben rögzítettekre figyelemmel a felperes nem járt el kellő körültekintéssel a perben vitatott jogszabályi feltételek kapcsán, és a bizonyítottan tartalmilag hiteltelen számlák alapján az adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - részben ugyan eltérő indokolással - hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (4) bekezdése]. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.122/2004.)