adozona.hu
AVI 2006.7.76
AVI 2006.7.76
A melléktevékenység ellenértéke a főtevékenység adóalapjának részét képezi, az arra vonatkozó adókulccsal adóköteles (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél 1998-2001. évek vonatkozásában kiemelt adónemek és járulék körében folytatott revízió alapján az elsőfokú adóhatóság adókülönbözet, adóhiány, ennek alapján adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Egyrészt megállapította, hogy a gumigyártáshoz a külföldi partner megrendelése alapján legyártott szerszámok vonatkozásában jogszerűtlenül általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) nem számolt fel. Ugyancsak jogszerűtlennek találta, hogy a szerszámokon végze...
AVI 2006.7.76 A melléktevékenység ellenértéke a főtevékenység adóalapjának részét képezi, az arra vonatkozó adókulccsal adóköteles (1992. évi LXXIV. tv. 22. §)
A felperesnél 1998-2001. évek vonatkozásában kiemelt adónemek és járulék körében folytatott revízió alapján az elsőfokú adóhatóság adókülönbözet, adóhiány, ennek alapján adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. Egyrészt megállapította, hogy a gumigyártáshoz a külföldi partner megrendelése alapján legyártott szerszámok vonatkozásában jogszerűtlenül általános forgalmi adót (továbbiakban: áfa) nem számolt fel. Ugyancsak jogszerűtlennek találta, hogy a szerszámokon végzett különféle javítások, módosítások, illetőleg minőségi ellenőrzés vonatkozásában sem számított fel áfát. Ezeket belföldi termékértékesítésnek, illetve szolgáltatásnak tekintette.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 22. § (3) bekezdését alkalmazni nem lehet, a termékértékesítés és szolgáltatás járulékos jellegét nem találta megállapíthatónak.
A felperes keresetében az adókülönbözet és járulékainak törlését kérte azzal, hogy a gumigyártás járulékos költsége volt a szerszámgyártás költsége, a szerszámok javításának, módosításának költsége és az anyavállalat által gyártott termékek laborvizsgálatának költsége. Az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel pedig az áfa 0%-os.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes által gyártott gumitermékeket kiszállította, ezen számlákon jogszerűen áfát nem szerepeltetett. A gyártóeszközök értékesítése, a szerszámok javítása, módosítása, illetve a laborvizsgálatok vonatkozásában nem találta megállapíthatónak az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel a járulékosan kapcsolódó költségjelleget.
A szerszámok értéke nem került beépítésre a gumitermékek ellenértékébe, azokat külön készletezték a felperes raktárában, az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése és 14. § (3) bekezdése értelmében a teljesítés helye belföld, így a 28. § (1) bekezdésében meghatározott 25%-os áfa-fizetési kötelezettség áll fenn. A szerszámjavítások és módosítások teljesítése, helye is belföld.
A laborvizsgálatok vonatkozásában különbséget tett a jogerős ítélet a külföldi tulajdonban lévő terméken, illetve a felperes által gyártott terméken végzett vizsgálatok körében. Ez utóbbi a kiszállítás feltétele volt, nem építette be a gumitermékek árába, külön számlázta, az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdése alapján belföldön végzett szolgáltatásnak minősülnek, így jogszerű volt a revízió általi 25%-os áfa felszámítása.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének és a közigazgatási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és szükség esetén új eljárásra kötelezését, harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérve. Továbbra is fenntartotta jogi álláspontját, hogy a gumigyártáshoz szükséges szerszámok legyártása, az azon történő javítások és módosítások, a minőség-ellenőrzés költsége járulékos jellegű. Az elsőfokú bíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés és az 1/A. §-a értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni, de a jogerős ítélet a szerződések értelmezését nem végezte el. Nem állapítható meg, hogy milyen tényekből milyen következtetéseket vont le. Az önálló számlázás, külön raktározás, idegen szerszámok nem mondanak ellent az Áfa, tv. 22. § (3) bekezdés b) pontjának. A gyártóeszközök kiszállítására figyelemmel az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdése és 29. § a) pontja alapján is helytálló a 0%-os áfa felszámítása. A szerszámok javítása, módosítása (pl.: évszám) a gyártás megkezdéséhez volt szükséges. A laborvizsgálatról kiállított számlákat a közigazgatási szervek a szerszám-módosításokról szóló számlák közé sorolták be az Áfa. tv. 15. § (4) bekezdés c) pontjára hivatkozással. Ezzel szemben a jogerős ítélet a laborköltségeket az Áfa. tv. 15. § (1) bekezdése szerint tekintette belföldön teljesített szolgáltatásnak. Sem a közigazgatási határozat, sem a jogerős ítélet nem adta indokát annak, hogy az Áfa. tv. 15. § (5) bekezdés d) pontjára figyelemmel miért tekintette a laborvizsgálatok egy részét belföldön, más részét külföldön teljesítettnek. A jogerős ítélet megsértette a Pp, 206. §-át, 221. §-át és a KK 34. sz. állásfoglalásban rögzített keresethez kötöttség elvét.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy mind a termékértékesítés, mind a szolgáltatások teljesítésének helye belföld.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 13. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja értelmében az adó alapjába beletartoznak a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek, még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, bizományi, biztosítási, közlekedési költségek, A járulékos költség, azaz a melléktevékenység ellenértéke a főtevékenység adóalapjának részét képezi, és az arra vonatkozó adókulccsal adóköteles. Ez különösen akkor jelentős, amikor a főtevékenység, illetve a járulékos tevékenység a törvény szabályai szerint eltérő adókulccsal lennének adóztathatók, ha önmagukban nyújtanák.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal, hogy az önálló számlázás, külön készletezés önmagában nem dönti el a jogkérdést. A főtevékenységet, illetve a járulékos tevékenységet meghatározni, egymástól elválasztani, vagy kapcsolatukat minősíteni mindig csak az adott konkrét szerződés, ügylet vagy gazdasági esemény vizsgálata alapján lehetséges. Ezeket mindig valódi tartalmuk alapján kell minősíteni, és adójogi konzekvenciákat levonni.
A gazdasági körülmények sokszínűségéből fakadóan csak példálózó jelleggel lehet felállítani minősítést elősegítő szempontokat. Ilyenek lehetnek például a következők: a tevékenység kiegészíti-e, elősegíti-e a főtevékenység megvalósulását, létrejön-e vagy sem e nélkül a főtevékenység, a főtevékenység vállalásának vagy megvalósulásának következményeként szokásosan előfordul-e vagy sem, milyen az értéke, előfordulásának gyakorisága, a főtevékenységhez hasonlítva milyen nagyságrendet képvisel. Az általános iránymutatás azonban nyilvánvalóan nem rendezi azokat az eseteket, amikor a vizsgálatok egymásnak ellentmondó eseményekre vezetnek, pl. a két tevékenység nagyságrendje azonos, vagy a nagyobb segíti elő a kisebb nagyságrendű tevékenység megvalósulását. Az Áfa. tv. 22. § (3) bekezdés b) pontja értelmében nincs jelentősége annak, hogy a felek nem egy, hanem több megállapodást kötnek, és a megállapodások időpontja éppúgy nem releváns, mint a külön-külön történő számlázás ténye.
A perbeli esetben a felperes a külföldi megrendelés alapján különféle gumitermékeket állított elő. Ezeket végleges rendeltetésre külföldre kiléptette, így megvalósult az Áfa. tv. 11. § (1) bekezdése szerinti termékexport.
Ugyanazon külföldi partner megrendelése alapján a felperes legyártatta a gumitermékek előállításához szükséges szerszámokat, azokon különböző módosításokat, javításokat végzett, illetve a gumitermékek laborvizsgálatát végezte el. Mind a termékértékesítések, mind a szolgáltatásnyújtás vonatkozásában megállapítható, hogy azok elkülönülnek a főtevékenységtől, a gumitermékek előállításától. Nem tekinthető külön járulékos jellegű költségeknek, amelyek nélkül a gumitermékek előállítása nem valósítható meg. Ezt igazolja a felperes korábbi gyakorlata is, mely szerint a legyártott és a külföldi cég tulajdonát képező szerszámokat először exportálta, majd onnan visszahozta a hazai üzembe.
Á szerszámok nem a felperes, hanem a külföldi partner tulajdonát képezték akkor, amikor a felperes azon gumitermékeket állított elő. Ezen szerszámok vonatkozásában a termékexport nem valósult meg, a teljesítés helye az Áfa. tv. 14. § (3) bekezdése értelmében belföld, ennek megfelelően a 28. § (1) bekezdése szerinti 25%-os áfa-fizetési kötelezettség terheli. A szerszámok legyártása ugyanis nem tekinthető járulékos jellegűnek, az önálló megállapodáson alapuló önálló termékértékesítésként minősíthető.
Ugyancsak nem állapítható meg szoros járulékos jellegű tevékenység a szerszámok javítása, módosítása és a laborvizsgálatok elvégzése esetében sem. Bár kapcsolódnak a gumitermékek előállításához, de olyan szoros, járulékos jelleg, mint amilyet a felperes állít, nem állapítható meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltaktól ellentétben a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet vizsgálta a felek szerződéseit, és ezek értékeléséből is arra a következtetésre jutott, hogy a járulékos jelleg nem állapítható meg. Ennek hiányában pedig a szolgáltatásnyújtás teljesítésének helye az Áfa. tv. 15. § (4) bekezdés c) pontjára figyelemmel az a hely, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik, az a perbeli esetben belföld, ennyiben a jogerős ítélet indokolása módosításra szorul.
A fentiekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.169/2004.)