adozona.hu
AVI 2006.7.73
AVI 2006.7.73
A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájut vagy az rendelkezésre áll (1995. évi CXVII. tv. 10. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Á. Biztosító Rt. által kidolgozott "vállalati gondoskodás" csoportos életbiztosítási konstrukció alapján a felperes, mint szerződő 2000. november 18-án 311 főre 54 475 300 Ft értékben, 2001. február 23-án 9 főre 5 858 500 Ft értékben kötött életbiztosítási szerződést. A felperes az egyösszegű biztosítási díjat 2000. november 23-án és 2001. február 26-án teljesítette a biztosító részére. Ezt követően a szerződő jogokat átadta a biztosítottaknak, akik 2000. november 30-án, illetve 2001. márc...
AVI 2006.7.73 A jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájut vagy az rendelkezésre áll (1995. évi CXVII. tv. 10. §)
Az Á. Biztosító Rt. által kidolgozott "vállalati gondoskodás" csoportos életbiztosítási konstrukció alapján a felperes, mint szerződő 2000. november 18-án 311 főre 54 475 300 Ft értékben, 2001. február 23-án 9 főre 5 858 500 Ft értékben kötött életbiztosítási szerződést. A felperes az egyösszegű biztosítási díjat 2000. november 23-án és 2001. február 26-án teljesítette a biztosító részére. Ezt követően a szerződő jogokat átadta a biztosítottaknak, akik 2000. november 30-án, illetve 2001. március 5-én maradékjogukat érvényesítve visszavásárolták az aktuális biztosítási összegeket. A visszavásárlást követően az egyéni szerződőknél keletkezett jövedelem után felperes a társadalombiztosítási - és kapcsolódó - járulékokat nem vallotta be, és nem fizette meg.Az adóhatóság 2000. november és 2001. február hónapokra vonatkozóan ellenőrzést végzett a felperesnél munkaadói járulék, munkavállalói járulék, egészségbiztosítási alapot megillető járulék és nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék nemekben.
Megállapította, hogy a biztosítási konstrukció alkalmazása valójában munkajövedelem biztosítása volt az adó és járulék terhek elkerülésével. A gazdálkodó szervezet által fizetett díj képezi a járulékfizetési kötelezettség alapját. Ennek alapján a határozatával 7 819 000 Ft egészségbiztosítási alapot megillető járulék, 15 474 000 Ft nyugdíjbiztosítási alapot megillető járulék, 1 644 000 Ft munkaadói járulék, 682 000 Ft munkavállalói járulék, összesen 25 691 000 Ft adóhiánynak minősülő járulékkülönbözet, valamint 1 103 263 Ft magánnyugdíj pénztári tagdíj megfizetésre kötelezte a felperest. Az adóhiány után 13 382 000 Ft adóbírságot és 204 997 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított a felperes terhére. Az alperes az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, az adóbírság összegét 1 300 000 Ft-ra csökkentette azzal, hogy a felperest a többoldali jogviszony létrehozása, nem a biztosítási esemény bekövetkeztétől való aggódás vezette.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alperes az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése és l/A. § (1) bekezdésére hivatkozással tévesen állapította meg a rendeltetésellenes joggyakorlást. Az engedményezést követően a felperesnek már nem volt ráhatása a munkavállaló és a biztosító közötti jogviszonyra. Az alperes az Art. 51. § (7) bekezdése ellenére a tényállást csak valószínűsítette, de azt nem bizonyította. Az összegszerűséggel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a járulék alapja legfeljebb a maradék összeg, és nem a teljes biztosítási díj.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte.
A felperes elsődleges kereseti kérelmével kapcsolatban az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, l/A. §-a, és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 28. § (11) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a perbeli életbiztosítási szerződéstípus egyik alapvető eleme, hogy munkabéren kívüli juttatással motiválja a dolgozók munkavégzését. A biztosítási szerződés ilyen módon való teljesülésének egyetlen indoka a felperesi oldalon elérhető adó (járulék) nyereség volt, amely rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül.
A felperes összegszerűséggel kapcsolatos kereseti kérelmével kapcsolatban kifejtette, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 4. § k) 1. pontjában meghatározott járulékalapot képező jövedelem összefüggésében az Szja. tv. a biztosítási szerződések két típusát különbözteti meg. Az egyik az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó adóköteles biztosítások, valamint az Szja. tv. 28. § (11) bekezdés és 1. számú melléklet 6.3. pont hatálya alá tartozó biztosítások.
A Tbj. 4. § k) 1. pontja az Szja. tv. szerint természetbeli juttatásnak minősülő bevételeket a biztosítási díj szerinti összegben, a biztosítási díj megfizetésének időpontjában járulékalapnak tekinti. Az elsőfokú biróság álláspontja szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén az Szja. tv. 28. § (11) bekezdés szerinti tényállások nem keletkeztetnek járulékalapot. Ezen biztosítások esetén csak akkor keletkeztet jövedelmet az Szja. tv., amikor a maradékjogot érvényesíti és ezen jövedelem nem képez járulékalapot. Ezzel szemben az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontja szerinti biztosításoknál már a biztosítási díj megfizetésekor járulékalapot képező jövedelem keletkezik.
A rendeltetésellenes joggyakorlás esetén tehát a biztosítási szerződés nem egy másik biztosítási szerződésre átváltva természetbeli juttatásként képez járulékalapot, hanem az Art. 1. § (7) bekezdése szerint elbírálva, nem önálló tevékenységből származó jövedelemként. Így a perbeli járulék alapjának és járulék fizetésének időpontjának meghatározásánál az Szja. tv. 69. § (5) bekezdés c) pontja szerinti biztosítási szerződés szabályai nem alkalmazhatók.
Az alperes határozata szerint a felperes munkavállalói részére potenciális juttatást nyújtott. A Tbj. 4. § k) 1. pont azonban nem a potenciális kifizetést, hanem a ténylegesen megszerzett jövedelmet tekinti járulékalapnak. Ez összhangban áll az Art. l/A. § rendelkezéseivel is. Ha pedig az Szja. tv. nem ad meg külön időpontot, csak akkor lehet megszerzettnek tekinteni jövedelmet, ha magánszemély a fölött rendelkezési jogát gyakorolhatja. Az Szja. tv. 10. § (1) bekezdése szerinti "rendelkezésre állás" pedig nem egy valamikori, esetleges potenciális összegszerűségre utal. Az alperes tehát jogszerűtlenül járt el, amikor a más típusú biztosítási szerződések szabályait alkalmazva a felperes által befizetett biztosítási díj összegét, és nem a visszavásárlási (megszerzett), rendelkezésre álló összeget tekintette járulékalapnak.
Erre figyelemmel hatályon kívül helyezte az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően. Az új eljárás során - a visszavásárlási joggal élő munkavállalóknál képződött - az összevont adóalapba tartozó bevételek után kell megállapítani a felperest terhelő járulékfizetési kötelezettséget.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását. Elvi kérdésként jelölte meg, e csoportos vállalati gondoskodás biztosítás munkáltató általi megkötése esetén mit kell tekinteni a járulékfizetés alapjának. Álláspontja szerint a felperes csak a dolgozó szempontjából juttatott potenciális összeget, az a felperes szempontjából valós kifizetés volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében elfogadta az ügylet rendeltetésellenes joggyakorlás jellegét, a jogkövetkezményt ehhez képest mégis inadekváltan rendelte megállapítani. A felperes akarata nem irányulhatott a határozatlan idejű kockázati életbiztosítás megkötésére, a rendelkezési jogot nyomban átengedte a dolgozók részére. A felperes szándéka munkaviszonyból származó jövedelem kedvező közteher kihatású kifizetésére irányult, amely kizárja az Szja. tv. 28. § (1) bekezdésben foglalt egyéb jövedelemmé történő átminősítést.
A felperes a jogerős ítélet ellen csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a közigazgatási határozatok teljes körű hatályon kívül helyezését azzal, hogy a felperes a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek megfelelően járt el. Az alperes az Art. 51. § (7) bekezdése alapján kétséget kizáróan nem bizonyította, hogy a biztosítási jogviszony létrehozásának célja kifejezetten és döntő mértékben bérjövedelem juttatása volt. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. KJE számú és 2/1998. KJE számú jogegységi határozatokban kifejtettekre, hogy nem ütközik jogszabályi előírásba, ha az adózó olyan szerződést köt, melynek eredményeként adójogilag kedvezőbb helyzetbe kerül. Utalt a 2000. január 1-jétől hatályos Szja. tv. 28. § (1) bekezdésére, amely egyértelművé teszi a kifizető által biztosító intézet közbeiktatásával a magánszemély részére juttatott összeg adókötelezettségét.
Ellenkérelmében az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását kérte azzal, hogy a visszavásárlásra és annak időpontjára kihatással nem bírt.
Az alperes ellenkérelmében a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmének elutasítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13. számú ítéletét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A "vállalati gondoskodás" csoportos életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatos rendeltetésszerű joggyakorlás, illetve a munkáltatót terhelő járulékfizetési kötelezettségek adóalapjának összegszerűségével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság már a Kfv. I. 35.495/2002/4., illetve a Kfv. I. 35.583/2003/2. és a Kfv. I. 35.582/2003/2. sorszámú ítéleteiben jogi álláspontját részletesen kifejtette, mely jogelvekkel jelen ítélkező tanács is mindenben egyetért, attól nem kíván eltérni. Erre figyelemmel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontjára és (2) bekezdésére figyelemmel nem találta indokoltnak jogegységi eljárás kezdeményezését.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az alperes nem vitatta a szerződések polgári jogi érvényességét, csupán élt az Art. 1. § (7) bekezdése és l/A. § (1) bekezdése szerinti törvényi felhatalmazással. Az Art. 51. § (7) bekezdése alapján az adóhatóság az ellenőrzések során a tényállást megfelelően tisztázta és bizonyította. A tényállást nem kizárólag a dolgozóknak a biztosítási szerződésbe való belépése, hanem ennek és egyéb adatoknak az egybevetésével állapította meg. A felperes gondolatmenetével szemben a Legfelsőbb Bíróság fontos körülménynek tekintette az időbeliség kérdését. Az iratok alapján is megállapítható, hogy a biztosítások megkötése, a díj befizetése, a szerzői jog átadása és a munkavállalók részére a szerződés megszüntetése olyan rövid időn belül történt, amely kétségessé teszi a rendeltetésszerű joggyakorlást.
A biztosítási, így az életbiztosítási szerződésnek is az a rendeltetésszerű célja, hogy a szerződésben rögzített biztosítási esemény bekövetkezte esetén a biztosító a szerződésben rögzítettek szerint helytálljon. Ehhez pedig mindenképpen szükséges a biztosító kockázatviselési kötelezettségének bekövetkezése, mivel csupán ebben az esetben érhető el a biztosítási szerződés rendeltetése. A kockázatviselés időpontja előtti szerződői jog átadás, visszavásárlás lehetőségével való élés kizárja annak a célnak a megvalósulását, amire a felperes hivatkozott. Jogszerű alapot ad annak a jogkövetkeztetésnek a levonására, hogy a szerződés célja kizárólag jövedelem juttatása volt a természetes személyek részére, a biztosítón keresztül az adótörvényben foglalt rendelkezéseknek, az adó- és járulékterheknek a megkerülésével. Ez pedig sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás Art. l/A. § (1) bekezdésében rögzített elvét. Rögzíti továbbá a felülvizsgálati bíróság azt is, hogy e perben annak nincs jelentősége, hogy a biztosító az általa kifizetett összegből milyen levonásokat eszközölt. Nem a biztosító, illetve a magánszemély adózással kapcsolatos kötelesség-teljesítését vizsgálta ugyanis az adóhatóság, hanem a felperesét. Arról kellett ugyanis döntenie, hogy a felperesnek volt-e vagy sem járulékfizetési kötelezettsége a 60 333 800 forint jövedelemjuttatás tekintetében.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott az 1/1998. KJE számú és 2/1998. KJE számú jogegységi határozatokra. Ezek valóban kifejtik, hogy önmagában a vagyoni előny megszerzésére törekvés nem ütközik a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe. Az alperesi határozat és a jogerős ítélet indokolása is megállapította, hogy rendeltetésszerű joggyakorlás esetén a gondoskodási életbiztosítás nem keletkeztet járulékfizetést. A perbeli esetben azonban a biztosítási konstrukció alkalmazása valójában nem a foglalkoztatottaknak a biztosítását szolgálta, hanem a munkajövedelmek biztosítón keresztül történő eljuttatását a munkavállalók részére az adó- és járulékterhek megkerülésével. A szerződésben résztvevő felek lényegében kiiktatták a kockázatviselést, amely a biztosítási szerződés egyik leglényegesebb meghatározója.
Nem helytálló a felperes azon hivatkozása, hogy nem volt ráhatása a dolgozók magatartására. Dr. B. József tanúvallomása alapján megállapítható, hogy a biztosítási iratok kitöltése során a dolgozók a hosszú távú gondoskodást nem kívánták, hanem pénzhez szerettek volna jutni. Tehát a felperesnek már ekkor tudomással kellett arról bírnia, hogy a biztosítási szerződések céljukat nem fogják betölteni, azok valós célja a dolgozók munkabérhez juttatása.
A kifejtettekből következően az alperes határozatában megjelölt törvényhelyekre figyelemmel jogszerűen állapította meg, hogy a felperes, mint munkáltató, jövedelmet adott dolgozóinak és ezért járulék bevallási és fizetési kötelezettsége keletkezett, amit elmulasztott teljesíteni. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét alaptalannak ítélte és azt elutasította.
Az alperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a jogerős ítélet maga is megállapította a rendeltetésellenes joggyakorlást [Art. l/A. § (1) bekezdése] éppúgy, mint a munkaviszonyból származó jövedelem keletkezését. Téves jogkövetkeztetéssel rögzítette ezt követően azonban, hogy a felperes munkavállalói részére csupán potenciális juttatást adott. Ilyen megállapítást ugyanis az alperes határozata nem tartalmaz az ún. potenciális juttatás kifejezés az alperesi határozatban a konkrét ügybeli ténymegállapítás körében, hanem a harmadik személy javára szóló szerződésekkel kapcsolatos elméleti fejtegetés kapcsán került rögzítésre. Tényként a közigazgatási határozat "a munkáltató részéről vagyoni érték nyújtását" rögzíti. Az pedig valós kifizetés volt, amit a felperes a biztosító közbeiktatásával eszközölt.
A felperes, mint munkáltató által dolgozóinak juttatott jövedelemnek munkaviszonyból származó jövedelemkénti minősítéséből következik, hogy a jövedelem megszerzésének időpontja az a nap, amikor a magánszemély a bevételhez hozzájut, vagy az a rendelkezésére áll [Szja. tv. 10. § (1) bekezdése]. A perbeli esetben a munkavállalók rendelkezési joga azon a napon nyílt meg, amikor szerződőként a felperes helyébe léptek, ezen a napon szerezték meg a jövedelmet. A munkaviszonyból származó jellege, munkakörhöz, beosztáshoz, éves jövedelemhez kötött volta kizárja az Szja. tv. 28. § (1) bekezdése szerinti egyéb jövedelemmé való átminősítést.
Az alperes nem a más típusú biztosítási szerződés szabályait [Szja. tv. 69. § (5) bekezdés] alkalmazta, hiszen éppen a valós biztosítási szerződés hiányát állapította meg. A felperes által 2000. november és 2001. február hónapokban juttatott Összesen 60 333 800 Ft, mint munkaviszony alapján juttatott összeg minősül járulékalapnak.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét alaptalannak ítélte meg, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.027/2004.)