adozona.hu
AVI 2006.6.72
AVI 2006.6.72
A Vtv. 77. § (1) bekezdés i) pontja nem alkalmazható akkor, ha a személygépkocsit a fél részére, mint magyarországi ideiglenesen tartózkodó természetes személy részére hozták be [1995. évi C. tv. 77. § (1) bekezdés i) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vám- és pénzügyőrség járőrei 2000. május 19-én a B., G. úti R. bevásárlóközpont előtt közúti ellenőrzés alá vonták a felperes által vezetett német honosságú Chrysler Grand Cherokee típusú gépjárművet. Az ellenőrzés során megállapították, hogy a forgalmi engedélyt a C-T. Kft. Budapest, dr. M. P. nevére állították ki, telephelyként Leverkusen németországi helységet jegyezték be. Az eljáró járőrök lefoglalták a gépjárművet és csempészet alapos gyanúja miatt feljelentést tettek a Vám- és Pénzüg...
AVI 2006.6.72 A Vtv. 77. § (1) bekezdés i) pontja nem alkalmazható akkor, ha a személygépkocsit a fél részére, mint magyarországi ideiglenesen tartózkodó természetes személy részére hozták be [1995. évi C. tv. 77. § (1) bekezdés i) pont]
A vám- és pénzügyőrség járőrei 2000. május 19-én a B., G. úti R. bevásárlóközpont előtt közúti ellenőrzés alá vonták a felperes által vezetett német honosságú Chrysler Grand Cherokee típusú gépjárművet. Az ellenőrzés során megállapították, hogy a forgalmi engedélyt a C-T. Kft. Budapest, dr. M. P. nevére állították ki, telephelyként Leverkusen németországi helységet jegyezték be. Az eljáró járőrök lefoglalták a gépjárművet és csempészet alapos gyanúja miatt feljelentést tettek a Vám- és Pénzügyőrség Központi Bűnüldözési Parancsnokságánál a kft. vezetője ellen. A Budapesti kerületi Ügyészség dr. M. P. ellen folytatott nyomozást, bizonyítottság hiányában határozatával megszüntette. Egyidejűleg indítványozta a perbeli gépkocsi elkobzását. Az elkobzás miatt indult eljárás a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 6. számú végzésével fejeződött be, ennek során elrendelték a gépkocsi lefoglalásának megszüntetését és a kft. képviselője részére való kiadását.A kft. képviselője e végzésre történő hivatkozással 2001. november 25-én egységes vámáru-nyilatkozattal kérte a gépkocsi kiadását. A Vám- és Pénzügyőrség Vámhivatala mint elsőfokú vámhatóság elrendelte a gépjármű vám felügyelet alá vonását, majd 2001. december 21-én kelt határozatával a kft. vámkezelési indítványát visszautasította arra való hivatkozással, hogy fennáll a perbeli gépjármű jogellenes forgalomba hozatalának gyanúja.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2002. február 13-án az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú vámhatóság az egységes vámáru-nyilatkozat visszautasításával egy időben 2001. december 21-én kelt határozatával a vámfelügyelet alá vett perbeli gépkocsi jogellenes belföldi forgalomba hozatala miatt a felperest kötelezte összesen 4 498 428 Ft értékben vámteher megfizetésére, mely fizetési kötelezettség vámot, környezetvédelmi termékdíjat, fogyasztási adót és általános forgalmi adót tartalmazott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2002. október 24-én az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 76. § (4) bekezdése, valamint a vámtörvény végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 133. § (1) bekezdése alapján a felperes a perbeli gépkocsi használatával olyan vámárut használt, amelyet a határvámhivatal alakiság nélkül ideiglenes behozatalban vámkezelt, ily módon a felperes a gépkocsi használatára nem volt jogosult, tehát a felperes azt jogellenesen hozta forgalomba, ezért köteles az ezzel kapcsolatos vámterhek megfizetésére.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A Fővárosi Bíróság 18. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a Vtv. 126. §, 75., 76. §, 77. §, valamint az R. 132. § (1) bekezdésére. E jogszabályi rendelkezések alapján megállapította, hogy kizárólag a külföldi állampolgárok illetve külföldi természetes személyek részére van lehetőség arra, hogy alakiság nélkül ideiglenes vámkezelési eljárásban hozzanak be az országba személygépkocsit. A Vtv. 76. § (4) bekezdése viszont azt a korlátozást tartalmazza, mely szerint az ideiglenes behozatalban vámkezelt vámáruk elidegenítésére és úgynevezett harmadik személy vagy szervezet részére, használatra adásra, bérbeadásra, lízingbe adásra csak akkor van lehetőség, ha az esedékes vámterhet is megfizetik.
Ezt a személygépkocsit A. B. német állampolgár hozta be az országba, ilyen módon került alakiság nélkül vámkezelésre. A használatát kizárólag a Vtv. 76. § (4) bekezdés b) pontja értelmében csak a vele egy háztartásban élő házastársa, élettársa vagy egyeneságbeli rokonának lehetett volna jogszerűen átengedni. A felperes ilyennek nem minősült, ezért helytállóan döntött az alperes arról, hogy az ő használata jogellenes belföldi forgalomba hozatalnak minősül, amely vámteher fizetési kötelezettséggel jár.
Az elsőfokú bíróság kitért arra is, hogy a Fővárosi Bíróságnak dr. M. P. büntetőügyében hozott ítéleti indokolása a jelen közigazgatási bíróságot nem köti.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát.
A felperes felülvizsgálati kérelmében ismételten hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy a büntetőeljárás megszüntetése, illetve a gépjármű lefoglalásának megszüntetéséről hozott határozatot követően nem volt helye vámeljárás lefolytatásának. A vámhatóságot és az eljáró közigazgatási bíróságot kötötte a büntetőügyben hozott másodfokú jogerős végzés. A felperes hivatkozott a Vtv. 77. § (1) bekezdés i) pontjára, mely alapján nem minősül a 76. § (4) bekezdésének alkalmazásával úgynevezett "harmadik személynek."
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 18. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A nem vitatott tényállás szerint a felperes a perbeli hatóság ellenőrzésekor külföldi rendszámú és tulajdonú személygépkocsit használt. Eldöntendő kérdés az volt, hogy ezzel a használattal megvalósította-e a személygépkocsi jogellenes forgalomba hozatalát. Ennek következménye ugyanis a jogszabály szerint vámteher fizetési kötelezettség.
A perben nem volt vitás az sem, hogy a személygépkocsit német állampolgár, A. B. hozta be az országba. A Vtv. 75. § (1) bekezdése alapján ideiglenes behozatalban kell vámkezelni azt a vámárut, amely a külföldi tulajdonjogának fenntartása mellett ideiglenes használat bemutatás, vagy kipróbálás céljából visszaviteli kötelezettséggel lépi át a vámhatárt.
A perbeli esetben a vámkezelésnek a vámszervek szerint írásbeli nyoma nem volt, így nyilvánvaló hogy a külföldi állampolgár behozatala a Vhr. 131. § (1) bekezdése alapján történt, amely külföldi állampolgár 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodás céljára lehetővé teszi, hogy a személygépkocsit szóbeli árunyilatkozat alapján - alakiság nélkül - ideiglenes behozatali eljárásban vámkezeljék. Ez utóbbi lehetőség azonban kizárólag "állampolgár" azaz természetes személy részére lehetséges.
Helytállóan hivatkozott az alperes határozatában és az elsőfokú bíróság ítéletében arra, hogy a Vtv. 76. § (1) bekezdése alapján az ily módon vámkezelt vámárut belföldön elidegeníteni vagy harmadik személy, szervezet részére használatba, bérbe adni csak vámteher megfizetése után szabad. A Vtv. 76. § (4) bekezdése megállapítja, hogy ki nem tekinthető úgynevezett harmadik személynek a használat során. Így: ha a vámárut a vámkezelést kérő alvállalkozóinak adja, vagy azt alkalmazottja használja, ez megengedett. A perbeli esetben a felperes nem tartozott ebbe a körbe, ezért jogszerűen a személygépkocsit nem használhatta. Ebbe a jogszabályi körbe ugyanis nem tartozott a felperes által hivatkozott tulajdonosi minőség.
A felperes által hivatkozott Vtv. 77. § (1) bekezdés i) pontja a perbeli esetben szintén nem volt alkalmazható a személygépkocsit ugyanis nem a felperes részére, mint magyarországi ideiglenesen tartózkodó természetes személy részére hozták be.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy a jelen eljárásban a büntetőbíróság végzésében foglaltak nem minősülnek kötelezően alkalmazandó rendelkezésnek. A Pp. 4. § (1) és (2) bekezdése alapján ugyanis a büntetőeljárás jogerős határozatának megállapítása csak annyiban kötelező a polgári perben - közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránt - eljáró bíróságok részére, amennyiben azt állapítják meg, hogy történt-e az adott ügyben bűncselekmény vagy sem. A perbeli esetben a büntetőeljárás dr. M. P. ellen indult, amely vonatkozásban a büntetőbíróság megállapította, hogy bűncselekmény elkövetése nem történt. A büntetőbírósági határozat indokolásában foglaltak egyebekben a vámhatóságra, illetőleg az eljáró bíróságokra nem kötelező. E szabályozás egyébként annak a jogi szempontnak a kifejezése, mely szerint a büntetőeljárás célja a személyes felelősség megállapítása, míg a vámigazgatási eljárás célja a vámáru megfelelő jogi sorsának rendezése.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mind a vámhatóság, mind az elsőfokú bíróság a vámjogi szabályokat megfelelően alkalmazta.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.258/2004.)