adozona.hu
AVI 2006.6.69
AVI 2006.6.69
A bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogszabályban írt mérlegelési szempontokat a hatóság értékelte-e (1990. évi XCI. tv. 73. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 1995., 1996., és 1997. januártól május hóig terjedő időszak tekintetében ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú 2001. augusztus 17-én kelt határozatával a felperest általános forgalmi adónemben 37 907 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 45 313 000 Ft késedelmi pótlék és 18 953 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2001. november 29-én kelt határozatával az elsőfokú ...
AVI 2006.6.69 A bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a jogszabályban írt mérlegelési szempontokat a hatóság értékelte-e (1990. évi XCI. tv. 73. §)
A felperesnél az adóhatóság 1995., 1996., és 1997. januártól május hóig terjedő időszak tekintetében ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú 2001. augusztus 17-én kelt határozatával a felperest általános forgalmi adónemben 37 907 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 45 313 000 Ft késedelmi pótlék és 18 953 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljáró alperes mint másodfokú hatóság 2001. november 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes 1996. évre vonatkozó általános forgalmi adó bevallásaiban levonható adóként feltüntetett adó összegének igazolására alkalmas bizonylattal csak részben rendelkezett, mivel 1997. július 12-én a cégnél tűzesemény következett be, melynek során a bizonylatok nagy része megsemmisült. A felperes e tűzesetet bejelentette a hatósághoz, a hatóság felhívta a felperest a bizonylatok pótlására. A bizonylatok pótlása az adóigazgatási eljárás során csak kis részben történt meg.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Utalt arra, hogy bejelentette, a számlák utólagos pótlása nehéz és időigényes feladat. Kérte az adóhatóságtól a számlakibocsátók megkeresését, e kérését nem teljesítették. A felperes a peres eljárás során több számla hiteles másolatát beszerezte és becsatolta. A bíróság igazságügyi szakértői véleményt szerzett be, az adóigazgatási illetőleg a peres eljárás során pótlólag beszerzett számlák és bizonylatok alapján kiszámítható, levonható általános forgalmi adó összegére vonatkozóan.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Bíróság 29. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát megváltoztatta, és a 23 274 000 Ft-ot meghaladó, felperes terhére megállapított általános forgalmi adókülönbözet és adóhiány, valamint a hozzá kapcsolódó késedelmi pótlék fizetésre vonatkozó rendelkezést valamint 3 millió forint adóbírságot meghaladó határozati kötelezést hatályon kívül helyezte; ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felperest kötelezte az alperes javára 150 000 Ft perköltség megfizetésére. A 29. sorszámú 2004. június 10-én kelt ítéletet az elsőfokú bíróság utóbb 2004. augusztus 23-án kelt 30. számú végzésével akként javította ki, hogy: "a bíróság alperes 2001. november 29-én kelt határozatát megváltoztatja, és 29 642 000 Ft-ot meghaladó felperes terhére megállapított általános forgalmi adókülönbözet és adóhiány, valamint a hozzákapcsolódó késedelmi pótlék körében hatályon kívül helyezi és a 3 millió forint adóbírságot meghaladó részében hatályon kívül helyezi".
Az elsőfokú bíróság ítéletével részben találta a felperes keresetét alaposnak.
Az elsőfokú bíróság megállapította, az adóhatóság határozatában helytállóan rögzítette, hogy az eredeti felperesi adóbevalláshoz képest az adóalapot miért olyan összegben állapította meg, és megindokolta azt is, hogy az adólevonási jogosultságot a felperes a határozatban írt összeg tekintetében azért nem gyakorolhatta, mert nem állt rendelkezésére hitelt érdemlő bizonylat.
Az elsőfokú bíróság a felperes tényleges adófizetési kötelezettségének megállapítása körében szakértői bizonyítást rendelt el, amelynek eredményeképpen megállapította, hogy a felperes részben a közigazgatási eljárás időtartama alatt, részben a bírósági eljárás időtartama alatt csatolt, beszerzett bizonylatai alapján a felperesnek az alperes által megállapítottakkal szemben a tárgyidőszakban ténylegesen 29 642 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözete állt fenn. Ennek megfelelően az adóhatóság másodfokú határozatát a bíróság megváltoztatta, és a felperes adófizetési kötelezettségét 29 642 000 Ft-os összegben állapította meg, az ezt meghaladóan megállapított adóhiányra vonatkozó kötelezést hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság a kihirdetett és írásban foglalt elsőfokú ítélet rendelkező részében a felperes által fizetett adóhiány összegét 23 274 000 Ft-ban állapította meg. Utóbb ezt a nyilvánvaló elírást a 30-as számú kijavító végzésében 29 642 000 Ft-ra változtatta meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az adózás rendjéről szóló többször módosított perbeli időben hatályos 1990. évi XCI. törvény (Art.) 73. § (1) bekezdésének alkalmazásában mérsékelte kivételes méltányosságból a kiszabott adóbírságot és azt a fennmaradó adóhiányhoz kapcsolódóan 3 millió forint összegben állapította meg. Az ezt meghaladó adóbírságra vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte.
A késedelmi pótlékra vonatkozóan az alperesi határozatot az adóhiányhoz kapcsolódó késedelmi pótlékot meghaladó részében helyezte hatályon kívül, mivel megállapította hogy e körben méltányossági jogkör nem gyakorolható, ezért erre vonatkozóan egyéb rendelkezést nem hozott.
A jogerős ítélet adóbírságra vonatkozó rendelkezése ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Kérte e vonatkozásban az ítélet hatályon kívül helyezését és az adóbírság összegének 23 274 000 Ft adóalap után 50%-ban, azaz 11 637 000 Ft összegben való megállapítását.
Az alperes álláspontja az volt, hogy a bírság tekintetében a bíróságnak nincs méltányossági jogköre a határozat megváltoztatására. Ezen túl előadta, hogy a felperes kereseti kérelmében nem is sérelmezte az adóbírság összegét, a felperes nem is hivatkozott olyan körülményre, amely a kivételes méltányosság alkalmazását lehetővé tenné. Utalt az alperes arra is, hogy a bíróság egy ízben figyelmeztette a felperest a jóhiszemű pervitelre, így különösen indokolatlan a felperessel szemben annak értékelése, hogy az eljárás során beszerezte a hiányzó bizonylatok egy részét. Ennek értékelését az alperes egyébként is kétszeres figyelembevételnek minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 29. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és az alperes 2001. november 29-én kelt határozatának adóbírságot megállapító rendelkezését akként változtatta meg, hogy a fizetendő bírság összege 11 637 000 (tizenegymillió-hatszázharminchétezer) forint.
A jogerős ítéletnek az alperesi határozat adóhiány, késedelmi pótlékra vonatkozó hatályon kívül helyező rendelkezése, továbbá a felperesi keresetet részben elutasító rendelkezésével szemben a felek jogorvoslati kérelmet nem terjesztettek elő, ezért e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem bírálta felül.
A felülvizsgálati eljárás tárgya kizárólag az elsőfokú bíróságnak a kiszabott adóbírsággal kapcsolatos rendelkezése volt. Az elsőfokú ítélet által helyesen idézett Art. 72. § (1) bekezdése szerint az adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke, ha a törvény másként nem rendelkezik, az adóhiány 50%-a.
Tekintettel arra, hogy a peres eljárás során az elsőfokú bíróság az adófizetési kötelezettség összegét eltérően állapította meg az adóhatóság határozatában szereplő mértéktől, helytálló volt az elsőfokú bíróság azon rendelkezése, hogy az új adófizetési kötelezettség összegének megfelelően a 29 642 000 Ft-os összeg 50%-a szabható ki adóbírságként.
Helytelenül járt el viszont az elsőfokú bíróság akkor, amikor az Art. 73. § (1) bekezdését alkalmazva a bírság mértékét kivételes méltányosságból csökkentette.
A felperes keresetében az alperes határozatának teljes hatályon kívül helyezését kérte. Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már több esetben rámutatott - a többen a kevesebb benne foglaltatik elve alapján - a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése iránti kérelem a teljes határozatra vonatkozik, így a felperes keresetében a határozat valamennyi kötelezését, ezen belül az adóbírság fizetési kötelezettségét is kérte hatályon kívül helyezni. Ennek alapján lehetősége volt az elsőfokú bíróságnak a bírságra vonatkozó rendelkezés felülvizsgálatára. Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy helytállóan utalt az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, miszerint a felperes keresetében az adóbírságra vonatkozó külön kérelmet, illetőleg előadást nem terjesztett elő.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem egyéb megállapításaival is. Az Art. 73. § (1) bekezdése alapján az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, illetőleg kiszabása mellőzhető, ha körülményekből megállapítható hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az eset összes körülményeit mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának, tevékenységének, mulasztásának súlyát, gyakoriságát.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. év LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az adó alapját és összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az adólevonási jog gyakorlásához tehát a szükséges igazoló dokumentumokat az adózónak, jelen esetben a felperesnek kell rendelkezésre bocsátani. Az adóhatóság az ellenőrzése során a felperes által rendelkezésre bocsátott adólevonási jog érvényesítéséhez szükséges hiteles bizonylatokat elfogadta, az általa levont adó egy része tekintetében azonban a felperes nem rendelkezett a levonást igazoló bizonylatokkal. A bizonylatok hiánya objektív tény volt, így az adóhatóság megfelelően járt el akkor, amikor a hiányzó bizonylatokra alapított levonási jog gyakorlását jogszerűtlennek minősítette. Az alperes határozatában mérlegelte az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetére szóló bírság mérséklési lehetőséget, és megállapította, hogy az ezen jogszabályi rendelkezés alkalmazásának feltételei nem álltak fenn, tekintettel arra, hogy az adózó olyan helyiségben tárolta iratait, amelyben szakadt elektromos vezetékek voltak, a világítást nyílt láng használata mellett oldották meg annak ellenére, hogy a helyiségben fokozottan tűzveszélyes anyagok voltak elhelyezve, mint fából épült polcrendszer, papírok, okiratok. Így az alperes megállapította azt is, hogy a felperes az okiratainak tárolása során az általánosan elvárható körültekintést sem tanúsította, ezért a kivételesen méltánylást érdemlő körülmények nem álltak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság már számos esetben rámutatott arra döntéseiben, hogy a mérlegeléssel meghozott határozatok bírósági felülvizsgálata során és különösen a méltányossági körben gyakorolt mérlegelés esetén a bíróság kizárólag azt vizsgálhatja felül, hogy a jogszabályban előírt mérlegelése szempontokat az eljáró hatóság értékelte-e, mérlegelése körébe vonta-e, és az ebből levont következtetések nem kirívóan okszerűtlenek-e.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes határozatában az Art. 73. § (1) bekezdésében írt kivételes méltányosság gyakorlására vonatkozó jogkörben alkalmazandó mérlegelési szempontokra is figyelemmel volt, és azokat megfelelően értékelte. Az elsőfokú bíróság e mérlegelést a jogszabálynak meg nem felelő módon felülmérlegelte, és olyan szempontokat is figyelembe vett, amely az adott esetben nem volt értékelhető. így helytállóan mutatott rá az alperes arra, hogy mivel a felperes kötelezettsége a levonási jog gyakorlásához szükséges bizonylatok rendelkezésre bocsátása, ezért a felperesnek már az adóigazgatási eljárás során is joga és kötelessége volt a bizonylatok rekonstrukciójának elvégzése, illetőleg a számlakibocsátóktól vagy adott esetben a vámhatóságtól bizonylatok beszerzése. Helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság arról, hogy a felperesnek ez a bizonyítási lehetősége a peres eljárás során is fennállott, így helytállóan rendelkezett az elsőfokú bíróság arról is, hogy az így előkerült újabb bizonylatokat figyelembe kellett venni, és ezért az adóalapot a beszerzett bizonylatok tükrében változtatni lehetett és kellett. Változott ez által a fizetendő adó és a hozzá fűződő bírság késedelmi pótlék összege is. Azt a körülményt azonban, hogy a felperes a peres eljárás során beszerezte a számlákat és ennek megfelelően fényderült arra, hogy a felperes jogszerűen járhatott volna el az adólevonási jog gyakorlásával már az eredeti időpontban is, kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelni nem lehetett. Ezt a körülményt a fizetendő adó, kiszabott bírság és késedelmi pótlék összegszerűségénél lehetett egy alkalommal értékelni.
Helytálló volt az alperes azon megjegyzése is, hogy azért nem értékelhette az adóhatóság határozata meghozatalakor ezt a körülményt, mivel a felperes számlabeszerzési tevékenysége a peres eljárás idejére esett. Különösen nem volt kivételes méltánylást érdemlő körülményként értékelhető a felperes tevékenysége a bizonylatok becsatolására vonatkozóan annak tükrében, hogy az elsőfokú bíróság a 2003. február 4-ei tárgyaláson éppen amiatt figyelmeztette a felperest a jóhiszemű pervitel elvére, mivel az általa becsatolt hiteles másolatokról maga nyilatkozta azt, hogy már az adóigazgatási eljárás során is rendelkezésre álltak ezek a bizonylatok, ugyanakkor az adóhatóság két ízben történő felszólítása ellenére sem csatolta be azokat. Így a felperes saját mulasztó magatartására jogokat nem alapíthatott.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezése az adóbírság mérséklése vonatkozásában jogszabálysértő volt.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Fővárosi Bíróság elsőfokú ítéletét 2004. június 10-én akként hirdette ki, illetőleg foglalta írásban, mely szerint az alperes 2001. november 29-én kelt határozatát megváltoztatja és 23 274 000 Ft-ot meghaladó felperes terhére megállapított általános forgalmi adókülönbözet és adóhiány, valamint a hozzá kapcsolódó késedelmi pótlék körében hatályon kívül helyezi és a 3 millió forint adóbírságot meghaladó részben helyezi hatályon kívül, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítja.
Az alperes ezt az elsőfokú ítéletet vette kézhez 2004. július 20-án és ennek megfelelően terjesztette elő felülvizsgálati kérelmét 2004. augusztus 31-ei keltezéssel, mely kérelem a Fővárosi Bírósághoz 2004. szeptember 6-án érkezett.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Legfelsőbb Bíróságtól azt kérte, hogy a jogerős ítéletet a 3 millió forint adóbírság tekintetében akként változtassa meg, mely szerint az adóbírságot a 23 274 000 Ft bírságalap 50%-ában 11 637 000 Ft összegben állapítsa meg.
Az elsőfokú bíróság az ítélet kézbesítését követően 2004. augusztus 23-án hozta meg 30. sorszámú végzését, amellyel az ítélet rendelkező részét kijavítva a felperes terhére megállapított általános forgalmi adókülönbözet és adóhiány összegét 29 642 000 Ft-ban állapította meg. Ezt a végzést az elsőfokú bíróság kézbesítette a feleknek. Az alperes saját előadása szerint is a végzést kézhez vette.
Ettől függetlenül az alperes a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett összegszerűséget nem változtatta meg.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdés rendelkezése alapján a felülvizsgálati döntését a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között hozhatja meg, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján úgy rendelkezett, hogy a Fővárosi Bíróság felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatának adóbírságot megállapító rendelkezését akként változtatta meg, hogy a fizetendő bírság összege (alperesi felülvizsgálati kérelemnek megfelelően) 11 637 000 Ft. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.267/2004.)