adozona.hu
AVI 2006.6.67
AVI 2006.6.67
A létre nem jött szerződés esetén nem alkalmazható az Art. 1. § (7) bekezdésében írt szabály [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint vevő az 1996. február 19-én és 1997. július 3-án kötött szerződésekkel nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogát vásárolta meg. Az első esetében a tulajdonos önkormányzat hozzájárulását megtagadta, a másik esetben a jóváhagyást a felperes meg sem kérte.
Az elsőfokú adóhatóság kiutalás előtti általános forgalmi adó adónemben végzett ellenőrzése alapján megállapította, hogy a szerződések jogérvényes létrejötte hiányában a számlák a felperest adólevonásra nem jogosítj...
AVI 2006.6.67 A létre nem jött szerződés esetén nem alkalmazható az Art. 1. § (7) bekezdésében írt szabály [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
A felperes, mint vevő az 1996. február 19-én és 1997. július 3-án kötött szerződésekkel nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti jogát vásárolta meg. Az első esetében a tulajdonos önkormányzat hozzájárulását megtagadta, a másik esetben a jóváhagyást a felperes meg sem kérte.Az elsőfokú adóhatóság kiutalás előtti általános forgalmi adó adónemben végzett ellenőrzése alapján megállapította, hogy a szerződések jogérvényes létrejötte hiányában a számlák a felperest adólevonásra nem jogosítják. Az alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A felperes által kezdeményezett közigazgatási perben a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság 6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására utasította megállapítva, hogy az alperesi határozatok is szolgáltatásnak minősítették a bérleti jog adásvételét, és ennek alapján kell a határozatok jogszerűségéről dönteni.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította azzal, hogy jóváhagyás hiányában a szerződések nem jöttek létre, a számlák nem hitelesek, nincsen mögöttük gazdasági esemény.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta megállapítva, hogy a számlák nem tartalmazzák a formai és a tartalmi feltételeket. A gazdasági események vizsgálatánál a Ptk. 198., 199. és 215. § értelmezéseivel megállapította a másodfokú bíróság, hogy a szerződések nem létezőknek minősülnek, és nem érvénytelennek, bár ebben az esetben is az érvénytelenség jogi következményeit kell alkalmazni az eredeti állapot helyreállításakor. A nem létező szerződésből nem következhetnek jogok és kötelezettségek.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet túlterjeszkedett a kereseti kérelem korlátain, és nem vette figyelembe a Legfelsőbb Bíróság korábbi jogerős ítéletében foglalt iránymutatást. Jogi álláspontja szerint szolgáltatásnyújtás történt, ahol a gazdasági esemény megtörténtének nem előfeltétele a szerződés létrejötte, vagy annak érvényessége, illetve a célzott joghatás kiváltása (hogy a felperes bérlővé is váljon). A bérleti jogot átadók szolgáltatását a perbeli esetben teljesítettnek kell tekinteni, a gazdasági esemény végbe ment, a felperes az ellenértéket megfizette, az adó áthárítása megtörtént.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy valós gazdasági esemény hiányában az alakilag hiteles számla tartalmi hitelessége nem volt megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi ítélőtábla 6. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a fél mind eljárásjogi, mind anyagi jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a bíróságtól, de az eljárásjogi jogszabálysértésnek az ügy érdemi döntésére kiható hatással kell lennie. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eljárásjogi jogszabálysértések az ügy érdemi elbírálására nem voltak kihatással. Az elsőfokú és másodfokú ítélet a tényállást a szükséges mértékben megállapította, rögzítette a releváns tényállási elemeket, így a tényállás felderítetlenségét nem lehetett megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet nem terjeszkedett túl a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátain sem, és figyelembe vette a Legfelsőbb Bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzésében foglaltakat. A 6. számú végzés indokolása alapján a megismételt eljárásban részt vevő bíróságok már nem termékértékesítésnek, hanem szolgáltatásnak tekintették a bérleti jog adásvételét. A Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet az alperes jogi érvelésein sem terjeszkedett túl. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a bíróságnak lehetősége van az alperesi határozat bizonyos hiányainak pótlására. Az alperesi határozatok a felperes által bérleti jog adásvételére kötött szerződések értelmezése alapján állapították meg a felperes fizetési kötelezettségét, így az ügyben eljárt bíróságoknak is e szerződések jogi értelmezését kellett elvégezniük, hogy megállapíthassák az alperesi határozat jogszerűségét vagy jogszerűtlenségét.
E körben a jogerős ítélet helytállóan utalt a Ptk. 198., 199. § és 215. §-aira és ezek egybevetésével helyes jogi álláspontot alakított ki.
A Legfelsőbb Bíróság is hivatkozik a Ptk. 215. § (1) bekezdésére, mely szerint, ha a szerződés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerződés nem jön létre, de a felek a nyilatkozatukhoz kötve vannak. A perbeli esetben tehát nem érvénytelen szerződésekről van szó, így az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 1. § (7) bekezdésének alkalmazására sem kerülhet sor, hanem a létre nem jött szerződések alapján kezdeményezte a felperes az adó visszatérítésére vonatkozó eljárást. A Ptk. 198. § (1) bekezdésére figyelemmel a létre nem jött szerződésből nem keletkezik kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére, és nem keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére.
A felperesi érveléssel szemben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szerződés tárgya, a szerződési akarat a bérleti jog átengedésére, illetve megszerzésére irányult, amely azonban hatósági engedély, hozzájárulás hiányában nem valósult meg. A felperes részéről a szerződés célja nem a bérlemény birtokba kerülés volt, hanem a bérleti jog megszerzése. A felperes egyoldalú fizetése sem eredményezi a szerződésteljesítést.
A Legfelsőbb Bíróság abban egyetértett a felperessel, hogy a kiállított számlák nem fiktív szerződésekről szólnak, attól el kell határolni, de ugyanakkor a számlák valóságos gazdasági eseményt - a szerződés hiányára figyelemmel - sem tükröztek.
A fentiekre figyelemmel jogszerűen állapította meg az alperesi határozat és a jogerős ítélet, hogy a bérleti jog átadási szerződések alapján a felperest jogszerűen nem illette meg az áfa-visszaigénylési jogosultság az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 8. § (1) bekezdés, 32. § (1) bekezdés és 35. § (1) bekezdéseire figyelemmel.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. 1. 35.109/2004.)