adozona.hu
AVI 2006.5.62
AVI 2006.5.62
Az ideiglenes behozatali vámeljárás egységes vámeljárás, még ha egyes mozzanatai időben el is húzódnak [1995. évi C. tv. 75. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes ideiglenes behozatalban 2001. október 15-én vámkezelt gépjármű visszaviteli határidejét 2003. január 31-ében határozták meg.
A felperes által megjelölt 6 millió Ft vámérték alapul vételével a gépkocsira 2 580 000 Ft vám- és 26 500 Ft környezetvédelmi termékdíj került megállapításra. A felperes a megadott határidőig a gépjárművel nem számolt el, a vámhatóság felhívására bejelentette, hogy a gépjármű útlevelét 2003 januárjában a H. Vámhivatalnál leadta, pontosabban az útlevelet az a...
AVI 2006.5.62 Az ideiglenes behozatali vámeljárás egységes vámeljárás, még ha egyes mozzanatai időben el is húzódnak [1995. évi C. tv. 75. §]
A felperes ideiglenes behozatalban 2001. október 15-én vámkezelt gépjármű visszaviteli határidejét 2003. január 31-ében határozták meg.A felperes által megjelölt 6 millió Ft vámérték alapul vételével a gépkocsira 2 580 000 Ft vám- és 26 500 Ft környezetvédelmi termékdíj került megállapításra. A felperes a megadott határidőig a gépjárművel nem számolt el, a vámhatóság felhívására bejelentette, hogy a gépjármű útlevelét 2003 januárjában a H. Vámhivatalnál leadta, pontosabban az útlevelet az ablakon keresztül beadta.
Az elsőfokú vámhivatal a már megállapított vámot és környezetvédelmi termékdíjat esedékessé tette, egyidejűleg kötelezte a felperest 1 200 000 Ft import fogyasztási adó és 2 451 625 Ft áfa megfizetésére.
Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta, utalva vámjogról, a vámeljárásról valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 32. § (1) bekezdésére, 75. § (1) bekezdésére, 77. § (1) bekezdés i) pontjára, 78. § (2) bekezdésére, a Vtv. végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 140. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló 10/1996. (III. 25.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 38/A. és 38/B. §-aira.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a gépjárművet az országból kivitte, a gépjármű útlevelet leadta, érintőlegesen vitatta a vámérték megállapítását is. Hivatkozott arra, hogy jogszabály változás folytán a visszaviteli határidőben a gépjármű útlevél intézménye már nem volt hatályban.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes az R> alapján kapta meg a gépjármű útlevelét, így az elszámolásra is ezek a jogszabályok vonatkoznak. Ezért helytálló az alperes által felhívott Vtv. 75. § (1) bekezdése, 77. § (1) bekezdés i) pontja és az R. 38/A. és 38/B. §-ai.
A Legfelsőbb Bíróság egységes gyakorlatára hivatkozva rámutatott hogy azt kellett vizsgálni, a felperes határidőben eleget tett-e a jogszabály által előírt formában az elszámolási kötelezettségének. Erre figyelemmel nem fogadta a felperes által becsatolt, a gépkocsi eladásáról és biztosításáról szóló okiratokat.
A felperes az R. 38/B. § (2) bekezdése alapján a gépjármű útlevél visszaadásával igazolhatja a kilépés megtörténtét. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján azonban a felperesnek nem sikerült hitelt érdemlően igazolni, hogy a gépjármű útlevelet leadta, és ez által az elszámolási kötelezettségének eleget tett.
A gépkocsi vámértékre vonatkozóan a Vtv. 32. § (1) bekezdése alapján elfogadta a felperes útlevél kiállításakor megtett értéknyilatkozatát.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését. Arra hivatkozott, hogy sem a közigazgatási hatóságok, sem az elsőfokú bíróság nem tett eleget a tényállás tisztázási kötelezettségének. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a jogszabály-változásokat. Az ideiglenes behozatal utolsó mozzanata az elszámolás, már új önálló vámigazgatási eljárás, így erre a Vtv. és a Vhr. 2002. január 1-jén hatályba lépett rendelkezései az irányadók, amelyben a gépjármű útlevél kikerült a szabályozás köréből.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 11. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan a felülvizsgálati kérelemben olyan új jogszabálysértésre már nem lehet hivatkozni, amelyre a peres fél az elsőfokú eljárás során ne hivatkozott volna. Az ilyen új jogszabálysértésként megfogalmazott indítvánnyal a Legfelsőbb Bíróságnak érdemben nem kell foglalkoznia.
A felperes a felülvizsgálati eljárási kérelmében hivatkozott először arra, hogy a közigazgatási szervek az Áe. 26. §-ában megfogalmazott tényállás megállapítási kötelezettségüknek nem megfelelően tettek eleget. A fentebb megfogalmazottakra figyelemmel, ezzel a Legfelsőbb Bíróságnak érdemben nem kellett foglalkoznia. Csak annyit kíván hozzáfűzni, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálatát végzi, vizsgálja hogy az elsőfokú bíróság jogszerű, és okszerű döntést hozott-e. E körben az alperesi tényállás megállapítási kötelezettség már nem túl sok relevanciával bír.
A felperes hivatkozásával szemben a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg, és a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével hozta meg döntését. A Pp. 164. § (1) bekezdésére figyelemmel, helyesen állapította meg, hogy a felperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy a jogszabályban előírt formában az elszámolási kötelezettségének eleget tett. A felperes azonban e bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni, okirati bizonyítékot nem tudott csatolni és a tanúbizonyítás sem vezetett eredményre.
A felperes jogszabályváltozásra való hivatkozásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra kíván rámutatni.
Mind a Vtv.-t, mind a Vhr.-t módosító jogszabály a hatályba léptető rendelkezése szerint azon szabályozást a hatályba lépést követően végzett vámigazgatási eljárásoknál, valamint kiadásra kerülő új engedélyek esetében kell alkalmazni. E körben vizsgálni kell az ideiglenes behozatalt, mint vámeljárás jogi jellegét.
Az ideiglenes behozatal a Vtv. 2001. évi december 31. napján hatályos 75. § (5) bekezdése alapján vámvizsgálatból, vámáru azonosításából, a vám fizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a könnyített engedélyezési eljárásban a vámáru belföldi forgalomba kerülés esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll.
A Vtv. 2002. január 1-jétől hatályos 75. § (3) bekezdése szerint az ideiglenes behozatali vámeljárás - az e törvény végrehajtási rendeletében meghatározott alakiság nélküli vámeljárás alá vonás esetét kivéve - vámvizsgálatból, a vámáru azonosításából, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámteher kiszabásából, a vámáru belföldi forgalomba kerülése esetén fizetendő vámteher biztosításából és a vámáru elszámolásából áll.
A jogszabályhely megfogalmazás eltérései ellenére is megállapítható, hogy az ideiglenes behozatali vámeljárás egységes vámeljárás, még ha egyes mozzanatai időben el is húzódnak. Kezdőpontja a vámvizsgálat és befejező pontja a vámáru elszámolása. Mivel a felperes bizonyíthatóan nem kezdeményezett behozatali előjegyzés elszámolási kötelezettség teljesítését, az nem zárult le, nem történt olyan vámkezelési mód indítványozása, amely a megindult vámkezelési eljárást lezárta volna. Ezt az egységes vámeljárást erősíti a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményének 2001/2/ 605. sorszám alatt megjelent eseti döntése is. Bár ez az aktív feldolgozásban történt vámkezelésről szól, de a jogi jellegét tekintve az ideiglenes behozatal esetében is megállapítható, hogy a vámkezelés az elszámolással és jóváírással fejeződik be.
Az egységes vámeljárási jellegből következően a vámeljárás megindításakor hatályos jogszabályt kell alkalmazni a vámeljárás minden mozzanatára, így az elszámolásra is. A felperes által kezdeményezett ideiglenes behozatali vámeljáráskor 2001. október 15-én a Vhr. 137. § (4) bekezdés a) pontja alapján magyar állampolgár által ideiglenes tartózkodásra behozott személygépkocsi behozatali és kiviteli vámkezelése - Gépjármű útlevél - benyújtásával is kérhető. A vámáru elszámolása pedig a Gépjármű útlevél leadásával következett volna be, melynek a felperes bizonyíthatóan nem tett eleget.
A jogszabályváltozás 2001. január 1-je után valóban kivette a jogi szabályozás alól a "Gépjármű útlevél" intézményét, de az ideiglenes behozatal, egységes vámeljárás jellegéből következően 2001. január 1-je után is ennek leadásával történhetett meg a vámáru elszámolása a 2002. január 1-je előtt kezdeményezett ideiglenes behozatal esetén.
Az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen állapította meg, hogy a jogszabályváltozás ellenére fennállt a Gépjármű útlevél leadási kötelezettség, mint vámáru elszámolási mód.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.269/2004.)