adozona.hu
AVI 2006.5.59
AVI 2006.5.59
A társasági adóról szóló törvényben írt feltételek fennállása nem állapítható meg, ha a pénzeszköz átadása nem ellenszolgáltatás nélkül történt [1996. évi LXXXI. tv. 8. § (1) bek. m) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság vizsgálatot tartott. A vizsgálat 3. pontjának megállapítása szerint az L. Rt. a felperes 100%-os tulajdonosa 2001. december 20-án együttműködési megállapodást kötött a P.-vel, melynek célja az volt, hogy a posta az országos hálózatán keresztül biztosítsa a hírlappal történő ellátását, illetőleg szabályozza az L. Rt. mint hírlap-nagykereskedelmi és a R, mint hírlap-kiskereskedelmi tevékenységet folytató társaságok kapcsolatát. Az együttműködési megállapodás szerint ...
AVI 2006.5.59 A társasági adóról szóló törvényben írt feltételek fennállása nem állapítható meg, ha a pénzeszköz átadása nem ellenszolgáltatás nélkül történt [1996. évi LXXXI. tv. 8. § (1) bek. m) pont]
A felperesnél az adóhatóság vizsgálatot tartott. A vizsgálat 3. pontjának megállapítása szerint az L. Rt. a felperes 100%-os tulajdonosa 2001. december 20-án együttműködési megállapodást kötött a P.-vel, melynek célja az volt, hogy a posta az országos hálózatán keresztül biztosítsa a hírlappal történő ellátását, illetőleg szabályozza az L. Rt. mint hírlap-nagykereskedelmi és a R, mint hírlap-kiskereskedelmi tevékenységet folytató társaságok kapcsolatát. Az együttműködési megállapodás szerint a posták területén lévő árushelyeket az L. Rt. 2002. január 1-jével visszaadja a postának, aki törekszik az ott alkalmazott dolgozók továbbfoglalkoztatására, amelyről helyben állapodnak meg a regionális postaigazgatóságok, és a nagykereskedések.A megállapodásban foglaltak alapján a P. Igazgatóság és a felperes közötti szolgáltatói szerződés jött létre, amelyet követett 2003. február 17-én egy újabb megállapodás az úgynevezett "piacszervezési költségek átvállalásáról".
Ebben állapították meg a postánál a 2002. évben az egyszerű költségnövekedés mértékét. 2003. február 20-án pedig megállapodást kötött a felperes az L. Rt.-vel a piacszervezési költségek megosztásáról. Ennek alapján a felperes elismerte, hogy az L. Rt. felé 7 666 667 Ft + 12 általános forgalmi adó szállítási költség, valamint 33 millió forint + 25% általános forgalmi adó tekintetében a kézbesítő árushelyek összevonásának költsége címén tartozása van két megye területén. Ez utóbbi költségeket a felperes átmenő passzívaként a 868200 számú főkönyvi kartonon ráfordításként számolta el.
Az adóhatóság ezen eljárást jogszabályellenesnek nyilvánította, és megállapította, hogy az úgynevezett piacszervezési költségek véglegesen átadott pénzeszköznek minősülnek. Ennek következményeként az adóhatóság elsőfokú határozatával a felperest 7 612 000 Ft társasági adó és 298 000 Ft általános forgalmi adókülönbözet, valamint 228 000 Ft késedelmi pótlék fizetésére kötelezte, az adózás előtti eredményváltozás egyenlegét a 2001 és 2002 évre vonatkozóan meghatározta.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot - technikai jellegű kijavítással, mely az ügy érdemét nem érintette - helybenhagyta.
Az alperesnek az volt a jogi álláspontja, hogy a postai árusítóhelyek kialakításával jelentkező előny a felperesnél csak többszörös áttételen keresztül valósult meg, ugyanakkor a felperes a postai árushelyeken eladott lapok nettó forgalmának 23,5% + általános forgalmi adót fizetett ki a szolgáltatásokért, ezzel tehát megtéríti a felmerült költségeket. Így a költségeket nem lehet a 2002. évben ráfordításként elszámolni.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte, és fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy egy többoldalú szerződéses jogviszony egyik alanya, ezt a szerződési láncolatot együttesen kell vizsgálni, figyelemmel a szolgáltatásokra és a teljesítésekre, illetve azok gazdasági hatására. Az adóhatóság megsértette a tényállás tisztázási kötelezettségét, valamint egyoldalúan kezelte eljárása során a számviteli szabályokat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 12. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adóhatóság eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének. Vizsgálta az ügyben rendelkezésre álló, és a felperes által hivatkozott valamennyi szerződést és megállapodást. Ezeket az adatokat összevetette a felperes könyveiben szereplő adatokkal, és döntését ennek megfelelően hozta meg. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésében megfogalmazott valódiság elvével összhangban vannak az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) 33. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezései.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a megállapodások szerint a P. visszavette az árushelyeket. Az átalakítással és a szállítási tevékenységgel kapcsolatos költségek tehát ténylegesen a P.-nél merültek fel, ezért azokat itt lehet elszámolni. Az L. Rt. a P.-től igénybevett szolgáltatást közvetítette a felperesnek és további kilenc leányvállalatnak. A P. és az L. Rt. között létrejött megállapodás azonban csak a megkötő felekre terjed ki, és nem állapított meg jogosultságot vagy kötelezettséget harmadik személy javára vagy terhére. Az elsőfokú bíróság osztotta az adóhatóság azon álláspontját, hogy nem történt olyan ellenszolgáltatás a pénz átadása fejében, amely az adóalap csökkentését megalapozhatta volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés meghozatalát. A felperes fenntartotta a közigazgatási eljárásban és a perben kifejtett jogi álláspontját, hangsúlyozta hogy a perben becsatolt kimutatás szerint 35 856 000 Ft megtakarítás és 24 761 000 Ft árbevétel növekményt mutattak ki a cégnél. Ez az összeg a kb. 40 millió Ft költséggel szemben mindenképpen olyan ráfordításnak minősíthető, amely ellenszolgáltatással szembeni kifizetés. A Posta részéről szolgáltatás állt a kifizetés mögött, mely szolgáltatás megvásárlása gazdaságilag okszerű volt, hiszen meg is térült.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 12. számú ítéletét és az alperes határozatának a vizsgálati jegyzőkönyv 7. pontjával kapcsolatos rendelkezését - az elsőfokú határozat 3. pontjára kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte.
A nem vitatott tényállás szerint a felperes az L. Részvénytársasággal 2003. február 20-án kelt megállapodásában a P. és az L. Rt. közötti 2002. évet érintő piacszervezési költségek átvállalásáról szóló szerződésből reá eső fizetési kötelezettséget vállalt. Nem volt vitatott hogy a felperes a felszámított összeget kifizette, a fizetést szabályszerűen kiállított számla dokumentálta.
Az eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes az ezen megállapodás alapján kifizetett összeget miként számolhatta el. Az elszámolás jogcíméhez kapcsolódik ugyanis az adójogi következmény.
A felperes, mint az L. Rt. tulajdonában lévő tíz társaság egyike, a tulajdonos döntése alapján volt köteles 7 660 667 Ft + áfa szállítási költség és 33 millió forint + áfa árusítóhely összevonási költség kifizetésére.
Ezek a költségek a hírlapterjesztési rendszer átalakítása miatt merültek fel, mely átszervezés két gazdálkodó közötti megállapodás alapján jött létre. Az átszervezés célja a hírlapterjesztés hatékonyabbá tétele, a hírlap-értékesítés növelése volt. A terjesztés rendszerének megváltoztatása költségek felmerülésével járt együtt. A költségek viselése az érintett gazdálkodók szerződéses megállapodásán alapult. Az adóhatóság és az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a P. és az L. Rt. közötti megállapodás csak az azt megkötő felekre terjed ki, és nem alapozhat meg jogosultságot vagy kötelezettséget harmadik személy javára vagy terhére.
Az L. Rt. az egész ország területén végzi a hírlapterjesztést, mely tevékenységet az egyes megyékre a tulajdonában lévő társaságok útján valósít meg, mint pl. a felperes útján, mely a P. Igazgatóságához kapcsolódóan két megye területén működik. A lapterjesztés tevékenységének átszervezése országos volt, a felperes e rendszer részese, e vonatkozásban tehát nem úgynevezett "harmadik személy" hanem közvetlen érintett volt. Erre utal a P. Igazgatósága és a felperes közötti (közvetlen) szolgáltató szerződés (alperes által csatolt iratok 10. számú melléklete) mely a P. Rt. és az L. Rt. közötti "együttműködési megállapodáson" alapult.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság tévesnek tartja azt a megállapítást, miszerint "a számla nem bizonyítja, hogy a kifizetett összeggel szemben tényleges szolgáltatás nyújtására került sor". Az adott esetben ugyanis a ténylegesen felmerült költségek megosztásáról volt szó, mely költségek mindkét gazdálkodó tevékenységével összefüggésben merültek fel, ezért az ennek megfelelő könyvviteli elszámolása jogszabályt nem sértett.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló módosított 1996. évi LXXXI. (Tao.) 8. § (1) bekezdés m) pontjában írt feltételek nem álltak fenn, mivel a pénzeszköz átadására nem ellenszolgáltatás nélkül került sor.
A hálózatépítéssel kapcsolatos piacszervezési költségek nem csupán a P. Rt. bevételszerző tevékenységével kapcsolatban merültek fel, hanem a lapterjesztés országos hálózatának átszervezésével, amely költségek megosztásáról az érintett gazdálkodók szerződésben megállapodást köthettek. Az "együttműködési megállapodás", valamint a szolgáltatói szerződésben kikötött postai árushelyeken eladott lapok nettóforgalmának 23,5%-a + általános forgalmi adó összege a rendszeresen végzett terjesztői tevékenység ellenszolgáltatását jelenti. Ettől teljesen független az egy összegben fizetendő, a hálózati rendszer kialakításával kapcsolatosan felmerült költségek megosztása.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes által becsatolt Kfv. I. 35. 179/2001/4. számú legfelsőbb bírósági ítéletben megjelenő jogi álláspont más tényállás alapján került kifejtésre. Ebben az ügyben ugyanis az átadott pénzösszeggel szemben közvetlen ellenszolgáltatás nem állt fenn, a gazdasági előny valóban csak sokszoros és többszörös áttételen keresztül realizálódhatott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a vizsgálati jegyzőkönyv 7. pontjával kapcsolatos rendelkezését az elsőfokú határozat 3. pontjára is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot e körben új eljárásra kötelezte.
Az új eljárás során az előzőekben kifejtett jogelvek alapján kell a felperes adófizetési kötelezettségét és az ahhoz fűződő egyéb járulékokat kiszámítani. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.236/2004.)