adozona.hu
AVI 2006.5.57
AVI 2006.5.57
A kellő körültekintés fogalma alatt értendő, hogy a számlabefogadó legalább a tőle elvárható gondosságot tanúsítsa az ügylet kötése során (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság gépjármű-alkatrész, ezen belül is elsősorban mezőgazdasági gépalkatrész kereskedelemmel foglalkozik.
Az adóhatóság 2000-2001. évekre vonatkozóan adóvizsgálatot tartott a felperesnél. Ennek során egyes számlákról megállapították, hogy alaki és tartalmi hiányosságban szenvednek, ezért az ezekre alapított általános forgalmi adó levonási jog alkalmazása nem volt jogszerű.
A vizsgálat megállapításának következményeként a felperes terhére az elsőfokú adóhatóság határozatával ...
AVI 2006.5.57 A kellő körültekintés fogalma alatt értendő, hogy a számlabefogadó legalább a tőle elvárható gondosságot tanúsítsa az ügylet kötése során (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
A felperesi társaság gépjármű-alkatrész, ezen belül is elsősorban mezőgazdasági gépalkatrész kereskedelemmel foglalkozik.Az adóhatóság 2000-2001. évekre vonatkozóan adóvizsgálatot tartott a felperesnél. Ennek során egyes számlákról megállapították, hogy alaki és tartalmi hiányosságban szenvednek, ezért az ezekre alapított általános forgalmi adó levonási jog alkalmazása nem volt jogszerű.
A vizsgálat megállapításának következményeként a felperes terhére az elsőfokú adóhatóság határozatával 2 171 000 Ft adókülönbözetet állapított meg általános forgalmi-adónemben és kötelezte ennek, valamint 1 085 000 Ft bírság 864 000 Ft késedelmi pótlék, valamint 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az adóhatóság határozatában egyenként értékelte az egyes kifogásolt számlákat, és megállapította, hogy ezek a számlák nem feleltek meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bekezdésének, valamint a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. tv. (Sztv.) 15. § (3) bekezdésének, és 84. § (2), (3) bekezdésének, illetőleg a 2001-ben hatályba lépett számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 15. § (3) bekezdés 166. § (2) bekezdés, és 167. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A határozatok azt is megállapították, hogy a felperes az ügyletek során nem járt el kellő körültekintéssel, tekintettel arra, hogy a nála megjelent ügynököktől vásárolt, és nem érdeklődött arra vonatkozóan, hogy az ügynökök ténylegesen a számlakibocsátó képviseletében járnak-e el vagy sem.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes arra hivatkozott, hogy valamennyi számla hiteles és az azon szereplő gazdasági események megtörténtek.
A számlában szereplő pénzösszeget minden egyes esetben kifizette, és az ott feltüntetett árukat rendben átvette. Az egyes esetekkel kapcsolatban azonban kifogásolta, hogy az adóhatóság nem derítette fel teljes körűen a tényállást.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglaltakat, hogy a gazdasági esemény nem a számlákon feltüntetett szállítók-vevők között jöttek létre.
A megyei bíróság 10. számú ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja, valamint az Sztv. 15. § (3) bekezdése és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény hasonló rendelkezései alapján megállapította, hogy az adóhatóság helyesen hivatkozott az adott számlák formai illetve tartalmi hiányosságaira.
A bíróság álláspontja szerint az adóhatóság által részletesen feltárt tények és körülmények kellő mértékben megalapozták azokat a megállapításokat, hogy a számlák nem hitelesek, a feltüntetett cégektől, személyektől nem kerülhettek kiállításra.
Az adóhatóság az irányelvben foglaltaknak megfelelően megkísérelte a számlahitelesség megállapítását is a számlakiállítóként feltüntetett személyeknél, ez azonban eredményre nem vezetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró hatóság új eljárásra kötelezését.
A felperes megismételte és hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy az adóhatóság nem tett eleget az adózás rendjéről szóló törvényben, valamint a hivatkozott irányelvben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének. Kifejtette hogy az egyes számlákkal kapcsolatban mik a kifogásai, valamint hangsúlyozta, hogy a kellő körültekintést mindig az adott körülmények között kell meghatározni, ami jelentősen eltérhet a vidéki és a budapesti cégek esetében. A felperes hiányolta, hogy a határozatok minden esetben az általános forgalmi adó levonhatóságát kérdőjelezik meg, ugyanakkor az adóhatóság is elismerte az általa történt kifizetés tényét és a gazdasági esemény megtörténtét.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást végzésével elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 10. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperesnél lefolytatott adóvizsgálat azt állapította meg, hogy egyes számlákra alapított általános forgalmi adólevonási jog gyakorlása jogszabályellenes volt.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt szögezi le - figyelemmel a felperes felülvizsgálati kérelmére -, hogy az adóigazgatási eljárás és a bírósági felülvizsgálat tárgya nem annak elbírálása volt, hogy az adott számlák szerinti gazdasági ügyletek megvalósultak-e, felperes az általa megvásárolt termékeket megkapta-e az általa fizetett vételár ellenében, hanem arról kellett dönteni, hogy a számlák alapján a felperes jogszerűen élhetett-e az általános forgalmi adó levonási joggal, az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint.
E kérdés eldöntéséhez az adóhatóság megfelelően tisztázta a tényállást.
Az adóhatóság nemcsak a számlakibocsátó nyilatkozata alapján hozta meg határozatát, hanem felkutatta az összes rendelkezésére álló adatokat, így a cégbírósági nyilvántartásokat, a szigorú számadási nyomtatványok nyilvántartása alapján a nyomtatványvásárlók adatait, a vásárlások időpontját, a bankszámla adatokat, az adózási adatokat, egyes esetekben helyszíni ellenőrzést tartott, nyilatkoztatta a felperesi Bt. tagjait (2003. június 17-én), T. Beátát és M. Jánost.
Mindezen adatok mérlegelésével állapította meg a tényállást és vonta le abból a helyes jogkövetkeztetéseket.
Így a valós tények tisztázása alapján derült ki pl., hogy a ZS. Kft. számlakibocsátó valóban átalakult, és jogutódja volt, amely azonban még a bejegyzési napon 1993. december 27-én meg is szűnt. Így 1994. január 1-jén a cégbírósági nyilvántartásból törölték, ebből következően a 2001-es számlakibocsátáskor már a ZS. Kft. jogutódja sem létezett.
Önmagában a bankszámla elírás valóban nem ismerhető fel a számlabefogadó részéről, de emellett az F. Kft. számlakibocsátóról az is megállapításra került, hogy kereskedelmi tevékenységgel nem foglalkozott és 1998. november 18-án cégbírósági törlésre került.
Nem volt jelentősége a felperes által sérelmezett azon ténynek sem, hogy pl. P. Józsefné jogosult volt-e az adóhatóság megkeresésére a W. Kft. nevében nyilatkozni akkor, amikor az adóhatóság megállapította, hogy az F. Kft. nevében vásárolt számlatömbön további négy másik cég nevében állítottak ki készpénzfizetési számlákat: a W. Kft., az A. Kft., az I. Kft. és a H. Kft. nevében. Ez az egy adat már önmagában is hiteltelenné tette a kibocsátott számlákat, ezen túl az adóhatóság még célvizsgálatot is folytatott e cégeknél és megállapításra került az is, hogy a kibocsátott számlák szerinti ügyletek az ellenőrzött cégek könyvelésében nem voltak feltalálhatók.
A felperes ezen adatokkal szemben nem bizonyította, hogy az ügyletek valóban a számlakibocsátó cégekkel és a számlák szerinti időpontban és módon mentek végbe.
A felperes tagjai meghallgatásukkor maguk adták elő, hogy az általuk forgalmazott termékek beszerzése úgy történt, hogy a jelentkező ügynökök felkeresték őket, áruikat eladásra kínálták és ők minden további adatbeszerzés és ellenőrzés nélkül az árukat átvették és azok vételárát kifizették. Ezek a nyilatkozatok is megerősítik annak a megállapításnak a helyességét, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel az általa kötött ügyletek során. Nem győződött meg ugyanis a vele szerződő fél azonosságáról, illetőleg a hozzá érkező cégek, társaságok képviselőinek a jogosultságáról.
Mint ahogy a Legfelsőbb Bíróság már más döntésében is kifejtette, az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében írt kellő körültekintés fogalma alatt értendő, hogy a számlabefogadó legalább a tőle elvárható gondosságot tanúsítsa az ügylet kötése során. Így nem állapítható meg a kellő körültekintés abban az esetben, amikor az üzleti életben eljáró társaság, az üzleti partnereitől egyetlenegy esetben sem szerzett be adatokat az ügyletet bonyolító személy azonosságáról, képviseleti jogosságáról egyetlen esetben sem győződött meg, illetőleg az ügyleti partnereit meg sem tudja nevezni.
Mindezek alapján az adóhatóság, illetőleg az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes az adólevonási joggal jogszerűtlenül élt, ehhez képest a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványok ezek valóságának megdöntésére nem voltak alkalmasak, ezért az indítványok elutasítása a jogszabálynak megfelelt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.227/2004.)