adozona.hu
AVI 2006.5.56
AVI 2006.5.56
Ha az adózó a nagy összegű, tartósnak ígérkező megrendelések ellenére sem kísérel meg a szerződő partnerről információt beszerezni, a kellő körültekintés nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett 2000. július-szeptember és október hónapokra vonatkozóan. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokban a felperes terhére összesen 5 273 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. A visszaigényelt összeg kiutalását elutasította, és kötelezte a felperest adóbírság megfizetésére.
A felperes fellebbezései folytán eljárt alp...
AVI 2006.5.56 Ha az adózó a nagy összegű, tartósnak ígérkező megrendelések ellenére sem kísérel meg a szerződő partnerről információt beszerezni, a kellő körültekintés nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Az adóhatóság a felperesnél általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett 2000. július-szeptember és október hónapokra vonatkozóan. Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatokban a felperes terhére összesen 5 273 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített. A visszaigényelt összeg kiutalását elutasította, és kötelezte a felperest adóbírság megfizetésére.A felperes fellebbezései folytán eljárt alperes határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Nem fogadta el a felperes bevallásaiból levonható adóként a V. Kft. által autóalkatrész vásárlásokról kibocsátott számlák áfa-tartalmát azzal az indokolással, hogy a számlák tartalmilag nem hitelesek. A számla szerinti felek között a bizonylatok szerinti termékértékesítések a valóságban nem mentek végbe, és a felperes nem járt el kellő körültekintéssel sem. Döntéseit az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 16. § (7) bekezdés a) pontjában, 6. § (2) bekezdés b) pontjában, 32. § (1) bekezdés a) pontjában, 35. § (1) bekezdésében, az 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. § (2) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereseteit elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes a szükséges bizonyítást lefolytatta. Az elsőfokú határozatok téves jogszabályhelyre történő hivatkozását a másodfokú határozat módosította, ezért a felperesnek az eljárási jogszabálysértésekre hivatkozása alaptalan.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Érvelése szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás jogszabálysértő, mivel a termékértékesítésről kiállított számlák tartalmi hitelessége bizonyított. Az ügyletek lebonyolításakor, a számlák befogadásakor kellő körültekintést tanúsított, ezért az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti rendelkezésből következően az adólevonási joga nem sérülhet.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 16. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a tényállás jogszabálysértő megállapítására hivatkozással is lehet kérni. A bíróság ítéletében megállapított tényállással kapcsolatban jogszabálysértés azonban csak akkor állapítható meg, ha az iratellenes, vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének, bizonyítás felvételének, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt.
Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. Abban az esetben pedig, ha a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokat illetően nem egyezik a felek valamelyikének álláspontjával, az nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányuló [Pp. 270. § (1) bekezdése, 275. § (1) bekezdése] felülvizsgálati kérelemnek minősül.
Az e perbeli elsőfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése, és összességükben okszerű mérlegelése alapján állapította meg a tényállást [Pp. 206. § (1) bekezdés], a jogerős ítélet indokolása megfelel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes az adóigazgatási eljárásban bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Az elsőfokú bíróság a felperes által kért bizonyítást lefolytatta, a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján jogszerűen állapította meg. A jogerős ítélet szerinti tényállás iratellenes megállapításokat nem rögzít, és tartalmazza mindazokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, illetve azokat az okokat is, amelyek miatt a felperes által előadottakat nem találta bizonyítottnak.
A felperes felülvizsgálati kérelme - tartalma szerint - felülmérlegelésre irányul, erre azonban rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs lehetőség. A jogerős ítéletben rögzített ténybeli következtetések okszerűek, a logika szabályainak is megfelelnek. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás nem jogszabálysértő, és helyes az abból levont jogkövetkeztetés is, mely szerint a perben vitatott számlák tartalmilag nem hiteles dokumentumok, ezért az ezekre alapított visszaigénylés jogosulatlan [Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, Sztv. 84. § (2) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság teljes körűen osztja a jogerős ítéletben kifejtett azon jogi álláspontot is, mely szerint az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintésnek az adókötelezettséget eredményező tényállás kapcsán kell megvalósulnia. Az nem szorítkozhat csupán az ügyletkötés időpontjában fennálló körülmények ismeretére, hanem az ügylet megkötésén át annak megvalósulásáig a számlakibocsátással, számlabefogadással, adókötelezettségek teljesítésével zárul. A számlabefogadónak saját érdeke a kellően körültekintő magatartás tanúsítása és ennek igazolása, mivel hiteltelen számla esetén kizárólag ez adhat alapot az adólevonási jog gyakorlására. Minden esetben, amikor az adózó a nagy összegű, folyamatosnak, tartósnak ígérkező megrendelések ellenére sem kísérel meg a szerződő partneréről információkat beszerezni, a kellő körültekintéssel történő eljárást nem lehet megállapítani. Tekintettel arra, hogy a perbeli esetben magának a gépjárműalkatrész vásárlásnak a ténye sem igazolt, azok a felperes raktárkészlet nyilvántartásában sem szerepelnek, a felperesnek a tényállás kapcsán kellő körültekintésre való hivatkozása minden alapot nélkülöz. Ilyen esetben ugyanis fel sem merülhet, hogy a számlabefogadó rajta kívülálló okból, általa fel nem ismerhető okok és körülmények miatt állított be a bevallásába, illetve könyvelésébe tartalmilag hiteltelen dokumentumokat.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet megfelel a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek, eljárási szabályt sem sértett, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.251/2004.)