adozona.hu
AVI 2006.5.55
AVI 2006.5.55
A számla hitelessége nem igazolt, ha nem igazolta, hogy az abban szereplő felek között létrejövő gazdasági esemény megtörtént (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesi adózónál 1999. adóévre általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 2 253 000 Ft adókülönbözetet - mely jogosulatlan visszaigénylésnek minősült - állapított meg és 1 126 000 Ft adóbírság megfizetésére is kötelezte.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás megváltoztatásával és kiegészítésével helybenhagyta. Az adó-visszaigénylést megalapozó ügyletekkel kapcsolatban megáll...
AVI 2006.5.55 A számla hitelessége nem igazolt, ha nem igazolta, hogy az abban szereplő felek között létrejövő gazdasági esemény megtörtént (1992. évi LXXIV. tv. 33. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesi adózónál 1999. adóévre általános forgalmi adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 2 253 000 Ft adókülönbözetet - mely jogosulatlan visszaigénylésnek minősült - állapított meg és 1 126 000 Ft adóbírság megfizetésére is kötelezte.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás megváltoztatásával és kiegészítésével helybenhagyta. Az adó-visszaigénylést megalapozó ügyletekkel kapcsolatban megállapította, hogy a k.-i külterületi ingatlanok közül 7 földrészlet jogállása bányatelek volt, amelyen építési tilalom állt fenn. Más ingatlan vonatkozásában az Ö. Rt. a szomszédos ingatlan tulajdonosának engedélyezte a faház felállítását, a felperes pedig nem volt tulajdonos. További ingatlanok vonatkozásában J. Pál, mint tulajdonos, a felperes, mint használó részéről 1998. február 1. napján nem jöhetett létre megállapodás, mert ekkor még J. Pál tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme széljegyként sem szerepelt. Az adóhatóság a megállapodásokat az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § alapján adójogi szempontból érvénytelennek minősítette, ezért az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján az általános forgalmi adó levonása nem volt jogszerű.
A felperes keresetében az alperes határozatát 800 000 Ft erejéig nem vitatta. Hivatkozott arra, hogy nincs szó színlelt szerződésekről, a beruházás az adóköteles bevételszerző tevékenysége érdekében merült fel.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. Hivatkozott arra, hogy az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdésének alkalmazása során a használatnak, vagy hasznosításnak az áfa-visszaigényléskor kell fennállnia. A felperes azonban adóköteles bevételt egyáltalán nem realizált, az osztalék a felperes tulajdonosi jogán alapul, nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységének bevétele. A perbeli esetben ingatlan bérbeadása, üzemeltetése és hasznosítása szóba sem került.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) rendelkezései alapján a felperes tárgyi eszközként a perbeli időszakban földterületekkel nem rendelkezett. A felperes által befogadott számlák hitelessége nem igazolt, nem bizonyított, hogy a számlában szereplő felek között jött létre a gazdasági esemény.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását. Hivatkozott arra, hogy a beruházás nem tárgyi adómentes tevékenység, így az áfa-levonás és visszaigénylés jogszerű. Nem meghatározó, hogy az ingatlan, melyen a beruházást végezte, a beruházó saját tulajdonát képezi-e. Megalapozatlan, hogy az esetlegesen érvénytelennek tekintendő szerződések után a felperes nem igényelheti vissza az áfát. Nem feltétel, hogy a felperes tud-e bevételszerző tevékenységet folytatni.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a tényállást teljes körűen feltárta, az ügyben alkalmazandó jogszabályok ismertetésével és értelmezésével helytálló döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság mindenben egyetértett.
A felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a pernek nem volt tárgya a beruházás tárgyi adómentességének kérdése, hiszen az alperesi határozat tartalmazza, hogy az ügy jelen adatai alapján abban a kérdésben érdemi döntés nem hozható. Az adóhatóság nem a tárgyi adómentességre figyelemmel állapította meg a felperes jogosulatlan áfa-visszaigénylését. Ezzel szemben a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes által befogadott számlák hitelessége nem igazolt, nem tudta bizonyítani az abban szereplő felek között létrejövő gazdasági esemény megtörténtét.
Az iratok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes használatában lévő ingatlanon faház nem állt, a faház beszerzéséről számlával egyébként sem rendelkezett. A perbeli ingatlanok bányatelek szolgalmi joggal terhelt szántó művelésű területek voltak, az ellenőrzés időpontjában a művelési ág megváltoztatására még nem került sor.
A felperes olyan "tulajdonossal" állapodott meg az ingatlanok használatáról, akinek a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme még széljegyként sem szerepelt, így a használat átengedése sem történhetett meg jogszerűen. Ezek mind olyan körülmények, amelyek megkérdőjelezik a felek között létrejött gazdasági esemény érvényességét és valódiságát.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint csak a formailag és tartalmilag is hiteles számla alapján lehet jogszerűen gyakorolni az általános forgalmi adó visszaigénylési jogosultságot.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.262/2004.)