adozona.hu
AVI 2006.4.50
AVI 2006.4.50
Vámfizetésre kötelezettnek minősül az aki a vámárut vámkezelés nélkül vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után hozza forgalomba, megszerzi, vagy a forgalomba hozatalt elősegíti (1995. évi C. tv. 126. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhivatal 1999. január 4-én egy darab F. U. típusú gépjárművet vámkezelt a belföldi forgalom számára a G. Bt. kérelmére az 1998. december 29-én kiállított 14 000 ATS ügyleti értékről szóló adásvételi szerződés alapján.
Utóbb a vámhivatal vámérték vizsgálatot rendelt el, mivel a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb volt. Az elrendelt vizsgálat alapján megállapításra került, hogy a számlán szerepl...
AVI 2006.4.50 Vámfizetésre kötelezettnek minősül az aki a vámárut vámkezelés nélkül vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után hozza forgalomba, megszerzi, vagy a forgalomba hozatalt elősegíti (1995. évi C. tv. 126. §)
Az elsőfokú vámhivatal 1999. január 4-én egy darab F. U. típusú gépjárművet vámkezelt a belföldi forgalom számára a G. Bt. kérelmére az 1998. december 29-én kiállított 14 000 ATS ügyleti értékről szóló adásvételi szerződés alapján.Utóbb a vámhivatal vámérték vizsgálatot rendelt el, mivel a bevallott vámérték a vámhatóság nyilvántartásában szereplő összehasonlító értéknél 20%-ot meghaladó mértékben alacsonyabb volt. Az elrendelt vizsgálat alapján megállapításra került, hogy a számlán szereplő F. U. gépjárművet a cég 1998. december 29-én 100 800 ATS-ért értékesítette a felperes számára, aki a gépjármű ellenértékéből 86 977,64 ATS-t készpénzzel, 13 822,36 ATS-t pedig 1999. január 18-án banki átutalással egyenlített ki.
Az ügyben új eljárás elrendelését követően az osztrák vámhatóság a magyar vámhatóság megkeresésére közölte, hogy a számlakibocsátó autócég könyvelésében a G. Bt. által benyújtott 14 000 ATS vételárat tartalmazó adásvételi szerződés nem található meg.
Az elsőfokú vámhatóság 2001. április 19-én kelt határozatával a felperest - egyetemlegesen a G. Bt.-vel - összesen 1 054 867 Ft vámteher különbözet megfizetésére kötelezte. Figyelemmel arra, hogy a gépjármű belföldi forgalom számára történő vámkezeléskor a vámhivatalt megtévesztették, lényeges körülmények tekintetében (vételár) valótlan nyilatkozatot adtak, ezért a vámáru jogellenes belföldi forgalomba hozójaként vámfizetésre kötelezettnek minősülnek.
A fellebbezés folytán eljáró alperes 2001. július 10-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését, a fizetésre való kötelezés törlését kérte.
A félperes álláspontja az volt, hogy ő a perbeli gépkocsit 1998. december 29-én 85 000 ATS-ért vásárolta az osztrák autócégtől készpénzért. A gépkocsit az általa megbízott R. Ferenc szállította volna Magyarországra, azonban a megvásárolt gépkocsi a rossz rögzítés miatt Ausztria területén a szállító járműről leesett, és összetört. Ezt követően a gépkocsit visszaszállították az eladó kereskedőhöz, a felperes pedig megegyezett vele, hogy 40 000 ATS-t a kifizetett vételárból visszakap. 1998. december 29-én a G. Bt. tagjaként eljáró G. András meglátta az összetört állapotban lévő gépkocsit az osztrák autókereskedésben és azt a kereskedőtől 14 000 ATS-ért megvásárolta. Így került sor ezen összegről szóló számla kibocsátására, a gépkocsit már a G. Bt. kérte 1999. január 4-én belföldi forgalom számára vámkezelni.
A felperes álláspontja szerint nem róható a terhére, hogy az eladó cég a visszavásárlásról nem állított ki nyugtát. Ő átutalással az eladó számára vételárat már nem teljesített, azt ténylegesen a G. Bt. eszközölte, a gépjárművet vámkezelésre nem mutatta be, így nem volt felelős a gépkocsi jogellenes forgalomba hozatalában.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartotta a határozatában foglalt megállapításokat, továbbá utalt arra is, hogy a gépkocsit a Magyarországra történt behozatalát követően a felperes élettársa B. Zsuzsanna részére értékesítették. Ez utóbbi vonatkozásában a felperes tagadta, hogy a megnevezett személy élettársa lenne.
A Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a vámjogról, a vámeljárásról szóló, a perbeli időben hatályos 1995. évi C. törvény (Vtv.) 125. § (2) bekezdés e) pontja, 126. § a) pontjára utalással alaposnak találta. A bíróság a felperes által előadott tényállást fogadta el, és arra utalt, hogy az alperesnek kellett volna a közigazgatási eljárás során tisztáznia, hogy a felperes a perbeli gépjármű belföldi forgalomba hozatalát elősegítette-e vagy sem. A bíróság álláspontja szerint ez a tényállás csak tevőleges magatartással valósulhatott volna meg.
Nem volt vitás, hogy a gépkocsit az országba behozó G. Bt. vásárolta meg és vámkezeltette, ezért a bíróság szerint nem volt tisztázott, hogy mely felperesi magatartás az, amely a jogellenes belföldi forgalomba hozatalt elősegítette. A bíróság szerint nem volt tisztázott, hogy a gépkocsiért ki fizetett átutalással, illetőleg, hogy a felperes és a G. Bt. között milyen kapcsolat volt.
A bíróság az új eljárásra azt írta elő, hogy tisztázni kell a tényállást, és ennek alapján lehet csak eldönteni, hogy a felperes fizetési kötelezettsége fennáll.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes tévesnek értékelte az elsőfokú bíróság megállapításait, valamint jogi álláspontját. Az alperes utalt az ügyben párhuzamosan folyó büntetőeljárás valamint a megkeresett külföldi vámhatósági megállapításokra, információkra, melyek alátámasztották az álláspontját.
A felperes jogi képviselete megszűnt, felülvizsgálati ellenkérelmet utóbb személyesen sem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 6. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A felperest a vámhatóság a Vtv. 126. § (2) bekezdés a) pontja alapján, mint vámáru jogellenes forgalomba hozatalának elősegítőjét kötelezte vámfizetésre.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a vámhatóság nem bizonyította azt, hogy a felperes megvalósította volna e tényállási elemet, ez ugyanis csak tevőleges magatartással valósítható meg.
A Vtv. 126. § (2) bekezdés a) pontja szerint egyformán vámfizetésre kötelezett, - ezért felelősségük egyetemleges - a vámárut jogellenesen forgalomba hozónak tekintendő az aki a vámárut vámkezelés nélkül, vagy a vámhatóság megtévesztésével történt vámkezelés után hozza forgalomba, megszerzi, vagy aki az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti. Az elsőfokú bíróság szerint az ilyen magatartás csak "tevőleges" lehet mely "tevőlegességet" gyakorlatilag a vámkezelésre való bemutatással azonosította. Az alperes nem vitatta, hogy az árut nem a felperes mutatta be vámkezelésre, a vámhatóság megtévesztésével. A megtévesztés egyébként a Vtv. 127. § (1) bekezdés alapján a vámteher megállapítása szempontjából lényeges körülmény tekintetében a vámáru árára vonatkozott. A tevőleges magatartást "a vámkezelésre való bemutatást" a G. Bt. valósította meg. Ennek elősegítését rótta a vámhatóság a felperes terhére.
A felperes nem vitatta, hogy a perbeli gépkocsit ő vásárolta meg az osztrák cégtől 1998. december 29-én, a felperes állította hogy ezt követően a gépkocsi összetört, azt az eladónak visszaszállította, aki azt csökkentett áron tőle visszavásárolta. A felperes ez utóbbi állítását nem bizonyította. A megkeresett osztrák vámhatóság által nyilatkozatra felkért osztrák eladó a felperes állítását tagadta, az eladó könyvelésében a visszavásárlásról, majd az azt követő újabb G. Bt. részére történő értékesítésről bizonylat, szerződés nem volt található.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperes állítását köteles lett volna bizonyítani. A megkeresett külföldi vámhatóság hivatalos válasza, olyan közokiratban foglalt nyilatkozatnak minősül, amelyet a vámhatóság köteles volt elfogadni, határozatát erre alapította. A közokiratokban foglaltakkal szemben a felperes jogosult volt bizonyítást felajánlani, ez azonban nem történt meg.
Így jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság akkor, amikor a tényállás tisztázási kötelezettséget írta elő a vámhatóság részére, és ennek megtörténte érdekében helyezte hatályon kívül az alperes határozatát.
A vámhatóság a tényállást tisztázta, az általa megállapított tényállás valóságát a felperesnek nem sikerült bizonyítania, ezért helytálló volt az a határozati kötelezés, amellyel a felperest, mint a vámáru jogellenes forgalomba hozatalát elősegítőt vámteher megfizetésére kötelezték.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Kfv. I.35.151/2003.)