adozona.hu
AVI 2006.4.43
AVI 2006.4.43
A kellő körültekintés hiánya állapítható meg, ha a fél nem győződik meg a kibocsátó adóalanyiságáról (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2001. január 1. és december 31-ig terjedő időszakra tartott ellenőrzést a felperesnél általános forgalmi adónemben. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozattal a felperes terhére 1 288 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 824 000 Ft adóhiánynak minősült, és kötelezte az adókülönbözet, valamint 412 000 Ft bírság és 276 000 Ft késedelmi pótlék, továbbá 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú hat...
AVI 2006.4.43 A kellő körültekintés hiánya állapítható meg, ha a fél nem győződik meg a kibocsátó adóalanyiságáról (1992. évi LXXIV. tv. 44. §)
Az elsőfokú adóhatóság 2001. január 1. és december 31-ig terjedő időszakra tartott ellenőrzést a felperesnél általános forgalmi adónemben. Az ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozattal a felperes terhére 1 288 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 824 000 Ft adóhiánynak minősült, és kötelezte az adókülönbözet, valamint 412 000 Ft bírság és 276 000 Ft késedelmi pótlék, továbbá 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes terhére azért történt fizetési kötelezettség megállapítása, mivel az adóhatóság feltárta, hogy a G. Bt. által 2001. II. negyedévében kibocsátott és a felperes által befogadott számlák nem voltak alkalmasak általános forgalmi adó levonására tekintettel arra, hogy a számlakibocsátó társaságot 2000. január hónapban a cégnyilvántartásból törölték. Így e cég által kibocsátott számlák alapján általános forgalmi adó levonására nem kerülhetett volna sor, a számla nem hitelt érdemlő.
Az alperesi határozat indokát adta annak is, hogy a jogszabály alapján miért az adókülönbözet megfizetésére kötelezte a felperest az adóhiány helyett.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett új eljárásra kötelezést kért. A felperes részben sérelmezte, hogy az adóhatóság helytelenül értelmezte az adókülönbözet és az adóhiány fogalmát, a jogszabály szerint helyesen az utólagos adó-megállapítás során az adóhiány megfizetésére kellett volna köteleznie.
Ezen túl sérelmezte, hogy a G. Bt. számláját az adólevonási jog gyakorlására nem tartották alkalmasnak. A felperes hivatkozott arra, hogy a módosított általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdése alapján kellő körültekintéssel járt el, amikor a számlát befogadta, így a számlakibocsátó esetleges jogsértő magatartása a terhére nem értékelhető.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság 3. számú ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát részben megváltoztatta, és a felperest 824 000 Ft adóhiány és jogkövetkezményei megfizetésére kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét részben tartotta alaposnak. Megállapította ugyanis, hogy az utólagos adó-megállapítás során az adóhatóság a vonatkozó jogszabályok alapján az adóhiány megfizetésére kötelezheti az adózót, ezért erre vonatkozóan a határozatot megváltoztatta.
Nem tartotta viszont alaposnak a felperes hivatkozását arra vonatkozóan, hogy a G. Bt. által kibocsátott számlával kapcsolatban kellő gondossággal járt volna el. Az ítélet megállapította, hogy a számlakibocsátót a cégnyilvántartásból törölték, ezzel megszűnt adóalanynak lenni. Így a számlák nem feleltek meg az adótörvény követelményeinek, ezért a felperes nem volt jogosult az adólevonási jog gyakorlására.
Az Áfa. tv. módosított 44. § (5) bekezdése vonatkozásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes javára a kellő körültekintés nem volt megállapítható, ugyanis nem vizsgálta meg, hogy a vele szerződő fél adóalany-e.
A jogerős ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Az alperes 2004. október 5-én kelt Legfelsőbb Bírósághoz címzett bejelentésével a benyújtott felülvizsgálati kérelmét visszavonta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet keresetet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezését és e vonatkozásban is a támadott alperesi határozat teljes hatályon kívül helyezését. Felülvizsgálati kérelmében ismételten megerősítette azt az álláspontját, hogy kellő körültekintéssel járt el, az adóhatóság a tényállást nem tisztázta.
A felperes arra is hivatkozott, nem tisztázott, mi tekinthető az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésében foglalt kellő körültekintés fogalmának tekintettel arra, hogy a perbeli időben még az erre vonatkozó irányelvben foglaltak nem voltak ismertek. Ezért álláspontja szerint a számlabefogadáskor úgy kellett eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható a Ptk. 4. § (4) bekezdésében rögzítettek szerint. Ennek megfelelően az adóhatóság nem vitathatta, hogy a valós gazdasági esemény a felek között létrejött és a felperest az adólevonási jog megillette.
A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felperesi keresetet elutasító rendelkezésének hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A felperes sem vitatta azt a tényt, hogy mivel a számlakibocsátó G. Bt.-t a számlakibocsátás időpontjában már mintegy másfél évvel megelőzően törölték a cégnyilvántartásból, adóalanyisága ezzel megszűnt, így az általa kibocsátott számla hiteltelen, általános forgalmi adó levonási jog gyakorlását nem alapozhatja meg.
A felperes kizárólag arra alapította kérelmét, hogy az Áfa. tv. 2003. január 1-jei hatályba lépése folytán - mint a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó 44. § (5) bekezdés alapján megállapítható volt - az ügylet során kellő körültekintést tanúsított. Ezért, mint vevőként feltüntetett adóalany, adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek.
A felperes kellő körültekintését azzal kívánta bizonyítani, hogy a számlakibocsátó képviselője aláírt egy nyilatkozatot - és ezt tanúként is megerősítette volna -, miszerint a bt. nem kapott olyan értesítést a cégbíróságtól, hogy cégét a nyilvántartásból törölték volna.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok mérlegelésével azt állapította meg, hogy a felperes nem tanúsított kellő körültekintést, mivel nem győződött meg a kibocsátó adóalanyiságáról, holott erre lehetősége lett volna. Ehhez képest nincs jelentősége annak, hogy a számlakibocsátó ügyvezetője milyen nyilatkozatot tett, hiszen a cégnyilvántartásból való törlésnek éppen az volt az oka, hogy a cég nem volt fellelhető és az értesítéseket nem lehetett számára kézbesíteni.
A Legfelsőbb Bíróság ezzel a jogerős ítéleti megállapítással egyetértett. Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy a számlakibocsátás idején a Pénzügyminisztérium 7003/2002. (Pk. 21.) PM irányelve nem volt ismeretes. Így az sem volt tudható, hogy mi tartozik a kellő körültekintés fogalomkörébe. Ebben az időben azonban még az a jogszabályi rendelkezés sem volt hatályban, amire a felperes hivatkozott, és joggyakorlását alapítani kívánta.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a számlakibocsátó adóalanyisága fennállásának vizsgálata, ellenőrzése olyan feltétele az adólevonási jog gyakorlásának, amely a szokásos gondosság mértékét nem haladja meg, az adott ügyletben szereplőktől általában elvárható. Nincs jelentősége a G. Bt. képviselője által aláírt, illetőleg egy esetleges tanúvallomási nyilatkozatnak, mert ezek önmagukban nem változtatnak azon a tényen, hogy a számlakibocsátó adóalanyiság hiányában nem volt jogosult számlát kibocsátani, így az általa kiállított okirat hiteltelennek minősült. A felperes nem ellenőrizte a számlakibocsátó adóalanyiságát, az üzleti életben elvárható gondosságot nem helyettesítheti az éppen ellenőrzésre szoruló egyik gazdasági szereplő bármely nyilatkozata.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel érintett része a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.236/2003.)