adozona.hu
AVI 2006.4.42
AVI 2006.4.42
Az adókötelezettség szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a kifizető személy gépkocsijának magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (1995. évi CXVII. tv. 70. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 2000. évre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el.
Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 7 420 000 Ft, javára 860 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 7 271 000 Ft adókülönbözet, 174 000 Ft adóbírság, 1 515 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A döntés alapjául szolgáló megállapításokat a határozat 1-13. pontja tartalmazza. A 6. pont szerinti tényállás értelmében a felperes...
AVI 2006.4.42 Az adókötelezettség szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a kifizető személy gépkocsijának magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (1995. évi CXVII. tv. 70. §)
Az adóhatóság a felperesnél 2000. évre vonatkozóan a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el.Az ennek eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 7 420 000 Ft, javára 860 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest 7 271 000 Ft adókülönbözet, 174 000 Ft adóbírság, 1 515 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A döntés alapjául szolgáló megállapításokat a határozat 1-13. pontja tartalmazza. A 6. pont szerinti tényállás értelmében a felperes igazgatói, területi vezetői és területi képviselői munkavégzésükhöz személygépkocsit kaptak használatba. A felperes a gépjárműveket bérelte, a bérleti díjban rá áthárított előzetesen felszámított általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) levonásba helyezte. A vizsgált időszakban cégautó adót nem fizetett.
A gépjárművek nem a vállalkozás székhelyén és telephelyén kerültek tárolásra, hanem a munkavállalók lakásán, akik saját lakásukról indultak munkavégzésre, és a munka letelte után oda tértek vissza. Az adóhatóság jogi álláspontja szerint a munkavállalók használatában lévő személygépkocsik kapcsán megvalósult a magáncélú használatra figyelemmel a bérleti díjak esetében a felperes nem volt jogosult az áfa levonására, cégautó után
adót, százalékos egészségügyi hozzájárulást, munkaadói járulékot kellett volna fizetnie, aminek nem tett eleget. A személygépkocsik magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem természetbeni juttatásnak minősül. Ezért a személyi jövedelemadó, a százalékos egészségügyi hozzájárulás, munkaadói járulék és az áfa adónemben megállapított adókülönbözetet 5 153 000 Ft-ban írta elő, amivel csökkentette a vállalkozás 2000. évi adózás előtti eredményét is.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 70. § (1), (2), (10), (12), (13) bekezdésében, az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 33. § (1) bekezdésében, a 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdésében foglaltakra alapította.
A felperes keresetében a területi vezetők és területi képviselők használatában lévő gépkocsikkal kapcsolatos marasztaló határozati rendelkezések jogalapját, összegszerűségét vitatta, ezek hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Osztotta az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy a gépjárművek lakáson történő tárolása önmagában megalapozza a magáncélú használatot.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Téves jogértelmezésre és jogalkalmazásra hivatkozott. Érvelése szerint dolgozóinak lakása gyakorlatilag a munkáltató fióktelephelyének tekintendő. Ha tehát a gépjárművel munkavégzésre a lakóhelyről indulnak, annak végeztével oda térnek vissza, még ha ez magánjellegű használat is az Szja. tv. 70. § (13) bekezdésének utolsó fordulata szerinti "gépkocsi egyéb használatától" nem független, hanem szükségszerűen abból fakadó és egyben kényszerű személyes célú használat. Ezért az adójogilag sem minősíthető magáncélú használatnak.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Szja. tv. 70. § (1) bekezdése értelmében természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel kapott jövedelem. E paragrafus alkalmazásában magáncélú használat különösen, ha a személygépkocsit a körülményekből (szabályzat, szerződés, útnyilvántartás stb.) megállapíthatóan akár állandó, akár eseti jelleggel a személygépkocsi egyéb használatától függetlenül személyes céljaira használja a magánszemély [Szja. tv. 70. § (13) bekezdése]. Nem kell cégautó adót fizetni olyan magáncélú használat esetén, amikor a használó megtéríti a kifizetőnek a magánhasználat ellenértékét [Szja. tv. 70. § (12) bekezdése], A cégautó adó havonta fizetendő adónem [Szja. tv. 70. § (3) bekezdés]. A cégautó adó megfizetésére a személygépkocsi forgalmi engedélyébe bejegyzett tulajdonos kifizető, amennyiben pedig a forgalmi engedély a tulajdonos mellett az üzembentartót is tartalmazza, kizárólag az utóbbi kifizető kötelezett.
Az Áfa. tv. 33. § (1) bekezdés a) pontja értelmében nem vonható le az áfa, ha az adóalany a terméket és szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből következően tehát az adókötelezettség szempontjából természetbeni juttatásnak minősül a kifizető személygépkocsijának magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem. Magáncélú a használat akkor, ha a körülményekből megállapítható, hogy a magánszemély az adott hónapban akár csak eseti jelleggel is, de személyes céljaira használta a járművet. A munkába járás következtében pedig a magánszemély állandó jelleggel személyes céljaira is használja a járművet, tehát ilyen esetben kizárólagos üzleti célú használat nem állapítható meg. A magáncélú használatra figyelemmel keletkező jövedelem után cégautó adó fizetésére az a kifizető köteles, aki a magánszemély számára a magáncélú használatot biztosította. A cégautó adót - magánhasználat esetén - csak akkor nem kell fizetni, ha annak ellenértékét a használó megtérítette. A személygépkocsinak a munkavállaló lakásán történő tárolása az Áfa. tv. értelmében is magáncélú használatot valósít meg, hiszen a munkába járás nem minősül üzleti célú használatnak. Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységen kívüli célra való felhasználás miatt pedig a személygépkocsi használattal kapcsolatos költségek áfája nem vonható le.
Azt a felperes sem vitatta a közigazgatási eljárás során és a perben sem, hogy a területi vezetők és területi képviselők a személygépkocsikat a lakóhelyükön és nem a felperes telephelyén, illetve székhelyén tárolták és, hogy magánhasználatot egyetlen hónapban sem térítettek. Ezért és az alábbiakban részletezett okoknál fogva nem áll rendelkezésre olyan hiteles adat, amely a személygépkocsik tekintetében a magáncélú használatot kizárná, avagy a kizárólag üzleti célú használatot alátámasztaná.
Rámutatott egyben a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az 1992. évi XXXII. törvény 76. §-a értelmében a munkaviszony - ha a törvény másként nem rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre, amit írásba kell foglalni. A munkaszerződésnek vannak kötelező tartalmi elemei, így pl. a munkavégzés helyének megjelölése, a munkakörben való megállapodás, amelyhez tartozó részletes feladatokat a munkaköri leírások tartalmazzák. A perbeli esetben a gépjárművet használó magánszemélyek munkaköri leírással nem rendelkeztek, munkaszerződésükből csupán az állapítható meg, hogy változó munkahellyel, és területi vezetői, területi képviselői munkakörben kerültek alkalmazásra. Munkakörhöz tartozó részletes feladatokat tartalmazó munkaköri leírások, illetve az egyes munkavállaló által elvégzendő munkára vonatkozó részletes dokumentumok hiányában nem állapítható meg a gazdasági társaság adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenysége érdekében a munkavállalók által változó munkahelyen elvégzendő konkrét munka. Kérdéses, hogy az egyes személyek a cég érdekében, üzleti céllal, milyen időközönként, hol, mettől-meddig, milyen gépjárműhasználattal megvalósítható tevékenységet végeztek. Ezért, ha a magánszemélyek vezettek is útnyilvántartást, annak adatait nem lehet egybevetni munkavégzési kötelezettségük adataival. A felperes és a munkavállalók nem távmunka végzésére kötöttek megállapodást, tehát a magánszemélyek lakhelyét nem lehet a munkavégzés helyének minősíteni. A felperes továbbá a perben bizonyítást nem ajánlott fel, ezért pusztán az útnyilvántartás tényére, illetve speciális munkajogi jogviszonyra vonatkozó jogi érvelése a keresetet nem alapozhatja meg.
A felülvizsgálni kért határozatok ezért a kereset és a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértők.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.257/2004.)