adozona.hu
AVI 2006.4.41
AVI 2006.4.41
A bérleti díj önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül [1991. évi XC. tv. 12. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság a felperesnél 1994. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban; szja.) adónemben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott határozatában megállapította, hogy a felperesnek az Á. Bt.-vel kötött szerződésből tulajdoni hányada arányában 3 millió Ft bevétele származott, amelynek teljes egésze az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4-6. §, 29. § (1) bekezdése alapján összevonandó jövedelem. Így a felperes belföldön szerzett jövedelme a bevalláshoz képest n...
AVI 2006.4.41 A bérleti díj önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül [1991. évi XC. tv. 12. §]
Az adóhatóság a felperesnél 1994. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó (továbbiakban; szja.) adónemben ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként hozott határozatában megállapította, hogy a felperesnek az Á. Bt.-vel kötött szerződésből tulajdoni hányada arányában 3 millió Ft bevétele származott, amelynek teljes egésze az 1991. évi XC. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 4-6. §, 29. § (1) bekezdése alapján összevonandó jövedelem. Így a felperes belföldön szerzett jövedelme a bevalláshoz képest növekedett, ennek eredményeként kötelezte a felperest adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék megfizetésére.A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Bíróság a 21. számú ítéletében a határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra vonatkozóan előírta, hogy a bérbeadásból származó tulajdoni hányad szerinti jövedelmet - 2 823 530 Ft-ot - csökkenteni kell az általános forgalmi adó (továbbiakban: áfa) összegével, majd ezt 10%-os költségátalány terheli. Ezért 1994. évben, szja. körben a felperes belföldi jövedelmét az ingatlan bérbeadásból származó 2 032 942 Ft növeli.
A megismételt eljárásban hozott új határozatban az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 871 850 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 869 822 Ft-ot adóhiánynak minősített. Kötelezte a felperest az adóhiány, a 173 964 Ft adóbírság és az 1 268 054 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezésre eljáró alperes a 1224640281 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a megismételt eljárásban hozott határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az adóhatóság eljárása nem felelt meg az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 51. § (7) bekezdésében foglaltaknak.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Rámutatott, hogy e perben nincs jogszabályi lehetőség arra, hogy a korábbi jogerős ítélet jogszerűsége kérdésében állást foglaljon. Az alperes eljárása és határozata megfelel az 1957. évi IV. törvény (továbbiakban: Áe.) 73. § (3) bekezdésében, az új eljárást elrendelő jogerős ítéletben foglaltaknak, ezért az nem jogszabálysértő.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát.
Másodlagosan az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság nem végezte el a keresettel támadott határozatok bírósági felülvizsgálatát. Döntése nem felel meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 50. § (2) bekezdésében, az Art. 1. § (7) bekezdésében, az Szja. tv. 1. melléklet 5., 6. pontjában foglaltaknak. Ellentétes az EBH 1999/67., EBH 2002/632, EBH 2000/308, EBH 1999/107, EBH 2002/728, EBH 2000/274, számú határozatokban foglaltakkal. Figyelmen kívül hagyja az e perbelivel azonos ténybeli és jogi megítélésű ügyben hozott Kfv. I. 35.956/2001. számú határozatba foglaltakat is.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 11. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Mindenekelőtt rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes érvelésével ellentétben nem volt jogi akadálya annak, hogy a felperes a 21. számú jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesszen elő. A Pp. 270. § (1) bekezdése szerinti törvényes lehetőséggel azonban a felek egyike sem, így a felperes sem élt. E jogerős ítélet felülvizsgálatát pedig utóbb egy másik perben elvégezni nem lehet.
A 21. számú ítélet az alperes korábbi határozatát a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte és az új eljárásra vonatkozóan konkrét iránymutatást adott. Az Áe. 73. §-ának (3) bekezdése értelmében a közigazgatási szervet a bírósági ítélet rendelkezései és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és határozathozatal során köteles figyelembe venni. Ennél fogva az adóhatóságnak a jogerős bírói ítéletben foglaltaknak megfelelő döntést kellett hoznia. Azt pedig a felperes sem vitatta keresetében, illetve felülvizsgálati kérelmében, hogy az alperes - megismételt eljárás eredményeként hozott - határozata megfelel a 21. számú jogerős ítéletben foglaltaknak.
Kiemeli egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1990. évi LXXIV. törvény a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról rendelkezik. E törvény az Állami Vagyonügynökség és az értékesített üzlet bérleti vagy tulajdonjogát megszerző személy vagy személyek közötti jogviszonyokat rendezi. Ebből következően nem lehet irányadó az adóügyi jogviták eldöntésénél. Az ilyen jellegű ügyekben ugyanis az adójogi jogszabályok figyelembevételével kell a közigazgatási szerveknek és a bíróságoknak is döntését meghoznia.
Az Alkotmányban foglalt törvényhelyek megsértésére a felperes tévesen hivatkozott. A bíróság ugyanis a felek kérelmére végzi el a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát, a jogvita eldöntésére irányadó anyagi és eljárási jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően. A felperes is nyújthatott be keresetet az alperes valamennyi határozata ellen, és a döntésén múlt, hogy a 21. számú jogerős ítélet kapcsán él-e vagy sem a rendkívüli jogorvoslat lehetőségével. A megismételt eljárásban hozott alperesi határozat törvényessége kapcsán arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes eljárása akkor nem felelt volna meg a jogszabályi követelményeknek, ha a jogerős ítéletben foglaltak figyelmen kívül hagyásával hozza meg határozatát. Erről azonban a perbeli esetben nincs szó.
A felperes jogi álláspontjának alátámasztásaként tévesen hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság által közzétett határozatokra, mivel azok nem az e perbelivel egyező ténybeli és jogi megítélésű ügyekben születtek. így az e perbeli jogvita eldöntésére irányadóak nem is lehetnek. E határozatok ugyanis a következőkre mutatnak rá: kárfelelősség szempontjából kirívó jogsértésnek minősül, ha a közigazgatási hatóság a bíróságnak a hatályon kívül helyező ítéletében megfogalmazott egyértelmű utasítás mellőzésével hozza meg a kérelmet ismét elutasító döntését; közigazgatási határozatot hatályon kívül helyező, új eljárásra kötelező ítélet bírósági végrehajtásának, e célból végrehajtási lap kiállításának nincs helye; továbbá, hogy közigazgatási perben is lehetőség van keresetváltoztatásra, kereset kiterjesztésre, a többi pedig a vegyes szerződés minősítésével, az adóhatóság perindítási jogosultságával kapcsolatosan fogalmaz meg jogi álláspontot.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában valóban nem fejtette ki részletesen, mely okoknál fogva nem tartja elfogadhatónak, hogy a felperes bérleti jogot értékesített volna. Ez azonban nem tekinthető olyan lényeges és az ügy érdemi eldöntésére is kiható eljárási jogszabálysértésnek, amely a felperesi felülvizsgálati kérelmet megalapozhatná. A 21. számú jogerős ítélet ugyanis már kellő részletezéssel kifejtette, hogy a felperes és az Áruház Bt. között határozott idejű, nem lakás céljáró szolgáló bérleti szerződés jött létre, ezt pedig az Áe. 73. § (3) bekezdése szerinti rendelkezésből következően irányadónak kellett tekinteni. A bérleti díj önálló tevékenységből származó jövedelem, aminek 90%-át kell tételes költségelszámolás hiányában jövedelemnek tekinteni [Szja. tv. 12. § (2) és (4) bekezdése].
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat megfelel a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek, ezért a megtámadott határozatot a Pp, 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.247/2004.)